Jorn: Unlocking The Past

írta garael | 2007.01.10.

Megjelenés: 2007

Kiadó: AFM

Weblap: www.jornlande.com

Stílus: hard rock

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Jorn Lande - Ének Jorn Viggo Lofstad - Gitár Tore Moren - Gitár Morty Black - Basszus Willy Bendiksen - Dob
Dalcímek
01. On And On (MSG) 02. Fool For Your Loving (WHITESNAKE) 03. Cold Sweat (THIN LIZZY) 04. Lonely Is The Word/Letters From Earth (BLACK SABBATH) 05. Burn (DEEP PURPLE) 06. Feel Like Making Love (BAD COMPANY) 07. Kill The King (RAINBOW) 08. Perfect Strangers (DEEP PURPLE) 09. Naked City (KISS) 10. The Day The Earth Caught Fire (CITY BOY)
Értékelés

Nehéz dolgom van a tribute albumokkal, és eléggé ambivalensen is viszonyulok hozzájuk. Egyrészt ugye általában a tisztelet lemez tárgya olyan legenda, mely alapvetően befolyásolta a metal zenét, egyfajta etalon, amit igen nehéz abban túlszárnyalni, amit alkotott. Másrészt annyira hozzászoktam az általuk - státuszuknál fogva - agyonhallgatott játék megoldásokhoz, hogy bizony nehéz elszakadni attól, és élvezni egy másfajta felfogásban történő alkotást. Számomra mindezek mellett az etalon feldolgozás lemez a Navity In Black - Tribute To Black Sabbath volt, ez a dinoszaurusz bőrbe bújt animal terminator , ahol a kilencvenes évek modern metal csapatai hozták ki a dögöt a már döglöttnek hitt heavy metal őstermelőből: az előadóknak ebben az esetben sikerült ugyanis hozzátenni azt a pluszt az eredetihez, ami miatt igazából érdemes ilyen fajta albumot készí­teni. Az etalon jelleg miatt aztán persze sok tribute albumon szereplő csapatnak tört bele a bicskája a vállalt műbe: sem igazán sikerült Iron Maiden cover lemezt - pedig volt már pár -, sem a Helloween, illetve Scorppions tisztelgést nem sikerült különösen jóra összehozni, és még igazán nagynevű bandák is csak vergődtek néha, hogy úgy találják meg az eredetiben a sikert hozó momentumot, hogy azt a saját képükre formálva tudják - hitelesen - interpretálni. Jelen esetben adva van tehát tí­z rock klasszikus, igazi énekesi nagyágyúkkal: Gary Barden, David Coverdale, Ronnie James Dio, Ian Gillan, ...stb., megannyi csillag a dalnoki égbolton, és hozzájuk rendelve adottak a remek zenészek, stí­lusteremtő játékukkal és zenei világukkal: a Hard Rock történelem megannyi állomásköve. Ezek mellett pedig ellenpólusként ott van a jelen egyik legnagyobb énekese, egy olyan csapattal, mely már több albumon is bizonyí­totta, hogy képes mind a progresszí­vebb, metalosabb érában, mind a hard rock érzékenyebb univerzumában remeket alkotni. És végül is mi sült ki ebből? Bátran mondhatom: egy fantasztikus, modernebb köntösbe bújtatott igazi zenei tisztelgés, a megannyi árnyalatot felölelő tí­z klasszikus viszonylagos egységes rendbe történő világalkotása. Jornnak két oldalról is sikerült a tribute lemezek lényegét megragadni: egyrészt a felénekelt dalok annyira "Jorn"-osak lettek, amennyire ez lehetséges volt: ha nem tudnám, hogy itt feldolgozásokról van szó, nyugodtan egy új Lande szóló albumnak könyvelném el az Unlocking The Past-ot - ez persze nagyrészt köszönhető Jorn Viggo Lofstad jellegzetes, modern gitársound-jának, mely az új évezred hangzásbeli követelményeire szabja a több évtizedes számokat is-, másrészt a zenei alázat által a dalokat csak annyira változtatták meg, hogy azok szellemisége ne csorbuljon. Jorn persze remekül énekli a szerzeményeket - ez nem meglepetés -, nem kí­vánja utánozni az eredetiek frazí­rjait, hanglejtését: saját stí­lusában maradva vág neki a dallamoknak .(No persze egy ilyen fegyvertárral, mely a torkában lakozik, könnyű sikeresen hadakozni, mondhatnánk.) Talán egy szám sikerült az eredetinél halványabbra: a Kill The King - mely bizonyára az egyik legtöbbet feldolgozott power alapvetés - kissé kapkodósra vett ütemei és hirtelen kezdése keltik bennem néminemű "nyersesség" benyomását - persze aztán a Black Sabbath zseniális dupla száma megadja a Dioval szembeni tartozást is.

Pontszám: 10