Pandora's Box: Mindenekfelett

írta Csemény | 2015.05.05.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Hammer Records

Weblap: http://www.pbox.hu

Stílus: Hard rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

A P.Box esetében a történeti felvezetés maga megérne egy kisebb regényt, hiszen e harmincöt év hullámvölgyeit, komoly sikereit és szörnyű tragédiáit mindmáig gyakran felemlegetjük, akár órákig is tudunk beszélni róluk. Mivel most Koriék a főszereplők, és a ’80-as évekről így is lesz szó külön cikkekben, induljunk 2001-től. A klasszikus P.Boxot anno létrehozó „magyar Jon Lord” majd 15 éves szünet után újjáalakította a zenekart a Szfinx és az Aberra zenészeivel. Bár a ’80-as évek reneszánszát kezdte élni, Cserháti István a kihívásokat kereste, és egy nosztalgiazenekar helyett valami újba vágott bele. A 2002-es ’Reményre ítélve’ album készült el elsőként, majd megalkották a ’Pangea’-t, a harmadik évezred egyik, ha nem a legjobb magyar hard rock lemezét.

Miután 2005-ben bekövetkezett az elképzelhetetlen, és Cserháti István eltávozott, az ő akarata szerint továbbra is P.Box néven folytatódott a történet – sajnos egy rendkívül rögös úton. A működés felfüggesztésével, kevés koncertlehetőséggel és jogvitákkal – melyekbe semmilyen módon nem kívánok sem e kritikában, sem más módon belefolyni – is sújtott nehéz időszak lezárulni látszik. Bár azért akadtak az elmúlt 10 évben pozitív momentumok is, így Koriék több alkalommal felléptek a Gotthard előtt, de a P.Mobillal közösen rendezett emlékkoncert, az Over The Rainbow- vagy a Tony Martin-buli is emlékezetes marad, és a Cserháti Alapítvány elindítása is kifejezetten előremutató. De valószínűleg a zenekar is érezte, hogy egy új lemezzel tudnak egyenesbe jönni, pláne úgy, hogy a ’Pangea’ óta már égetően sok idő, konkrétan 10 év telt el.

A ’Mindenekfelett’-et ősi toposszal, a tűzzel foglalták keretbe Koriék, hiszen egyrészt a Tűzben égni című dallal zárul a lemez, amit még 2009-ben írtak. Ami pedig a nyitódalt illeti, a Fordul az életem hagyománytisztelő módon a Deep Purple Coverdale-érájából merít, és Burn-ös hangulata révén lesz tűzrőlpattant. Ami viszont érdekes fordulat az új anyaggal kapcsolatban, az a konszolidált megszólalás. Az első két lemez egyik legnagyobb hozománya számomra az a dögös torzítás és szinte már metalba hajló attitűd volt, amivel az új dalok, mint az Óriás és a Törpék, a Hódítás, vagy a Láss az én szememmel, megdörrentek. De nagyon jól sikerült kihozni ezt a karaktert az örökzöldekből (pl. a Fantomlányból) vagy az angol nyelvű demókból is (a Never Enough és az Omen). Eddig ezt a „metalkodást” egyértelműen a fiataloknak tudtam be, viszont érdekes módon most Cserháti nélkül teltebben szól a lemez. Kiss Konrád dobja öblösebben szól, és a gitár kevésbé harap, viszont amit Günter művel, az elég komoly, szinte a hátán viszi az albumot, és érezhetően törekszik a Bencsik-stílus megidézésére. Az Ostobák körtánca vagy az Ébredj! riffje is nagyon betaláltak, de A tűz, a víz, a föld, az ég szólóját és a Szabó Krisztián billentyűfutamaival lenyomott versenyeket is elégedetten nyugtázhatja az ember. Kori sem veszi ordítósra a figurát, pedig rá kifejezetten kíváncsi voltam, mert amióta 2009-ben bekerült az Omenbe, ércesedett a hangja. Végül A part című gyönyörű ballada már nemcsak a hangzás terén, hanem zeneileg is harmonikussá teszi, és szintén a lágyabb, konszolidáltabb karakterét erősíti a lemeznek.

Egészen modern elemekkel is találkozhatunk, néha a riffek tekintetében, néha az effektezett énekben, Koriék érezhetően próbálnak eltávolodni a ’80-as évek sikercsapatától bizonyos tekintetben. Mert a P.Boxról a legtöbb embernek nyilván Vikidál jut eszébe, ahogy üvölti a Vágtass velemet, vagy Bencsik, miközben a Soha nem elég szólóját tekeri. Hülyék is lennének Koriék a ’Kő kövön’ 4/4-re épülő témáit erőltetni. Tudván, hogy a régi P.Box kanonizálódott, hogy Bencsikből, Vikidálból és Cserhátiból is csak egy van, ha elkezdenék az aranykort lemásolni, az egyenlő lenne a komplett öngyilkossággal. Ehelyett úgy tűnik, a saját útjukat próbálják megtalálni. A P.Mobil is jó példának bizonyult, hiszen Lóriék is a régi Mobiltól eltérő hangvételű, mégis remek anyagot raktak össze tavaly.

Arra viszont csak a sokadik hallgatás után jöttem rá, miért lett nehezebben emészthető az új album. Eleinte úgy éreztem, hogy hiányzik belőle a misztikum. Pedig rá lehet találni, de most mintha több apróbb mozzanatban lennének elrejtve ezek az elemek: A vér szava utolsó refrénje előtti rövid részben fokozódó akkordmenet bontakozik ki; az Ostobák körtáncában Tony Martin-érás Black Sabbathra emlékeztető billentyűtémák kísérik Kori énekét; de a Cserháti emlékére írt Szabadon száll végén is találunk izgalmas mozzanatokat, amikor Szabó Krisztián a Doors Riders on The Stormjára hajazó zongoratémával úsztatja ki a dalt; az újravett Bukott angyal pedig egy az egyben a komor ’Ómen’ lemez hangulatát képviseli.

Güntert és Szabó Krisztiánt már méltattam, Kori számlájára a már az Omenben is megszokott teljesítmény mellett a szövegeket is feljegyezhetjük. Ferenczi Tibor bár a lemez nagy részén kevésbé kerül reflektorfénybe, a kiállásoknál Póka Egon mobilos szólóit idézi, és a játéka nem merül ki az akkordok puszta követésében. Sőt minél többször hallgattam az albumot, egyre erősödött az érzésem, hogy a 'Mindenekfelett' egyik legnagyobb erősségét a stíluselemek változatossága jelenti. A Szabadon száll ZZ Top-os riffje és a Tűzben égni rockabillys lüktetése mellett a lemezen érződik némi progresszív és westcoast hatás is. A tűz, a víz, a föld és az ég révén az eddigi lemezekhez képest szokatlan, modern hangvétel is teret nyert, de emellett is hallhatunk olykor egészen furcsa megoldásokat. Például a már sokat emlegetett Ostobák körtánca a p.mobil-os Miskolchoz vagy a dinamitos Külvárosban születtemhez hasonló, tipikusan sodró, hagyományos magyar hard rock riffel indul, viszont a refrén hangvétele már teljesen váratlanul hat, ahogy a szólórészben a Prognózisra emlékeztető szintirockos prüntyögés is.

Egy negatív kritikai megjegyzést nem tudok magamban tartani itt a végén: kevés a dal az új lemezen. Összesen kilenc szerzemény került fel, amiből csak nyolc új. Mindettől eltekintve a ’Mindenekfelett’ erős folytatásnak bizonyult, és gond nélkül illeszthető az újkori Pandora’s Box lemezek mögé.

Pontszám: 8