W.E.T.: Rise Up

írta MMarton88 | 2013.04.09.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Frontiers

Weblap: http://jeffscottsoto.com/news/

Stílus: AOR

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

2009-ben nemcsak az AOR/dallamos rock vonal hívei kapták fel a fejüket a W.E.T. szupergrupp debütalbumára, hiszen a csapat műfajoktól függetlenül magas színvonalú anyaggal kápráztatta el a világot. A Work of Art, Eclipse, Talisman tagok egymásra találása azért volt szerencsés, mert noha különösebben nem újították meg a már kockára szögletesített melodic rock műfajt, baromira ráéreztek a srácok egymás nótaírói erősségére, és úgy tudtak egy élvezetes lemezt összehozni, hogy az összes megszokott klisét/panelt/receptet ellőtték, de a végeredmény mégis üde, mi több, egész kirobbanó lett.

Szerintem okosan csinálták a folytatást is a zenészeink. A W.E.T. egy abszolút görcsmentes dolog, mindenki csinálgatta a saját dolgait, és négy év után újra összeszűrték a levet a fiúk, hogy lelazulva, a kreatív energiákat feltöltve hozzák ki a folytatást. Ahogy ezalatt az idő alatt nem mentek egymás agyára kényszerű turnékkal, kicsit leülepedhettek mindegyik tag ötletei, így a végeredmény ezúttal is egy olyan korong lett, mely kiemelkedik napjaink melodikus rock felhozatalában. Ugyanakkor meg kell halkan jegyeznem, hogy egy kicsit azért a debüt színvonalától elmarad a 'Rise Up'.

Ezúttal is 12 nóta került a korongra, a stílus és a jelleg sem módosult különösebben: egy igazi dallamorgia készül megdobogtatni a fémszíveket. A Walk Away vagy a Love Heals könyörtelenül bent marad a hallójárataidban, AOR rajongóknak igazi slágerparádé a korong. A zenei hatások értelemszerűen hasonlóak, mint legutóbb, rengeteg Journey, némi Bon Jovi, Toto, és sok '80-as évekbeli klasszikus lenyomata tetten érhető a dalokon, ugyanakkor arra gondosan odafigyeltek a srácok, hogy ez ne legyen zavaró, vagy fájdalmasan kopírozós. Így kell ezt csinálni, kérem!

A fent említett nótákon túl a korong egyik legüdébb színfoltja a Bad Boy című tétel, mely az érzelemdúsabb dalok közt megbúvó vidám, könnyed szám, már most igazi koncertfavoritnak kínálkozik. Ballada-fronton a fent említett klipes Love Heals-en túl egy kevésbé epikus, ám így is megkapó tétel, a Still Believe In Us igyekszik megríkatni a hallgatóságot... sikerrel. A rengeteg pozitív jelző, és kiváló minősítés mellé azért nagyon halkan két apróságot meg kell jegyeznem. Az egyik, hogy ezúttal egy kicsit kevésbé érzem felszabadultnak a végeredményt, mint az első lemez esetében. Egy leheletnyivel sablonosabb és kiszámíthatóbb az album, ami mellett ugyan borzasztó erős a ’Rise Up’, mégsem ez lesz a kedvenc korongom a bandától. A másik, ehhez egy kicsit kapcsolódó problémám, hogy helyenként már túlontúl is szirupos, urambocsá, a giccses a korong. Mintha kicsit már túl akarták volna a fiúk zsúfolni a lemezt sziklarengető dallamokkal: a kevesebb talán több lenne.

Pontszám: 8