Feared: Vinter

írta RemedyLane666 | 2014.03.11.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://fearedband.com/

Stílus: Death/thrash metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Ola Englund - gitárok Mario Ramos - ének Jocke Skog - basszusgitár, háttérvokálok Kevin Talley - dobok
Dalcímek
01. Sun Awake 02. Needle Effect 03. Your God 04. Hate Is Everything 05. Mass Destruction 06. Erased 07. Huldra 08. Invidia 09. Mylingen 10. My Shadow World 11. Vinter
Értékelés

Fejtegetésbe kezdhetnénk, hogy vajon jó-e egy zenekarnak, hogy van kiadója, avagy sem, mindenesetre a svéd Feared a lehúzás- és beleszólásmentes, könnyebben átlátható, de a több munkát igénylő és kisebb közönséget elérő verziót választotta. Talán ennek is köszönhető, hogy kicsit megkésve akadtam rá az Ola Englund által vezetett csapat tavaly év végén megjelent lemezére.

Kritikáimban általában eltekintek attól, hogy a zenekar tagjait, illetve azok múltját ismertessem, most mégis úgy gondolom, hogy nem mehetek el szó nélkül mellettük. Ola Englund gitáros/dalszerző/zenekarvezető neve a szemfülesebb olvasóknak már ismerős lehet, akár a Six Feet Under, akár a The Haunted társaságából. Amit nem biztos, hogy mindenki tud – de talán a legfontosabb vele kapcsolatban –, hogy elvitathatatlan érdemei vannak a modern gitárhangzás, stúdióprogramok, hangszerek, hangszedők kialakításában és tesztelésében, ezzel is sokat segítve azon (kezdő) muzsikusokon, akik nem rendelkeznek horribilis mennyiségű pénzzel, hogy egy rendes stúdióban, profi körülmények között tudják felvenni a lemezeiket. A Six Feet Under hordáját egy ideje már elhagyta a svéd fenomén, de továbbra is erősíti a fentebb említett The Haunted mellett még a Scarpoint, valamint a Sorcerer sorait. A csapat dobosa, az az Kevin Talley a szintén éles szemű olvasóknak pedig olyan formációkból lehet ismerős, mint a Daath, vagy a koncertlátogatóknak a Suffocation, ugyanis ott csak élőben segít ki, de korábban olyan bandák tagja volt, mint a Chimaira, a The Black Dalhia Murder, a The Red Chord, a Hate Eternal, a Dying Fetus stb. A basszusgitárt kezelő, de a háttérvokálokért is felelős Jocke Skog sem kisebb figura a fentebb felsoroltaknál, őt pedig a Clawfinger soraiból ismerhetik azok, akik a kilencvenes években nem fordítottak hátat a mainstream zenekaroknak.

Ha ez még mindig nem volna elég ajánlólevélnek a Feared legújabb lemezéhez, akkor a Demonoid, valamint a Chainsaw nevű death metal formációkból ismert Mario Ramos öblös hörgései, ill. az album zseniális hangzása biztosan meggyőz bárkit, akinek szívügye a death/thrash metal. Arról nem is beszélve, hogy igazi hiánypótló muzsikáról van szó, ugyanis a ’Vinter’ egyértelműen a Pantera és a Nevermore közös gyereke.

Mi sem támasztja ezt alá jobban, mint a dalok szerkezete, és a húzós, koncerteken borzasztóan jól működő groove-ok sorozata. A gitárszólók, bár kicsit keveslem őket, egyértelműen a hajdan szebb napokat is megélt seattle-i Nevermore bárdistáját, azaz Jeff Loomis-t idézik, ahogy a legtöbb dal szerkezetén is az ő hatása a legszembetűnőbb. A dalok dögösek, a hangzásra panasz nem lehet, simán hozza azt, amit a modern metal zenekaroknak manapság úgymond kötelező. Ezen felül a dalok is rejtenek magukban meglepetéseket, mindenkinek ajánlom, hogy vesézze ki őket, pláne mert ezt most megtehetjük „kalózmentesen”, ugyanis a szőke gitáros saját maga töltötte fel a teljes albumot a Youtube-ra.

A lemez szinte egy szempillantás alatt végighasít az emberen. A ’Vinter’ negyven percét minden modern metalt kedvelő embernek hallania kéne, ugyanis rengeteg ötlete van a csapatnak. Ám nem csak ötletesség és kreativitás, de elképesztően gyors munkatempó is jellemzi a svédeket, melyet mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2013 elején jelent meg a ’Vinter’ elődje, nevezetesen a ’Furor Incarnatus’, azt megelőzően pedig minden évben kiadtak egy-egy anyagot egészen 2010 óta.

Itt most meg is kell állnom egy pillanatra. Ugyanis meggyőződésem, hogy elődjeihez hasonlóan a ’Vinter’ is szenved egy visszaköszönő gyermekbetegségben. Ez pedig nem más, mint az, hogy a lemez egyben hallgatva ellaposodik. Szerencsére elegendő idő ideig hallgattam a ’Vinter’-t, így arra jöttem rá, hogy jobban tudom értékelni a svédek művészetét, ha csak egy-egy dalt veszek elő tőlük egyszerre. Ezért muszáj megemlítenem: a csapat kreativitása és a hamisítatlan death/thrash riffek ellenére sem emlékszem minden pillanatára az albumnak, meggyőződésem szerint néhány tisztaénekes rész még jót tett volna a lemeznek. Az is szomorú, hogy miután Ola eléggé elfoglalt a fentebb említett zenekarokkal, így minimális mértékben sem koncertezik egyelőre a Feared. Bár ez az információ nem a lemez negatívumaihoz tartozik, gondoltam egyszerre esünk túl a kellemetlen dolgokon. Mindezek ellenére képes kárpótolni a hallgatót a hangszeres teljesítmények tárháza, a hangszerelés rejtett finomságai és a kristálytiszta hangzás.

Pontszám: 7