Mayhem: Esoteric Warfare

írta P.A. | 2014.06.30.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Season of Mist

Weblap: http://thetruemayhem.com

Stílus: Black metal

Származás: Norvégia

Dalcímek

Értékelés

Az elmúlt három évtizedben a Mayhem egy olyan intézménnyé nőtte ki magát, ahol muzsikálni nemcsak kiváltság, hanem nagy felelősség is. Nemcsak azért, mert ezzel a zenekarral azonosítja a black metalt még az is, aki csak hírből hallott erről az extém műfajról, hanem azért is, mert olyan alapvetések hagyták el Necrobutcherék műhelyét, mint a 'Grand Declaration of War', a 'Chimera' vagy az 'Ordo ad Chao', melyeket méltán tartanak számon a műfaj legjobb lemezei között. Ezért Teloch nem lehetett irigylésre méltó helyzetben, amikor megörökölte Blasphemer pozícióját, hiszen súlyos teher lehet egy ilyen hírnévvel rendelkező együttesben fő dalszerzővé előlépni, és ezt az is mutatja, hogy első ötleteit szimplán a kukába hajították társai, mondván nem elég „mayhemes”, amit hallanak. Persze Teloch nem adta fel, és második nekifutásra leszállított egy olyan dalcsokrot, amiből aztán megszületett az 'Esoteric Warfare'.

Az elsőre szembetűnik, hogy az új mű nem próbálja megfejelni az 'Ordo ad Chao'-n hallható kontrollált káoszt. Dalközpontúbb és egyúttal szélesebb zenei spektrumot ível át, mint elődje, miközben magán hordozza a Mayhem jellegzetességeit, azaz az agressziót, az őrületet és a különösen rideg, dermesztő atmoszférát. Ott van például a kegyetlen black riffekre felhúzott Watchers, mely tördelt ritmusai és bizarr váltásai ellenére a könnyebben befogadható dalok közé tartozik. De a Psywar egyenesvonalú zúzdájába ékelt hangulatos váltás is izgalmasnak hat, ahogy majd minden szerzemény tartogat olyan nem ritkán groteszk megoldásokat, melyek érdekes hallgatnivalóvá teszik ezt a lemezt. Azt, hogy a Mayhem miért is több, mint egy átlagos black metal zenekar, az olyan kakofóniában született kaotikus borulások szemléltetik, mint a Pandaemon, a MILAB, vagy a totálisan aberrált VI.Sec. Habár rengeteg témából és apró nüanszokból épülnek fel az új dalok, mégis úgy gondolom, hogy a mindig maximumot nyújtó Hellhammer mellett Csihar Attila ténykedése az, amitől igazán kiemelkedik az 'Esoteric Warfare' a mai black metal dömpingből, hiszen Attila az extrém vokalizálás nem mindennapi tárházát vonultatja fel. Hallhatóan szinte meghal a mikrofon mögött, a szuggesztív kántálástól a brutális hörgésen és sikolyokon át az egészen párját ritkító torokénekig terjed a fegyvertára, melyből minden dalhoz egyedi és egészen abnormális csavart tud hozzátenni.

Sajnálatos módon ezúttal sem sikerült igazán jó hangzást biztosítani a lemeznek. A vékonyan, erőtlenül megszólaló gitárok nem tudnak igazságot szolgáltatni az amúgy jól felépített daloknak. Épp a mindent elsöprő erő az, ami nagyon hiányzik, hiszen a félelmetes hangulat kézzelfogható, de az enervált hangzás szinte kiheréli a dalokat. Egyértelmű, hogy egy underground banda egyedi megszólalást igyekszik biztosítani lemezeinek. A koszos, organikus, de kellően energikus hangzást a Nokturnal Mortumtól a Primordialig sok zenekar sokféleképpen megoldotta már, nagy kár, hogy épp a Mayhemnek nem sikerült.

Persze az együttes hívei hibái ellenére is keblükre fogják ölelni ezt a korongot is, hiszen megad mindent, ami egy Mayhem lemeztől elvárható. Úgy tűnik, ennyi év és némi vérfrissítés után is van még bőven szufla a gárdában.

Pontszám: 7.5