HammerFall: (r)Evolution

írta Jocke | 2014.08.21.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://hammerfall.net

Stílus: Heavy metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Tegnap este meglátogatott az ördög. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de annyira nem is volt ijesztő a helyzet. Még csak megközelítőleg sem úgy néz ki, ahogy a mesében rémkedik vele a gyerekeket: hétköznapi ruhát visel és még csak szarva sincsen. Mondjuk rondának ronda, az tény. Felajánlotta, hogy némi ellenszolgáltatásért cserébe visszarepít tizenhét évvel ezelőttre, s újraélhetem a fiatalságom. Elküldtem a picsába.

Nem is értem mit feszeng, ahelyett, hogy egyszer életében végre valami értelmeset is csinálna. Mérgemben előkapom a friss HammerFall korongot. A borítón Hector pózol sziklaszilárdan, a háttérben a 'Renegade' és a 'Legacy of Kings' világa elevenedik meg, Andreas Marschall keze nyoma letagadhatatlan. A végén még kiderül, hogy ezeket a félnótásokat is megkörnyékezte az Ördi koma. A Király utcán még hallom a patáinak kopogását, amikor a Hector's Hymn lágy dallamokkal becsorog és hirtelen a The Dragon Lies Bleeding és a Heeding the Call vehemensségével valóban felidézi a régi szép időket. Cans akkora refrént barkácsolt hozzá, hogy a trve HammerFanok nagy eséllyel néhány könnycseppet is elmorzsolnak majd. Nincs mit szépíteni, a svédek rég nem írtak ilyen bődületesen nagy himnuszt. Azonban a régi HammerFallért könyörgők szarva könnyen letörhet a (r)Evolutiont, mármint a címadót hallva, amelynek bérelt helye lenne az 'Infected'-en. Kár, hogy a "refrén" nagyon disszonáns, mert a verzétémák szépen kidolgozottak, és sokkal ígéretesebb is lehetne a dal. Viszont Cans az egész lemezen elképesztően jól énekel, talán még soha nem szólt ilyen tisztán a hangja. A Glory egyvalamiben elmarad a későbbi lemezektől: az akkori Cans a lába nyomát nem csókolhatná a kiszőrösödött képű, utóbbi évek Joacimának.

Persze a Dronjak-Norgren tengely sem tétlenkedik, immáron hatéves együttműködésük gyümölcseként egyre több jól kimunkált dal készül a HammerFall műhelyében. Az egyik ilyen míves darab a Live Life Loud, amely olyan, mintha energiával töltötték volna meg a Bang Your Headet, a vezérfonál pedig akkora kerítésszaggató, hogy koncerteken elég nagy következményei lehetnek. A Bushidót már ismerjük, hasít, mint a jól megfent szamurájkard, de a súlyos málhákat és a Knights of the 21st Century ('Chapter V')  jótékony hatásait maga után vonszoló Ex Inferis is a '(r)Evolution' kiemelkedő pillanatai közé tartozik, megkockáztatom, hogy a HammerFall történetének legjobb verzetémájával van dolgunk. Ha Cansékat is valóban megkörnyékezte a rondaképű, akkor két dallal biztosan neki adóztak, de nem úgy, ahogy a gaz patás elképzelte. Az előbb méltatott Ex Inferis és az Evil Incarnate a HammerFall utóbbi időben néha-néha előkapott démoni-ördögi témáit (Dia de los Muertos, 666, Legion) fűzögeti tovább (amikor kishíján színeset kiabálnak a közepén, az megfizethetetlen). Mindegyik középtempós, súlyosabb darab, a Glory-hívők ádáz ősellenségei.

Az oldschoolabb, tempósabb dalok kedvelői például a már említett Hector himnuszában és a sörlóbálós refrénű, vidám Originsben találhatnak vigaszt, a szintén szélsebes, és a Something for the Ages kezdésére hajazó Wildfire-ben azonban már nem sok kapcsot találtam a múlthoz. Az meg nyilvánvalóan elég demagóg megállapítás, hogy ami gyors, az csakis kilencvenhét. Nem mondom, hogy a HammerFall pofánhazudta a rajongótáborát, de sokkalta árnyaltabb a kép, minthogy egyszerűen leglorytothebrave-ezzük a '(r)Evolution'-t. Igen, valóban ott figyel néhány tempósabb, régisulis szerzemény, de ugyanúgy megfigyelhetőek az 'Infected' finom megoldásai, vagy a 'Chapter V' jóindulatú hatásai. A végére hagytam a személyes kedvencet, a We Won't Back Downt, ami szerintem messze esett a harcosok fájától – talán éppen ezért az egyik legüdébb, legszimpatikusabb HammerFall dal, amit valaha hallottam tőlük.

S hogy miért rúgtam ki páros lábbal azt a szerencsétlent? Szerintem nem az a megoldás, hogy beülünk a Deloreanbe és visszamegyünk a múltba. Egyrészt mocskos drága a plutónium, másrészt pedig ami elmúlt, azt nehéz csak úgy, hirtelen elhatározásra visszarántani és beleültetni a jelenbe. De nincs is ezzel semmi baj. Így a hangzatos kijelentésekkel ellentétben Cansék is csak módjával kalandoztak vissza a kezdetekhez: ha egy mondatban kéne kifejeznem, hogy milyen az új HammerFall, azt mondanám, hogy az első lemezek pörgőssége keveredik az 'Infected' kimunkáltságával – ez a ötvözet pedig a zenekar diszkográfiájának egyik legerősebb darabját adja.

Pontszám: 8.5