Kerekes Band: Folklore Man

írta Adamwarlock | 2013.08.24.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://www.kerekesband.hu

Stílus: Világzene, folk rock, folk funk

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Fehér Zsombor - furulya, ének Námor Csaba - koboz Csarnó Ákos - brácsa Kónya Csaba - basszusgitár Fehér Viktor - dob vendégek: Fábián Juli - ének (2. szám) Farkas Bertalan - beszéd (3. szám) Mike Finnigan - Hammond B3 (10. szám), ének (5. szám) Paul Shields - beszéd (5.szám)
Dalcímek
01. Piros, Fehér, Zöld 02. Waiting for the Sunshine 03. Cpt. Space Wolf 04. Folklore Man 05. Betyar Hero 06. Voodoo Csárda 07. Lazy 08. Bartók in the Sky with Jesus 09. Alexander's Horse 10. To Be Mine 11. Mátra Volán 12. Take It Easy
Értékelés

Bármelyik együttes, ami arra adja a fejét, hogy népzenével vegyítse muzsikáját, akarva-akaratlanul is bélyeget süt magára. Persze nem erkölcsi, hanem zenei értelemben. A beskatulyázódást nehéz elkerülni, van, akinek sikerül, és van, aki elsüllyed a posványban. Mondjuk esélytelen elsüllyedned, ha a zenekarodat Kerekes Bandnek hívják. Nem is csoda, hogy a népi hangszereket a modern technológia áldásaival vegyítő csapat néhány év alatt a hazai zenei élet egyik elmaradhatatlan és ikonikus szereplőjévé nőtte ki magát.

A mai magyar könnyűzenei piac egy szekéraljnyi olyan kérdést vet föl bennem, amire valójában nem is akarom tudni a választ, legyen szó a rock és metal, de legfőképpen a pop vonalról (tisztelet a kivételnek). Éppen ezért érzem úgy, hogy ezzel a megkérdőjelezhető minőségű szcénával nem is történhetett volna jobb dolog, mint a Fehér Zsombor pásztorfurulyája által hajszolt csapat felbukkanása. Nem azt mondom, hogy „így kell jó populáris zenét csinálni”, hanem inkább azt, hogy így kell jó zenét csinálni. Most előhozakodhatunk olyan jól csengő szavakkal, mint a „tökös”, az „értékteremtő” vagy a „modern”, de a hangsúly nem a jelzőkön van, hiszen a Kerekes Band zenéjét teljesen felesleges bekategorizálni. Hogy a megfelelő végeredményt elérjék, felhasználnak ők mindenféle elemet: a jazzt, a funky-t, a drum & bass-t, és nem utolsósorban a rockot. Itt jegyezném meg, hogy tiltakozhatnak akárhogyan, a kiállásuk bizony egy keményvonalas hard rock csapatéra hajaz. Kedves zenekarvezetőjük pedig nem hiába tanulta el a megfelelő fellépés íratlan szabályait Jimi Hendrixtől, hiszen a színpadon be is mutatja, hogy nem feltétlenül a gitár a legtökösebb hangszer a Földön.

A ’What The Folk?! hangos sikerét követve a csapat berobbant a zenei közéletbe, ráadásul külföldön is egyre jelentősebb elismeréseket szereztek, köszönhetően az olyan slágereknek, mint a lemez címadója, az I Wanna Rock és persze az eddigi legnagyobb dobásuk, a Mr. Hungary. Érzésem szerint amennyivel slágeresebb a két évvel ezelőtti kiadvány, annál érettebb és komplexebb a 'Folklore Man'. Persze azért itt is találunk laza, rádióbarát darabot, elsősorban a Waiting for the Suhshine-t. Kicsit a fiúk visszavettek a humorból (tényleg csak kicsit), és több zeneiséget vittek a dologba (bár a dallamok oltárán feláldoztak valamennyit a népzenei hangzásból). Ha lehet még erőteljesebb lett a furulya jelenléte, az ének pedig inkább háttérbe szorult. A hatás egy összetett, atmoszférát keltő alkotás.

A stílusok pedig gyönyörűen keverednek. A Cpt. Space Wolf pszichedelikus/d’n'b-s ritmusai Farkas Bertalan felvételeivel az előző lemez címadó dalának vonalát követik, karöltve az Alexander’s Horse címet viselő darabbal. Rockosabb a To Be Mine és a címadó Folklore Man, a funky világába kalauzol a Mátra Volán, míg a Lazy (Good Means Good) és a Betyár Hero egészen sajátos elegyét adják a műfaji eklektikának. Engem összességében a Voodoo Csárda darált be, amelynek sodró lendülete és furulyadallama mögött Námor Csaba kobza úgy szól, mint bármelyik jelentős gitárhős felvillanyozott hathúrosa. Ezek után meg senki se mondja, hogy nem illik a csapat erre az oldalra.

Összességében az a véleményem, hogy talán az eddigi legsúlyosabb lemezét adta ki a Kerekes Band. Súlyosság alatt persze nem a distortion csutkára csavarását értem, hanem azt, hogy a ’Folklore Man’ mély, erőteljes és élettel teli album lett. Élőben pedig kötelező megnézni őket, ha másért nem, Fehér Viktor óramű pontosságú dobjátéka miatt… meg minden másért. Ezek a srácok túlnőttek a saját határaikon, remélem nem fognak a saját súlyuk alatt összedőlni.

Pontszám: 9