Richie Kotzen: Cannibals

írta RemedyLane666 | 2015.01.12.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Headroom-Inc

Weblap: http://richiekotzen.com

Stílus: Pop-rock, funky rock, soul

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Ha valakinek odabökjük 2015-ben a Richie Kotzen nevet, nagy valószínűséggel már nem a Mr. Big társasága jutna eszébe kapásból, hanem a Mike Portnoy és Billy Sheehan überzseniket is foglalkoztató The Winery Dogs. Pedig talán okkal mondhatnánk, hogy az első komoly (értsd: világszintű) sikereit az Eric Martin–Billy Sheehan–Mat Torpey hármasnak köszönheti. Ugyan régi történet, de a Mr. Big alapítógitárosának, azaz Paul Gilbertnek elvesztését nem nagyon tudta kiheverni a csapat, a rajongók pedig ok nélkül Richie Kotzent hibáztatták az arculatváltozásért. A többit már mindenki tudja, ezért azt mondom, ami elmúlt, az elmúlt, nem is feszegetném tovább a témát, inkább rávilágítanék arra az elképesztő tényre, hogyha a külön néven megjelent triós lemezeit is ideszámolom, akkor Richie-nek a ’Cannibals’ már a 24. lemeze! A The Winery Dogs power triója alig került pihenőre a tavalyi évben, hogy lélekben is rá tudjanak készülni a kettes lemezük megjelenésére, Richie máris egy válogatásalbumot tett le a kezünkbe, ráadásul két új dallal kiegészítve (amik végül itt nem kaptak helyet), majd szeptemberben idelátogatott hazánkba is egy kisebb koncertturné keretén belül. Ezek után kicsit kevesebb, mint fél év elteltével pedig itt az új, teljes album. El vagyunk tehát kényeztetve kotzenileg, úgyhogy nézzük meg tüzetesebben, mit is kaptunk pontosan a gitáros-énekes fenoméntől.

Elsősorban azt, amit a tavalyi interjújában ígért. Egy soul és funky alapú anyagot, ami annak ellenére is furcsa volt, hogy előre szólt. Bevallom, a hard rockos arcát jobban kedvelem az úriembernek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez rossz, mert nem az, sőt! Elsőre az Earth, Wind & Fire hatások a legszembetűnőbbnek, de miután egyáltalán nem vagyok jártas sem az r’n’b, sem a soul világában, biztos vagyok benne, hogy Richie egy rakás olyan formációt és előadót felsorolna hatásként, hogy csak pislognék. Óriási pozitívum, hogy a dalok hangulata kifogástalan. Érdekes, hogy pont a Cannibals és a You című nótákhoz készült klip, mert hangulatilag nagyon sokban eltérnek a lemez egészét átható pozitív, kicsit funky rockos miliőtől. A pop-rockos Cannibals ízig-vérig rádióbarát hangulata után az In An Instant tényleg Earth, Wind & Fire-ös, refrénje azonnal a legszebb tengerpartokra repíti a hallgatót. Ugyanez igaz a The Enemy-re is. Pofonegyszerű dalszerkezet és refrén, de nagyon barátságos hangulat uralja az egész dalt, a Shake it Off pedig egyenesen a tengerparti fieszták bombadala lehetne. Itt már jobban előjönnek a ’24 Hours’-on is hallható rockosabb gitártémák is nagy örömömre, a Hammondért pedig külön piros pont jár. A Come On Free folytatja a tengerparti fiesztát, már az első pár másodperce után az utazási irodák honlapját kezdtem lapozgatni egy-egy álomnyaralás reményében. És ekkor jött az, amire előzetesen nem voltam felkészülve.

Elöljáróban annyit, hogy óriási King’s X fannak tartom magam, és az I’m All In hallgatása közben egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy húzódik fel a szám széle, majd kis idő elteltével kitörő örömmel konstatáltam, hogy ez bizony Doug Pinnick és Richie Kotzen duettje. Óriási! A kicsit rockosabb szerkezet és a dögös refrén miatt pedig egyértelműen ki merem jelenteni, hogy az I’m All In a ’Cannibals’ legjobb dala. Pedig a folytatás sem gyenge, a Stand Tall is iszonyúan dögös, ráadásul a mély vokáltémákért Billy Sheehan felel. Isteni! Az Up (You Turn Me) egyértelműen a gospel stílus „kotzenesített” változata, nagyon kedves dal megspékelve egy kellemes billentyűszólóval a közepén. Ezután pedig megint egy érdekes csavar jön a lemezen, ugyanis a két utolsó szám rendesen szomorú, így a lemez hangulati egysége kissé felborul – de félreértés ne essék, mindenkit kárpótol a két dal tökéletessége.

Kezdjük a You­-val. Már sokszor megfigyeltem, hogy Richie nem szeret különösebben ellenszólamokat énekelni, ha a gitár- vagy zongoratémában is van egy dallamív. Így volt ez többek között anno a 24 Hours-zel vagy a ’The Winery Dogs’ album I’m No Angel-jével is. A You-nál többször volt az az érzésem, hogy valamit ki kellett volna még találni a verze témájához, vagy a zongorában kellettek volna „teli akkordok” az ének alatt, vagy pedig tényleg egy ellenszólamot írni az énekhez. Mindenesetre még az Opeth rajongói is büszkén bólinthatnak erre a rendkívül borongós dalra. A légies hatás tovább emelkedik Kotzen teremin játékával (a klipben, az emeleten láthatjuk is, ahogy bűvöli a hangszert), a zongorajátékért pedig lánya felel, aki sok évvel ezelőtt megírta már ezt a dalt.

A Time For The Payment, ahogy korábban jeleztem, a másik ballada a lemezen. A szép klasszikus gitárhang és énektéma még egyszer utoljára megidézi nekünk a tengerparti éjszakákat, majd ezzel szépen lezárul a ’Cannibals’-t. Kettes számú favoritom a lemezről ez a kis gyöngyszem, kifejezetten csíptem a finom, de rendkívül technikás tekeréseket gitáros fenoménünktől. Az album „sajnos” csak bő 40 percnyi játékideje ilyen színvonalú dalok mellett bizony nagyon gyorsan eltelik.

Pontszám: 8