W.E.T.: Rise Up

írta MMarton88 | 2013.04.09.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Frontiers

Weblap: http://jeffscottsoto.com/news/

Stílus: AOR

Származás: Svédország

 

Zenészek
Jeff Scott Soto - ének Robert Säll - gitár, billentyű Erik Martensson - ritmusgitár, basszusgitár, billentyű Magnus Henriksson - gitár Robban Back - dob
Dalcímek
01. Walk Away 02. Learn To Live Again 03. Rise Up 04. Love Heals 05. What You Want 06. The Moment 07. Bad Boy 08. On The Run 09. Broken Wings 10. Shot 11. Still Believe In Us 12. Still Unbroken
Értékelés

2009-ben nemcsak az AOR/dallamos rock vonal hívei kapták fel a fejüket a W.E.T. szupergrupp debütalbumára, hiszen a csapat műfajoktól függetlenül magas színvonalú anyaggal kápráztatta el a világot. A Work of Art, Eclipse, Talisman tagok egymásra találása azért volt szerencsés, mert noha különösebben nem újították meg a már kockára szögletesített melodic rock műfajt, baromira ráéreztek a srácok egymás nótaírói erősségére, és úgy tudtak egy élvezetes lemezt összehozni, hogy az összes megszokott klisét/panelt/receptet ellőtték, de a végeredmény mégis üde, mi több, egész kirobbanó lett.

Szerintem okosan csinálták a folytatást is a zenészeink. A W.E.T. egy abszolút görcsmentes dolog, mindenki csinálgatta a saját dolgait, és négy év után újra összeszűrték a levet a fiúk, hogy lelazulva, a kreatív energiákat feltöltve hozzák ki a folytatást. Ahogy ezalatt az idő alatt nem mentek egymás agyára kényszerű turnékkal, kicsit leülepedhettek mindegyik tag ötletei, így a végeredmény ezúttal is egy olyan korong lett, mely kiemelkedik napjaink melodikus rock felhozatalában. Ugyanakkor meg kell halkan jegyeznem, hogy egy kicsit azért a debüt színvonalától elmarad a 'Rise Up'.

Ezúttal is 12 nóta került a korongra, a stílus és a jelleg sem módosult különösebben: egy igazi dallamorgia készül megdobogtatni a fémszíveket. A Walk Away vagy a Love Heals könyörtelenül bent marad a hallójárataidban, AOR rajongóknak igazi slágerparádé a korong. A zenei hatások értelemszerűen hasonlóak, mint legutóbb, rengeteg Journey, némi Bon Jovi, Toto, és sok '80-as évekbeli klasszikus lenyomata tetten érhető a dalokon, ugyanakkor arra gondosan odafigyeltek a srácok, hogy ez ne legyen zavaró, vagy fájdalmasan kopírozós. Így kell ezt csinálni, kérem!

A fent említett nótákon túl a korong egyik legüdébb színfoltja a Bad Boy című tétel, mely az érzelemdúsabb dalok közt megbúvó vidám, könnyed szám, már most igazi koncertfavoritnak kínálkozik. Ballada-fronton a fent említett klipes Love Heals-en túl egy kevésbé epikus, ám így is megkapó tétel, a Still Believe In Us igyekszik megríkatni a hallgatóságot... sikerrel. A rengeteg pozitív jelző, és kiváló minősítés mellé azért nagyon halkan két apróságot meg kell jegyeznem. Az egyik, hogy ezúttal egy kicsit kevésbé érzem felszabadultnak a végeredményt, mint az első lemez esetében. Egy leheletnyivel sablonosabb és kiszámíthatóbb az album, ami mellett ugyan borzasztó erős a ’Rise Up’, mégsem ez lesz a kedvenc korongom a bandától. A másik, ehhez egy kicsit kapcsolódó problémám, hogy helyenként már túlontúl is szirupos, urambocsá, a giccses a korong. Mintha kicsit már túl akarták volna a fiúk zsúfolni a lemezt sziklarengető dallamokkal: a kevesebb talán több lenne.

Pontszám: 8