Geoff Tate's Queensryche: Frequency Unknown
írta P.A. | 2013.05.07.
Megjelenés: 2013
Kiadó: Deadline Records
Weblap: http://www.queensryche.com
Stílus: Progresszív rock/metal
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Úgy tűnik, Geoff Tate valamiféle versenyfutásba kezdett, hiszen alig száradt meg az önfejű énekes nyála egykori zenésztársai arcán, máris felépített egy supergroupnak is beillő zenekart, kiadott egy felejthető szólólemezt ('Kings & Thieves'), turnézott az 'Operation Mindcrime' dalaival és pár hónap leforgása alatt új társaival megírta és rögzítette a 'Frequency Unknown' címre keresztelt új lemezt is, amit eleinte csak F.U. címen (vagyis Fuck You) emlegettek, ezzel is odaszúrva egyet a Todd La Torre énekessel felálló „másik” Queensryche-nak.
Ez a nagy kapkodás bizony erősen rányomta bélyegét az új dalokra, amit már akkor is láthattunk, amikor a kiadó újrakevertette a lemezt a gyenge hangzásra hivatkozva. De ez csak a felszín, hiszen a két hónap alatt megírt 10 új dal egymásra dobált ötletek halmaza, különösebb kohézió vagy elképzelés nélkül. Pedig jó elgondolások, sőt egészen pofás dalok is születtek, de a vállalhatatlan megszólalás, valamint a koncepció hiánya teljesen aláaknázza a végső produkciót. Általánosságban elmondható, hogy metalosabb a megközelítés, legalábbis jó pár kemény riff is előbukkan, ami egyrészt örvendetes főleg a 'Dedicated To Chaos' ötlettelen rock dalai után, másrészt teljesen hiteltelen, hiszen Tate többször is hangoztatta, hogy már nem akar metal zenét játszani. Úgy látszik van az az összeg, amiért mégis.
Szintén a nagy sietségnek köszönhető, hogy habár rengeteg neves vendégzenész szerepel a lemezen, mégsem sikerült kiaknázni az ebben rejtőző lehetőségeket, hiszen hiába szólózik K.K. Downing vagy dobol Paul Bostaph, ha a végeredményen nem hallatszik, márpedig ha nem forgatjuk a borítót, bizony nem mondja meg senki, hogy Chris Poland pengeti a szólót a The Weight of the World-ben. Ráadásul külön bonyolítja a dolgokat, hogy a dalok nagy részét nem is a zenekar hivatalos tagjai, hanem a vendégzenészek játszották fel, így a 'Frequency Unknown' inkább tűnik egy újabb Geoff Tate szólóprodukciónak, mintsem egy új Queensryche kiadványnak.
Úgy gondolom nagyobb odafigyeléssel, több időráfordítással egy igazán jó lemez is lehetne a ’F.U.’, hiszen az olyan dalokban, mint a tempós Cold, a hangulatos Give it to You vagy a már majdnem megrázó erejű In The Hands of God, bujkál valami abból a zsenialitásból, ami a 25 évvel ezelőtti Queensryche-ot jellemezte, de nem sikerült tökéletesen előhozni. Sajnos a jó ötletek mellett bőven van üresjárat is, ilyen az erőltetett Dare vagy a hatásvadász, klisés Everything, de az érzelemgazdagnak és döbbenetesnek szánt The Weight of the World-ből is hiányzik az a plusz, amitől igazán emlékezetes lehetne.
Az igazi feketelevest bónusz dalok formájában kapjuk, amire nehéz bármi jót mondani. Az egy dolog, hogy ezzel a borzalmas hangzással sikeresen kiherélték az 'Empire' és az 'Operation Mindcrime' legnagyobb slágereit, de hogy mi szükség volt ezekre az eredetivel semmilyen szinten össze nem mérhető, siralmasan szürke átiratokra, az számomra teljessen érthetetlen.
Ha a hangzástól gavallér módon eltekintünk, és az elmúlt néhány év botrányai és gyatra lemezei fényében vizsgáljuk a 'Frequency Unknown'-t, akkor elmondhatjuk, hogy egészen korrekt lemez, melynek megvannak a maga pillanatai, de igazán kiemelkedőt, újdonságot vagy emlékezetes pillanatot nem nyújt, így éppen olyan gyorsan fog elsüllyedni a rockzene mélységes mocsarában, mint amilyen sebességgel megszületett.
Legutóbbi hozzászólások