Below: Across The Dark River

írta Mike | 2014.06.22.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Metal Blade

Weblap: http://metalblade.com/below/

Stílus: Epikus heavy/doom metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Zeb - ének Hedman - basszusgitár Paud - gitár Berg - gitár Doc - dobok
Dalcímek
01. Trapped Under Ground 02. Bid You Farewell 03. Ghost Of A Shepherd 04. Portal 05. In My Dreams (instrumentális) 06. Mare Of The Night 07. The Whitechapel Murderer 08. Across The Dark River
Értékelés

„Midnight hour
The tolling of the bell
Echoes over these forsaken lands

Haunting whispers
A gathering of souls
Faceless figures are slowly rising”

(Portal)

E fenti strófák nem is származhatnak mástól, csakis egy vérbeli doom metal hordától, és annak szénfekete tollából. Észak szülöttje, a svédországi Below azonban nem egy a sok doom alakulat közül, hanem maga az ismeretlenség homályából berobbanó ifjú titánhad, egyenesen Tony Iommiék felkent helytartói, és lehetséges trónkövetelői.

Ha csupán az elmúlt néhány évre tekintünk vissza, kijelenthetjük, hogy e „végzetes” műfaj bizony nemhogy nem csipkerózsika álmát alussza, hanem időről időre kitermel egy-egy klasszikust; gondolok itt az ’A Map Of All Our Failures’-re (My Dying Bride, 2012), tavalyról meg az Avatarium bemutatkozására. Most pedig itt van a 2011-ben őszén alakult Below, akik lazán letették az asztalra az Év Bemutatkozó Lemezét! Azt ugyan nem tudom, népszerűségük milyen ívet vesz majd a jövőben (doom csapatról beszélünk, szóval…), viszont jelzésértékű, hogy a tekintélyes Metal Blade kiadó fantáziát látott bennük, és hamar le is szerződtette őket; úgy vélem, amennyiben a szimatuk nem csal, akkor a jövőre nézve jó lóra tettek.

No, de mi is kell egy igazán jó epikus doom metal albumhoz? Misztikus-borongós atmoszféra, régmúltba kalauzoló, sötétromantikus dalszövegek (a lovecrafti okkult/dark fantasy ismerete nem hátrány), kellően karakteres, traktorméretű riffek, súlyos hangzás, és egy kiváló torok hosszan kitartott hangokkal, méregerős dallamokkal. És ezt a Below meg is adja neked: a skandináv búslelkűeknek bizony a vérében van a nagybetűs Doom Metal. Jóllehet a mindenható Candlemass szelleme valósággal rátelepszik a teljes anyagra, olykor talán túlságosan is, ámde nincs mit szépíteni, ez a 45 perc a műfaj legszebb hagyományainak különösen míves lenyomata. (Azért szívesen megnéztem volna az immár az Avatariumot kormányozó Leif Edling arckifejezését, amikor először meghallgatta az ’Across The Dark River’ arcpirítóan Candlemass-utánérzésű témáit.)

A Below tanítómesterei között Messiah Marcolinék mellett elsősorban a ’Headless Cross’-korabeli Black Sabbath és a Solitude Aeturnus nevét emelhetjük ki, de számos ma is aktív brigád akad, akikkel zenei rokonságban állnak, ilyen például a While Heaven Wept, az Altar Of Oblivion vagy a Sorcerer. A jó epikus doom metalhoz pedig jó énekhang dukál: Sebastian „Zeb” Janssonnál keresve sem találhattak volna megfelelőbb frontembert, a srác ugyanis egy kimagasló hanggal megáldott trubadúr, így hát Black Sabbath-gyökerek ide vagy oda, e műfaj sosem az Ozzy által feltalált fojtott pulykanyekergést preferálta, hanem a kiművelt hősies-operás énekstílust, lásd Tony Martin vagy Messiah. Zeb pedig tényleg lehengerlő: szinte bármilyen műfajban helytállna, szenvedélyes előadásmódja, szárnyaló hangja leginkább a Candlemass ’Chapter VI’ korongján remeklő Thomas Vikström és a jó öreg Lizzy Borden (!) orgánumának keveréke. Emellett komoly fegyvertény, hogy minden szerzeményben fölöttébb ragadós énekdallamai vannak, amelyek már az első hallgatáskor könnyen rögzülnek. (Egyébként érdemes megismerkedni másik bandájának, a Malison Rogue-nak Queensrÿche-szerű muzsikában igen erős, 2011-es debüt-albumával is.)

Az Andy LaRocque producer munkáját dicsérő monumentális hangzás csaknem power metalosan fémes, tömör és tiszta, távolról sem olyan ködösen-maszatosan archaizáló, mint az undergroundban most zakatoló retro-doomos, ősrock-trend lemezanyagai, a muzsikát mégis áthatja valamiféle pókháló-lepte, sejtelmes, ódon hangulat. Ugyan a Below esetében mégiscsak doom metal a játék neve, jóformán fele-fele arányban vannak a középtempók és a lassan málházós témák, a zenének pedig van egy afféle kosztümös, színpadias jellege. És miként Zeb énekdallamai, úgy a bazaltsúlyú riffek is a klasszikus Candlemass-t idézik, a tagadhatatlan hasonlóságok ellenére is élmény hallgatni őket. Felesleges kielemezni az átlagosan 6-7 perces számokat, miután roppant egységes a színvonal, ám a Portalt és a Mare Of The Nightot különösképpen kedvelem. Ezzel szemben érthetetlen módon lehagyták az albumról a 1000 Broken Bones dalt, de IDE kattintva meghallgathatod – mi több, ajánlom, hogy megtedd!

Remélem, lesz folytatás, s legközelebb azért jobban láthatóvá válnak az egyéni ecsetvonások, rátalálnak a saját hangjukra és kicsit levetkőzik magukról a túlzottan markáns Candlemass-hatásokat. A kezdet azonban igencsak bíztató, a pontszámomat is ennek függvényében kerekítettem fölfelé, megelőlegezve egy nagyszerű életpályát.

Pontszám: 8.5