Richie Kotzen: Into The Black

írta garael | 2007.02.09.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.richiekotzen.com

Stílus: rock

Származás: USA

 

Zenészek
Richie Kotzen: minden
Dalcímek
01. You Can't Save Me 02. Misunderstood 03. Fear 04. The Shadow 05. Doin' What The Devil Says To Do 06. Till You Put Me Down 07. Sacred Ground 08. Your Lies 09. Livin' In Bliss 10. My Angel
Értékelés

Richie Kotzen neve nem csak a rock világában, de akár még metal körökben is többek számára lehet ismerős. Pedig csupán a napokban töltötte be a 37. életévét, de már olyan karriert tudhat a magáénak, melynek más a felével is megelégedne visszavonulása előtt. Kotzen a művészi pályát mint szólómuzsikus kezdte, de az évek során olyan neves zenekarok is felkérték a gitáros posztra, mint a Poison és a Mr. Big, de több project alapí­tó tagja is volt (Vertu, Forty Deuce). Mint muzsikusra, valószí­nűleg hatással voltak ezek a formációk, hisz új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott, mégis eddigi sikerét és elismertségét csak önmagának köszönheti. Legújabb lemeze, az "Into The Black", jóval visszafogottabb a 2004-ben kiadott "Get Up"-nál, valójában szövegileg egy komor hangulatú album. Kotzen a zenében ezt az érzelmi állapotot egyrészt szolid riffekkel megí­rt modern rockdalokkal próbálja kifejezni, melyekben a szólókat háttérbe szorí­tva, magukra a nótákra helyezi a hangsúlyt, mintha csak mesélni akarna nekünk. A másik variáció pedig a blues és ennek a rock és soul-lal való kombinációja, ami megint csak nem véletlen, hisz a bánat és a fájdalom érzékeltetésére talán ezek a legalkalmasabbak. Rocknótáival kapcsolatban mindenképp dalszerzői adottságai értékelendők. Vegyük csak a nyitó "You Can't Save Me"-t, az album első szülött dalát, kimondottan slágergyanús szerzemény, szóló nélkül, egy frappáns, odaillő középrésszel. A "The Shadow"-t hallgatva énektémáit emelném ki, Richie Kotzen ezekben sem szenved hiányt és mint énekes is, a legjobb gitáros-énekesek közé tartozik. Erőteljes rockhangját, az Eric Martin (ex-Mr. Big), Sammy Hagar-tí­pushoz sorolják, de én érzek valamennyi Glenn Hughes-féle soul-os árnyalatot is a mélyebb hangfekvéseiben. A blues-soul oldalról a "Fear" és a "Till You Put Me Down" a kedvenceim, ezekben mint gitáros is a legtöbbet nyújtja. A lassú soul-os kezdésű "Fear"-ben a rockba forduló középrész és szóló a megemlí­tendő, igazi jó "beindulós" rész. A két szólót is magába foglaló blues-os "Till You Put Me Down"-t pedig a lemezanyag legjobb szerzeményének tartom. Érdemes még megemlí­teni, hogy az album végére enyhül a panaszáradat, egyfajta beletörődés érezhető, a "My Angel" blues-rock ballada szép befejezése az albumnak.

Pontszám: 9