Death Dealer: War Master

írta MMarton88 | 2013.06.14.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Steel Cartel Records / Soulfood

Weblap: http://www.deathdealer.co/

Stílus: Heavy metal / US Power

Származás: Egyesült Államok / Ausztrália

 

Zenészek
Sean Peck - ének Stu Marshall - gitár Ross The Boss - gitár Mike Davis - basszusgitár Rhino - dob
Dalcímek
01. Death Dealer 02. Never to Kneel 03. Warmaster 04. Children of Flames 05. Curse of the Heretic 06. Hammer Down 07. The Devils Mile 08. Liberty or death 09. Heads Spikes Walls 10. Wraiths on the Wind
Értékelés

A Death Dealer jól hangzó név (lehet majd én is ezt adom a fiamnak), már a ’80-as években egy kanadai metal brigád elkezdte használni... ám sokra nem vitték, s noha elvileg még mindig aktívak, ezúttal nem róluk lesz szó. Jelen recenzió tárgya egy „szupergrupp”, méghozzá egy power metal „szupergrupp”. Hozzávalók: egy izgága ausztrál gitárhős, aki turnézós bandázott már, metaloperázott, most meg valami rockcelebválogatottal próbálja bebizonyítani, hogy az ő munkássága igenis tényező a fémszíntéren. Aztán kell egy zseniális, ám túlságosan alulértékelt énekes, olyan hangi adottsággal, amely tökéletesen passzol a US powerhez... máshoz meg kb. semmihez. Kell még egy gitáros, aki hajdanán egy nagy bandával ismert lett, aztán mióta kikerült onnan, csak bolyong, hízik, meg kopaszodik. Ráadásul túl sok energiát fektet szólókarrierjébe, ami max. annyira sikeres, mint Fekete Pákó a magyar érettségin. Kell a levesbe még egy dobos, szintén a fent emlegetett "nagy bandából", aki roppant tehetséges, ám rendes zenekar híján, az utóbbi években mindenhez adta a nevét, csak hallgatható lemezekhez nem. Valamint kell egy profi basszusgitáros, aki már sokfelé megfordult, és benne lenne egy újabb nagy mókában. Szóval itt van nekünk Stu Marshall (Empires Of Eden, Dungeon), Sean Peak (Cage), Ross The Boss (Manowar, Ross The Boss), Rhino (Manowar, Holyhell, Angels Of Babylon), és Mike Davis (Halford, Lizzy Borden), hogy „egyesített erővel” terjesszék az igaz fém igéjét, és sújtsanak le a pózerekre.

Zeneileg Stu és Sean felelős leginkább a dologért, ez pedig elég jól definiálja, hogy mire lehet számítani. Alapvetően a Cage típusú US power vonal a domináns, ám helyenként a fordulatszám kissé lejjebb van csavarva, és a klasszikus heavy metal elemek is meghatározóbbak a muzsikában, mint az anyabanda esetében. Ez persze még nem menti meg a dolgot attól, hogy ne „nézzük” soron kívüli Cage lemeznek, ugyanis Stuék gyakorlatilag a közepébe trafáltak a fent említett banda eléggé erősen körülhatárolható zenei világának. Ami persze nagy öröm, hogy a minőség is nagyjából hozza a színvonalat, Sean lubickol a hangjához tökéletesen passzoló témákban, Stu pedig noha nem hozta össze ezúttal sem az évezred dalait, simán szerethető, élvezetes, és szórakoztató témákkal operál. Személyes kedvenc a brutálisan az arcodba robbanó nyitány, de az epikus témákkal is operálgató, mégis szélsebes Warmaster is telitalálat. Szerencsére eléggé ügyesen variálgatják a különböző hatásokat és a tempókat a srácok ahhoz, hogy ne legyen unalmas, vagy teljesen egysíkú a korong. A Curse Of The Heretic például akkora King Diamond/Mercyful Fate utánérzet, hogy ihaj. Szerencsére Stuék képesek ragadós refrénekkel megtámogatni mind a szélsebes vágtákat, mind az epikusabb belassulásokat, így igazából minden szám egységesen erős, és hamar a hallgató fülében ragad.

Ami külön öröm, hogy Rhino ezúttal jóval intenzívebb dobolásra kényszerül, mint a Holyhell-ben, vagy az Angels of Babylonban, ez pedig jól áll neki, játéka a korong egyik pozitív meglepetése. Ami érdekes, hogy Stuék állítása szerint Ross The Boss helyett K. K. Downing-on agyaltak, hogy bevegyék a formációba, de mivel Ross nagyon lelkes volt (nyilván...), K. K. megkereséséig el sem jutottak. Pedig megnéztem volna, hogy ő mit tudott volna hozzátenni a produkcióhoz: Ross hozza a kötelezőt, de erényei itt ki is merülnek. Elvileg a Death Dealer több mint egy projekt, és mostantól mind az öt muzsikusnak ez lesz a fő bandája, ami az ígéretes kezdés után bizalomra ad okot. Mindenesetre aki szeretne 2013-ben egy igazán remek US power lemezt hallani, annak a ’War Master’ debüt sok örömet fog nyújtani. Bármiféle újdonságot, egyediséget viszont még véletlenül se keressünk a korongon.

Pontszám: 7.5