Dream Theater: Live At Luna Park (DVD)

írta karpatisz | 2013.11.27.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Eagle Rock Records

Weblap: http://www.dreamtheater.net

Stílus: Progresszí­v metal

Származás: USA

 

Zenészek
James LaBrie - ének John Petrucci - gitár, vokál John Myung - basszusgitár Jordan Rudess - billentyűs hangszerek Mike Mangini - dobok
Dalcímek
01. Bridges In The Sky 02. 6:00 03. The Dark Eternal Night 04. This Is The Life 05. The Root Of All Evil 06. Lost Not Forgotten 07. Drum Solo 08. A Fortune In Lies 09. The Silent Man 10. Beneath The Surface 11. Outcry 12. Piano Solo 13. Surrounded 14. On The Backs Of Angels 15. War Inside My Head 16. The Test That Stumped Them All 17. Guitar Solo 18. The Spirit Carries On 19. Breaking All Illusions 20. Metropolis Pt. 1 Bónusz felvételek: 21. These Walls 22. Build Me Up, Break Me Down 23. Caught In A Web 24. Wait For Sleep 25. Far From Heaven 26. Pull Me Under
Értékelés

Az alapító tagok egyikének távozása után sokan szkeptikusak lettek a Dream Theaterrel kapcsolatban: vajon tudják-e még olyan szinten művelni a dolgaikat, mint előtte? Nos, erre a kérdésre a magyar közönség is megkapta a választ, hiszen Mike Manginivel kétszer is láthattuk a progresszív metal ikonjait. Nagy élmény volt rövid időn belül ennyiszer látni kedvenceimet; később a tudat, hogy a ’Live At Budokan’ után idén ismét egy teljes Dream Theater bulit nézhetek meg bármikor, eleinte elvarázsolt. Ez a pozitív érzés azonban egyre fogyott, hiszen egy rövid ceglédi hazaérkezésem alkalmával maga a villámkezű dobos mondta el nekem, hogy a Luna Park színpadán rögzített koncertfilm később jelenik csak meg (de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna…). Elvileg a gyártási munkálatok késése miatt csúsztak, de szerintem más is volt a háttérben. Talán jogi vita? Az biztos, hogy ez a homokszem annyira megakasztotta a gépezetet, hogy a tizenkettedik stúdiólemez, a ’Dream Theater’ előbb megjelent, mint a ’Live At Luna Park’, amit nagy hibának tartok.

A kiadvány fő műsora óriási lendülettel indul: már a Bridges In The Sky alatt feltűnik, hogy sok kamerával rögzítették a koncertet, ezért új szögekből ismerhetjük meg a Dream Theater színpadi produkcióját. A perspektívák közül a legizgalmasabbat a nagy mozgó kamera nyújtja, amely az egész színpad horizontját vette, valamint különlegesnek bizonyultak a Mike Mangini felszerelésének állványára rögzített kamera képei is. Korrekt képi trükkök is akadnak, a Bridges In The Sky közös billentyű-gitárszólóját egy megosztott képernyőn csodálhatjuk meg, de öröm hallani és főleg látni John Myung kiállásait is. A képhez tartozó hang is jó minőségű: az apró finomságokat is kiválóan lehet hallani, mint például egy-egy gitáron és basszusgitáron képzett vibratót. James LaBrie a megszokott módon tüzeli a közönséget. Ezúttal nem nagy távolság választja el a színpadot a nézőktől, így velük is közvetlen kapcsolatot tudnak létesíteni a zenészek. A második tétel után köszönti a közönséget az énekes, aki nem titkolja, hogy ez az este lesz a 14 hónapos turné csúcsa, mivel rögzítik a teljes bulit. „Mindegy, hogy mi történik most kint a csarnokon kívül, felejtsétek el, mert ti is rajta lesztek a filmen!” – szólt James köszöntése. Ezután rögtön a hetedik húr közé csap John Petrucci, és már jön is a Dark Eternal Night, amiben ismét találtam meglepetéseket. Hogy milyeneket? Érezhető, hogy a csapat egy olyan előadásmódra állt be, ahol meglepetések – esetleg egy-egy szerzemény keveréke, improvizatív részek – nem jellemezik majd az előadásokat. A ’Systematic Chaos’ tételében viszont van egy ilyen rész, nevezetesen Jordan Rudess rögtönzött szólója. Az argentin közönséget a végletekig hergelte a keytar szóló, amit a „Varázsló” előttük játszott. Itt tűnt fel, hogy egyedül a gitáros volt az, aki besegített a kiegészítő énekszólamokkal – de miiért csak ő? Egyedül kevés, pedig van a csapatban egy olyan zenész, aki önálló lemezein bizonyította, hogy a hangszálait is kiválóan tudja kezelni.

Az egész koncertsorozat műsorában helyet kapott egy dob-, egy billentyű- és egy gitárszóló is. Bár utóbbi kettő inkább egy-egy dal felvezetője, az „új” tag, Mike Mangini önálló percei viszont igazán „ütősre” sikeredtek. Nemcsak technikai képességeit, de zenei kreativitását is megmutatta a dobos. Félelmetes érzés újra átélni, hogy néhány jelzéssel hogyan tudta hergelni, vagy fegyelemre inteni a teltházas Luna Park közönségét. Lábmunkája varázslatos, mintha plusz két végtagja lenne, ahogy a kézjátéka is. Ha csak a fülét használja az ember, akkor teljesen csőbe tudja húzni a hallgatókat az egy kezes pergetéssel. Ez a pergő lendület meg is marad a debütáló lemez dalának, a Fourtune In Lies-nak a bemutatójára. Eddig még soha nem hallottam ezt a dalt ilyen gyors tempóban.

A műsor szűk felénél érkezünk el ahhoz a részhez, ami csak ebbe az előadásba került be. Bár igaz, hogy az egész sorozatban volt akusztikus rész, de itt egy helyi vonósnégyes is betársult a dalok bemutatásába. A vonós kvartettnek köszönhetően végre úgy és az szólt, aminek kellett, nem úgy, mint a ’Score’-on hallható szimfonikus zenekar esetében. Igaz, hogy csak két dal (a bónuszok között is kettő) került elő ebben a formában, de ez a rész volt számomra a legizgalmasabb. Egy rövid pakolás után ismét helyreáll a rend a színpadon és jöhet a második rész. Az Outcry mellett az On The Backs Of Angels az a tétel, amit jobban sikerült előadni élőben, mint ahogy a stúdiólemezen. A folytatás is húzós, hiszen a Six Degrees Of Inner Turbulance két mozgalmas tételével fonták egybe. A „drámai” dalok közül viszont a kedvencem, a Breaking All Illusions valahogy most elment mellettem. Itt úgy szól, mintha minden hangcucc már csak félgőzzel menne, nincs alja, valahogy nem állt össze. A két este két különböző ráadással zárult. Az ’Images And Words’ mára már klasszikussá váló tételei közül első este a – némi rögtönzéssel kibővített – Metropolis Pt. 1, míg második este (megint) a Pull Me Under hangzott el.

- Külcsín: Az önálló DVD és Blu-Ray lemezek mellett egy exkluzív, hatlemezes extra változat is készült, amely méreteiben a vinyl nagyságához közelít, de annál valamelyest mégis kisebb. A hatvan oldal terjedelmű könyv kemény fedelein találunk három-három korongot, előbbiben a videó-, utóbbin a hanganyag található. A turnéról készült fotók, amiket itt láthatunk, nem találhatóak meg más változatban. A csomag különlegessége azonban az a kuponkód, ami segítségével egy interaktív alkalmazást tudunk letölteni, hogy bármilyen szögből megnézhessük a 6:00 című dalt. (9/10)

- Tartalom: Az ’A Dramatic Turn Of Events’ turnéjának idején a Dream Theater két – kis különbségeket tartalmazó – programmal mutatta be akkor aktuális lemezét. Az argentin fővárosban rögzített két estés buli különlegessége az akusztikus rész, amelyen egy vonósnégyes segítségével szólal meg egy klasszikus és új tétel. (8/10)

- Hangzás: Nem tudok egységesen jó hangzásról beszélni a kiadvány kapcsán. A főműsor hangzása kiváló. Apró, érzékeny dolgokat ki lehet hallani, a jó keverésnek és a különböző hangsávoknak köszönhetően. Azonban az extra felvételek minősége elmarad ettől. Érdekes, hogy a CD-n hallható anyag is mintha egy butított változata volna annak, ami a film alatt hallható. (7/10)

- Extrák: A második lemezbemutató est néhány dala került fel bónuszként az extra DVD-lemezre. Ami valójában érdekes, hogy betekintést nyerhettük a DVD felvétel kulisszái közé. Emellett nagyon örültem annak, hogy most először nyilvánosságra hozták, hogy maga a zenekar hogyan készül egy-egy bulira. A rendezvény előtti vacsora, a színpadra lépés előtti utolsó simítások s a hangpróba részletei is bizonyítják, hogy a jó hangulat és a tagok közötti jó kapcsolat az, amiben más ez a Dream Theater az előzőnél. (8/10)

Pontszám: 8