Masterplan: Novum Initium

írta Mike | 2013.06.11.

Megjelenés: 2013

Kiadó: AFM

Weblap: http://www.masterplan-theband.com/

Stílus: Power metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Rick Altzi - ének Roland Grapow - gitár Jari Kainulainen - basszusgitár Axel Mackenrott - billentyűk Martin "Marthus" Ĺ karoupka - dobok
Dalcímek
01. Per Aspera Ad Astra 02. The Game 03. Keep Your Dream Alive 04. Black Night Of Magic 05. Betrayal 06. No Escape 07. Pray On My Soul 08. Earth Is Going Down 09. Return From Avalon 10. Through Your Eyes 11. Novum Initium 12. 1492 (digipak bónuszdal) 13. Fear The Silence (digipak bónuszdal)
Értékelés

„Egy új kezdet” – hirdeti a latin lemezcím. Értjük, mire utal vele Roland Grapow és derék kompániája, tudniillik a Masterplan annak idején – pontosabban a kétezres évek elején – a legígéretesebb csapatok egyike volt, rajongó és kritikus egyaránt fémes-fényes jövőt jósolt nekik, ám az ígéretből csupán egy-két CD-re préselt, kiváló dalfüzér maradt – az igazi áttörés elkerülte őket… Talán most?

A hamburgi banda örökkön változó tagsága nemrégiben ismét felbomlott, és hárman is érkeztek tavaly: Jari Kainulainen ex-Stratovarius-basszusgitáros, a Cradle Of Filth dobosa, Martin Škaroupka és az At Vance-es Rick Altzi énekes. Jómagam nem tapsikoltam az örömtől, amikor egyik kedvenc trubadúrom, Jørn Lande másodjára is megkapta a munkakönyvét, annak ellenére, hogy a vele készült eddigi utolsó anyag, a 2010-es ’Time To Be King’ bizony izmos nagy csalódás volt, bármennyiszer is futottam neki. (Nem varrnék mindent Lande nyakába, de az is tény, hogy könnyedén lehet párhuzamot vonni a ’Time…’ és az elmúlt évek Jørn-szólók lábvíz-jellegű ötlettelensége között.) Magamban tehát már temetni kezdtem a zenekart, hiszen a turnézást jóval korábban feladták, Grapow főnökúr kizárólag a stúdiók falain belül tudott kiteljesedni, és ott sem igazán: véleményem szerint a ’Masterplan’ / ’Aeronautics’ páros (legfőképp a debütálás) mestermunka a javából, ám azután valahogy elfogyott a tudomány, kihunyt a tűz, nem tudtak érdekfeszítő dalokat írni. Most azonban újra ihletett formában vannak! A ’Novum Initium’ ugyanis egy zenei ötletekben tobzódó, ereje teljében lévő csapatot mutat; nem mondom, hogy felér az első két alkotás zsenialitásához (noha közel van hozzájuk), és a hasonlóan szőrös torkú Rick Altzi is egy leheletnyivel haloványabb énekes, mint elődje, viszont a csavar a dologban, hogy ennek ellenére ez a korong keresztbe lenyeli a sótlan ’Time To Be King’-et. Annyi a titok nyitja, hogy a ’Novum…’-on jó dalok vannak!

S ugyan Grapow egy gyorsabb anyagot ígért, ez nem igazán valósult meg: lényegében többnyire középtempós szerzemények kaptak helyet, amelyek közé szerintem nyugodtan befért volna egy-egy igazán sebesebb tétel, afféle modernebb „germanischen galoppieren”. (Ne feledjük, anno Roland a Helloweenben olyan nagyszerű speed metal himnuszokat rittyentett, mint például a Someone’s Crying vagy a The Chance, igaz, ezek nem a tegnap szülöttei.) A tiszta és bivalyerős hangzás pedig fület gyönyörködtető, szerencsére nem olyan klinikai sterilre csiszolt, mint oly sok mai albumé. Egyedül az olcsó, ötlettelen borítóval nem vagyok kibékülve, de a frontkép kiválasztásában sosem volt erős a banda. A fülből kitörölhetetlen dallamokban azonban annál inkább! Majd’ mindegyik szám potenciális sláger, ám szerencsére mentesek a mostanában divatos, poposan habkönnyű alibizéstől; elsősorban a ragadós refrénekbe kapaszkodhat a hallgató, miközben a ritmusszekció az izmosra gyúrt riffekkel karöltve betonoz magabiztosan. Nincsenek kimagasló csúcspontok, noha középszerű szerzeményekbe sem botlunk, egységes színvonalról beszélhetünk tehát, tulajdonképpen az első lemezzel megszületett hangzásvilág jellemző a ’Novum…’-ra is. Megtalálhatók itt a védjegyszerű, azonnal rögzülő melódiákkal meglocsolt slágerbombák, mint a klipes Keep Your Dream Alive vagy a Kind Hearted Light ikertesójaként aposztrofálható Black Night Of Magic, és vannak komorabb, nehézsúlyú darabok is; ilyen például a jóféle zergebaszó zúzással felvértezett Betrayal vagy a No Escape, amely az egyik legkarakteresebb mindközül, messze elkerüli a power metal-kliséket (kár, hogy a remekbeszabott refrénkórust a végéről csúnyán lefelejtették).

A Pray On My Soul-ban meg kell említenem a szinte Whitesnake-ízű, hard rockosan felszabadult refrént, a jó öreg Jørn bizony a fél veséjét odaadná, ha ilyen fogós témákat tudott volna írni az utóbbi egypár fájdalmasan szürke szólólemezére. A címadó Novum Initium pedig a legkomplexebb tétel a maga bő tízperces hosszával, egy hamisítatlan progresszív power metal eposz témaváltásokkal fűszerezve, a vezérdallam azonban lehetne izgalmasabb is, jóllehet Ricken aztán semmi nem múlik, belead apai-anyait, a lelkét is kiénekli itt. (No, igen, egyébként Altzi a magasabb regiszterekben korántsem olyan markáns és erőteljes, mint a sokszor előcitált norvég hangszálisten, de legalább a  dallamai emlékezetesek.) Egy szó mint száz, a Masterplan újra a helyes vágányra került, remélem, ezt a korongot végre egy alapos turnéra küldik, és valamikor hozzánk is elkanyarodnak vele. Azt márpedig hülye lennék kihagyni!

Pontszám: 8.5