Gloryhammer: Tales from the Kingdom of Fife

írta Ivetka | 2013.04.22.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Napalm Records

Weblap: http://www.gloryhammer.com

Stílus: Heroic fantasy/power metal

Származás: Egyesült Királyság

 

Zenészek
Christopher Bowes - billentyűk Thomas Laszlo Winkler - ének Paul Templing - gitár James Cartwright - basszusgitár Ben Turk - dobok
Dalcímek
1. Anstruther's Dark Prophecy 2. The Unicorn Invasion of Dundee 3. Angus McFife 4. Quest for the Hammer of Glory 5. Magic Dragon 6. Silent Tears of Frozen Princess 7. Amulet of Justice 8. Hail to Crail 9. Beneath Cowdenbeath 10. The Epic Rage of Furious Thunder
Értékelés

Skócia, alternatív történelem, hősök, gonosz varázslók, unikornisok, mágia… Körülbelül így tudnám összefoglalni pár szóban az alestormos Chris Bowes új projektjének koncepcióját. Aki ismeri a kalóz metalos banda munkásságát, az sejtheti, hogy mennyire kell komolyan venni őket. A történet szerint a Fife Királyság hőse, Angus McFife „epikus” háborút indít a gonosz varázsló, Zargothrax ellen, hogy „a dicsőség és az acél” nevében megvédelmezze Dundee város polgárait…

A lemez már akkor belopta magát a szívembe, amikor még azt sem tudtam, hogy mit hallgatok tulajdonképpen. Történt ugyanis, hogy a márciusi Alestorm koncert előtt, kitűnő reklámfogásként az új Gloryhammer lemezt rakták fel, amíg pakoltak a zenekarok. Ismerős, valahol már hallott dallamok, néhol Jorn Lande orgánumát idéző ének, kellemes, dallamos, középtempós power metal volt ez, olyan, amire elsőre felkapom a fejem, de később visszasüllyed a másod-, illetve harmadvonalasok közé. Hát pontosan ilyen a Gloryhammer.

Kifogástalan anyagról van szó, egy-két kivétellel minden dal – a beharangozóhoz hűen – epikus, ám a hangzásból nekem hiányzik még egy kis erő, amitől sokkal nagyobbat üthetne és bombasztikusabb lehetne, a gitárok talán kissé a háttérbe szorultak. Nehezen tudnék kiemelni dalokat, mindegyikben van egy-egy mozzanat, ami kimagaslik a többi közül, például a Silent Tears of Frozen Princess intrója, a Luca Turilli-dalokat idéző Magic Dragon csemballó-futamai, vagy az Amulet of Justice speedelősebb témái. Az abszolút sláger a klipes nóta, a hősünk nevét viselő Angus McFife, könnyen megjegyezhető és együtténeklős refrénje miatt nehezen megy ki az ember fejéből, és ha az egész album nem is, ez a dal biztosan sokáig a lejátszási listák vendége lesz.

Az én kedvencem mégis a záró, tízperces tétel, a The Epic Rage of Furious Thunder, amiben megtalálhatóak a magával ragadó énektémák, a lassulós, női énekes részek, a szimfonikus átvezetők, és a poweres tekerés is, a refrén pedig teljesen az újabb Rhapsody of Fire szerzeményekre emlékeztet. Az intró főtémája visszatér itt, keretbe zárva a történetet.

Christopher Bowes alestormos munkásságának morzsái tagadhatatlanul jelen vannak minden egyes dalban, néhány szintitémát biztosan hallottunk már a kalózoknál is, ám ebben a hősi-harcolós-sárkányos koncepcióban is jól mutatnak, nem ölik meg a hangulatot. Chris kiváló zeneszerző, bár annak azért kicsit örülök, hogy itt nem csillogtatja meg énektudását… Thomas Laszlo Winkler viszont remek választás volt az énekesi posztra, karcosabb, mélyebb hangja némileg elüt a klasszikus európai fantasy/szimfonikus power metalban megszokottól, de kétségkívül a harcos-heroikus oldalt erősíti, fantasztikus a srác!

A dalcímek és szövegek paródiába illően röhejesek, a Rhapsody-Manowar-HammerFall trió örökségéből merítenek, bár azt hiszem, még senki sem énekelt a gonosz szolgálatába állt, élőholt unikornisokról… 

Pontszám: 7.5

Legutóbbi hozzászólások