Dust Sculptures: Far Above The Pines
írta P.A. | 2014.10.16.
Megjelenés: 2014
Kiadó: Szerzői kiadás
Weblap: https://dustsculptures.bandcamp.com
Stílus: Post-rock/shoegaze black metal
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Az élet olyan, mint a hegymászás. Ha megfelelő társaságban űzöd, akkor kemény, de csodálatos dolog, de ha egymagad próbálod meghódítani a magas csúcsokat, akkor hamar azon találod magad, hogy az életedért, a túlélésért küzdesz. Néha az is előfordul, hogy ugyan van melletted valaki, mégis elszigetelve, magányosan érzed magad. Ezekben a pillanatokban kell emlékeztetni magad és társadat is arra, hogy együtt könnyebb az élet nehézségein átvergődni, igaz, ehhez kell egy megfelelő partner, aki felismeri, ha segítségre van szükséged. Nagyjából ez az üzenete a 'Far Above The Pines' című második Dust Scluptures műnek, amely két hegymászó történetén keresztül jut el a végkövetkeztetésre, miszerint a hegymászás nem a túlélésről szól, hanem a mászás élményéről és arról a személyről, akivel ezt megoszthatod. Ellentmondásos módon ez a lemez mégsem több személy közös alkotása, együttes erőfeszítése egy közös cél érdekében, hanem egy művész bensőséges műve, melyet hálószobájának magányába visszahúzódva alkotott.
A 26 éves Josh Marberry áll a Dust Sculptures névre keresztelt „zenekar” mögött, aki egészen fiatalon, dobosként kezdte zenei karrierjét, majd Mikael Åkerfeldt és az Opeth hatására gitározni is megtanult. Josh istenáldotta tehetség, hiszen amellett, hogy több hangszeren is kiválóan játszik, még énekelni is tud. Fő hatásaiként az Opeth mellett Steven Wilsont és Bon Ivert emlegeti, bár zenéje még annál is tágabb határok közt mozog, mint a fent említett művészek igen gazdag életműve együttvéve, hiszen a Dust Sculptures bőven merít a black metal feneketlen kútjából, de jól kiismeri magát a progresszív metal zegzugos ösvényein és nem fél a post-metal pulzáló talaján sem gyökeret verni.
Egy-egy ismeretlen zenekar műveit a legkézenfekvőbb ismertebb előadók lemezeihez hasonlítani, azokkal körülírni és ekképpen beskatulyázni, de a Dust Sculptures esetében ettől eltekintenék, ugyanis ez a zene annyira sokrétű, változatos és rétegzett, hogy a Porcupine Treetől a Thy Catafalqueig lehetne sorolni a progresszív rock, a black, a post- vagy a doom metal előadókat. Josh olyan szinten hány fittyet a zenei stílusokra, hogy gyakorlatilag bármi belefér a muzsikába, ami hangulatilag visszaadja érzelmeit. Nem riad vissza a leghajmeresztőbb váltásoktól sem, fegyvertárában a lelket nyugtató, tiszta melódiáktól a finom hangszeres megoldásokkal teletűzdelt progresszív metalon át a lesújtó doom riffeken keresztül a legvérmesebb black metalig minden megtalálható. A 'Far Above The Pines' legnagyobb erényét mégsem csupán a hihetetlenül változatos tartalom adja, hanem az, hogy mindegy milyen stílusban szólaltatja meg hangszereit Josh, valami elképesztően izgalmas téma mindig van az ingujjában, amivel aztán olyan magával ragadó hangulatot képes teremteni, hogy azelől nem lehet elmenekülni. Ez itt a valódi progresszió és a teljes alkotói szabadság kiteljesedése, mely az idei év egyik legizgalmasabb lemezét hozta a világra.
Ha rápillantunk a dalcímekre, láthatjuk, hogy összeolvasva egy értelmes mondattá állnak össze, így érdemes az egész lemezt egységes egészként kezelni, mintha egy hosszú dal lenne. Ráadásul minél mélyebbre ássuk a lemez kialakulásának történetében, annál több érdekességgel találjuk szembe magunkat. Például azzal, hogy a felvételt és a keverést is Josh követte el ugyanabban a hálószobában, ahol írta és feljátszotta a dalokat, ami duplán megsüvegelendő, hiszen a hangzás annyira tiszta, telt és kerek, ami még neves zenekarok hi-tech stúdióban, hozzáértő producer és hangmérnök segítségével készült műveinél is ritkaság. De ott van a kabócát ábrázoló, remekbe szabott borító, melyet Josh felesége festett, aki a zene rá gyakorolt hatását tökéletesen vitte vászonra.
Sajnos egyelőre egyik Dust Sculpures lemez sem létezik fizikai formátumban, pedig egy ilyen muzsika megérdemelne egy patinás dupla LP kiadást. Talán egyszer még azt is megérjük, addig a banda Bandcamp oldalán ingyen élvezhetjük ezt a remekművet.
Legutóbbi hozzászólások