Battle Beast: Unholy Savior

írta Ivetka | 2015.01.19.

Megjelenés: 2015

 

 

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.battlebeast.fi

Stílus: Heavy metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Noora Louhimo - ének Anton Kabanen - gitár, vokál Pyry Vikki - dobok Juuso Soinio - gitár Eero Sipilä - basszusgitár, vokál Janne Björkroth - billentyűk, vokál
Dalcímek
1. Lionheart 2. Unholy Savior 3. I Want The World... And Everything In It 4. Madness 5. Sea of Dreams 6. Speed and Danger 7. Touch in the Night 8. The Black Swordsman 9. Hero's Quest 10. Far Far Away 11. Angel Cry 12. Push it to the Limit (bonusz)
Értékelés

Bizonyára vicces kedvükben lehettek a finnek, amikor kiadták az első dalokat az ’Unholy Savior’-ről. Azt hiszem, bátran lelőhetem a poént már az elején: a lemez összessége cseppet sem olyan, mint a promó dalok. Igen, én is temetni kezdtem a zenekart a Wishmaster-kópia Madness és a magunk között szólva is erősen megkérdőjelezhető Touch in the Night után. Akinek már a legutóbbi Amaranthe-album is sok volt, az nyugodtan léptesse át ez utóbbi dalt a lejátszóján, mert a nyolcvanas évek popslágereit idéző intró után egy langyos, tingli-tangli nóta bontakozik ki, idegesítően fülbemászó refrénnel. Tipikusan az a dal, amit már-már kétségbeesésben hallgat az ember, és aztán megszeret – már ha eléggé nyitott. Noora tiszta éneke itt nem igazán nyerte el a tetszésemet, gyenge és nyávogós, hiányzik belőle az az erő és karc, ami egyébként annyira vonzóvá teszi a hangját, nem kellene annyira erőltetnie ezt a stílust. Senki sem a nőiességért szereti a Battle Beastet.

A fentiek tükrében félve kezdtem bele az album hallgatásába, ám hamar megkönnyebbültem: a kezdő Lionheart egy dögös heavy metal szörnyeteg, fogós, kiabálós, poweres, kétlábgépes refrénnel, extra dallamos átvezetőkkel. Ezen az albumon mintha ráfeküdtek volna erre a jellegzetességre, sokkal inkább dominálnak a tempósabb nóták, szemben a korábbi lemezek vonulós heavy indulóival. A Speed and Danger a címéhez méltóan egyenesen speedes, poweres bevezetővel indít. Nem tudok eltekinteni az erőteljes Nightwish-hatástól sem, a kilencvenes évek végi-kétezres évek eleji dalok elevenednek meg új köntösben (lásd: Madness, ami igencsak hajaz a Wishmaster vagy az End of all hope kettősére).

A balladák számát kicsit soknak érzem a rövidke játékidőhöz képest, hiszen három lassú szerzeményt is hallhatunk az ’Unholy Savior’-ön, ám ezek szerencsére nem fordulnak unalomba, nem túl sziruposak, sőt, egész kellemesek a lágy melódiáikkal, és Noora tiszta éneke is megszelídül kicsit a Touch in the Night erőltetettségéhez képest.  

A rövidke The Black Swordsman-Hero’s Quest párosa kissé kilóg a sorból. Előbbi dal gyengébb, intró jellegű, aztán átvezetést kap a másodikba (párhuzamba vonható a Golden Age-Kingdom kettősével a ’Battle Beast’ c. lemezen), ami egy instrumentális szerzemény, és leginkább egy japán videojáték vagy rajzfilmsorozat zenéjére emlékeztet. Rendkívül vidám, egy erőteljes fő dallamvonalra épül, amit aztán a különösen előtérbe hangolt billentyűk váltakozva végigvezetnek a dalon. Az egész különbözik a Battle Beast megszokott világától, ez teszi olyan érdekessé.

A kezdeti meghökkentség után kellemes csalódást okozott az album. Az előzetesek inkább áprilisi tréfának illenek, ám ezektől eltekintve szinte minden dal slágerjelölt. Az ’Unholy Savior’-t biztosan imádni fogják a rajongók, ám azoknak is érdemes belehallgatniuk, akik kedvelik a minőségi finn melodikus metalt.

Pontszám: 8

Legutóbbi hozzászólások