Motörhead: Bad Magic
írta Adamwarlock | 2015.09.04.
Megjelenés: 2015
Kiadó: UDR GmbH
Weblap: http://www.imotorhead.com
Stílus: Rock 'n' roll
Származás: Egyesült Királyság
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Lemmy nincs jól. Elszorult a szívem, amikor ezt a mondatot le kellett írnom, pedig sajnos ez a kegyetlen valóság. A Motörhead ikonját, a rock 'n' roll földi megtestesülését nagyon úgy tűnik, hogy lassan cserbenhagyja a saját teste. Mindenkit utolér az idő, és valahol törvényszerű, hogy aki egész életében a két végén égette a gyertyát, a hetvenedik életévében már-már nem bírja a hajtást. Különösen igaz lehet ez Lemmy barátunkra, aki a rendkívül hosszúra nyúlt pályafutása alatt kvázi egy pillanatra sem állt meg. Láthatjuk hát, hogy az utóbbi néhány évben egyre több és több koncertet kellett lemondania a bandának a legendás frontember egészségi állapota miatt, és idén is több buli szakadt félbe. Innen is a legjobbakat kívánjuk a mesternek, és reméljük, hogy rácáfol a homo sapiens biológiájára, és bebizonyítja, hogy minden nehézség dacára ő mégiscsak elpusztithatatlan.
Viszont e bús sorok után hadd jegyezzem meg, hogy Lemmy egészségének leromlása semmilyen nyomot nem hagyott a 2015-ös, ’Bad Magic’ című korongon. Sőt! Az egész lemez duzzad az energiától. A dalok valósággal felrobbantják a hangszórókat, ugyanis nem mással van dolgunk itt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mint a Motörhead talán legkeményebb lemezével. A balladisztikus Till The End című dalon kívül az összes szám csak úgy hasít az albumon, konkrétan egy pillanatnyi megállás nincsen.
Amikor Lemmy a 43 percnyi pogóra invitálás kezdetén rekedtesen beleordítja a mikrofonba, hogy „Victory or Die!”, nos, onnantól elszabadul a túlvilág kellemetlenebbik felének minden tüze, és a Motörhead 22. stúdióalbuma elborítja az elménket. Úgy érzem, hogy az utóbbi évek küzdelmei és problémái pontosan egy ilyen lemezért kiáltottak. Miután tavalyelőtt a csapat előrukkolt pályafutása talán legösszeszedettebb, legkomplexebb lemezével, az ’Aftershock’-kal, nyilvánvaló volt, hogy még egy ugyanolyan anyagot felesleges lenne kiadni. De akkor mivel kéne meglepni a jónépet? Hát azzal, hogy a megannyi megpróbáltatás dacára bizonyítjuk, hogy még mindig teli vagyunk élettel! A Motörhead nem engedheti és nem is engedte meg magának azt a luxust, hogy elmélázzon, rágódjon az elmúláson, és ezt vetítse át a zenéjébe. Nem. Ez a banda e vészterhes időkben is még erősebbnek mutatja inkább magát.
Éppen ebből következően, míg az ’Aftershock’ bluesosabb és mélyebb lett, addig a ’Bad Magic’ visszanyúlt az ősforráshoz: a rock 'n' rollhoz és a punkhoz. Nyilvánvaló, hogy ez a váltás még inkább kihozta a csapatból az állatot. Mickey Dee valósággal lubickol a feszesebbnél feszesebb dobtémákban, Phil Campbell pedig sokkal lecsupaszítottabb, karcosabb hangzást kevert ki a játékához. Igazából nincs is értelme tovább szaporítani a szót, hiszen mindegy, hogy a Thunder & Lightning dübörgő basszustémáját, az Electricity sodrását, Brian May szólóját a The Devilben, vagy épp a Chocking On Your Screams végtelenül gonosz témáját hallgatjuk, nem kapunk mást, csak a Motörhead esszenciáját, annak legnyersebb formájában. Viszont az továbbra is igaz, hogy aki nem fogékony Lemmy füstösen rekedt énekhangjára, a zenéje őrületes tempójára, az ezúttal sem fogja túl változatosnak tartani a 2015-ös korongot.
A ’Bad Magic’-et egy feldolgozás, méghozzá a The Rolling Sones zseniális Sympathy For The Devilje zárja, ami Lemmy átiratában az eredetihez képest súlyosabb és gitárorientáltabb hangzást kapott, ezzel mocifejesítve a dalt. Őszintén szólva sokkal életrevalóbb feldolgozás lett, mint a Guns 'N Roses verziója. Annyi még hozzátartozik a szám történetéhez, hogy a csapat nem magától találta ki, hogy Stonest kéne feldolgoznia, hanem a pankrátor legenda Triple H - aki Lemmy személyes jó barátja (olyannyira, hogy a Motörhead három bevonúlózene megalkotásában is közreműködött a WWE számára) – kérte föl az együttest a Sympathy for the Devil átdolgozására, aminek majd egy jövőbeli pankrációgálán vagy bevonulózeneként lesz szerepe a későbbiekben.
Lényeg a lényeg, itt nincs mese, Lemmyék egy olyan lemezt tettek le az asztalra, aminek garantáltan az év legjobbjai között a helye, és bebizonyították, hogy történhet akármi, a Motörhead él, és erősebb, mint valaha.
Legutóbbi hozzászólások