Ancient VVisdom: Deathlike

írta Tomka | 2013.04.06.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Prosthetic Records

Weblap: http://www.ancientvvisdom.com

Stílus: Akusztikus dark/okkult folk

Származás: USA

 

Zenészek
Nathan Opposition - ének, gitár, billentyű, dob Michael Jochum - elektromos gitár, vokál Justin "Ribs" Mason - akusztikus gitár, vokál
Dalcímek
01. The Beginning 02. Let the End Begin 03. Life on Earth? 04. Deathlike 05. Far Beyond Good and Evil 06. I am Rebirth 07. Look Alive 08. Waiting to Die 09. Death or Victory 10. Last Man on Earth 11. Never Live Again 12. Here Is the Grave
Értékelés

Ha valaki Charles Mansonnal (igen, azzal a Charles Mansonnal) készít pályakezdéskor közös split-lemezt, az talán soha nem fogja nevéről lemosdatni az odablöffölt hype-ot. A hírhedt Manson börtönben írt és onnan kicsempészett két dala mellé szerkesztett Ancient VVisdom szerzeményeket aztán egy egész tisztes debütanyag követte, amely ugyan a The Opposition klipjének komplett kozmetikai készletet felemésztő arcfestéses, heavy metalos naivsággal Lucifert-imádó bandaprofiljával csak tovább duzzasztotta a netes hype-ot, de legalább zenei alapot is kanyarított mellé. Az austiniak nyers apokaliptikus folkja ugyanis pimaszul fülbemászik, miközben üdítő, hogy semmi, de semmi köze nincs a metal zenéhez. Az ’A Godlike Inferno’-t mintha csak egy késő ’60-as, kora ’70-es években fogant brit okkult horrorfilm – mondjuk A vesszőből font ember vagy a Boszorkányvadász generális – kísérőzenéjének szánták volna: az akusztikus melódiákat éjfekete atmoszférába piszkító, révületben előadott ódák sorakoznak a debütlemezen.

A szinte kizárólag akusztikus gitárokra építő, minimális dobjátékkal kísért sátánista balladák sajátos hangot ütöttek meg az ezerarcú okkult rock műfaján belül, ahova jobb híján sorolják a mostanában felbukkanó, áhítatot és átszellemültséget sugárzó bandákat a The Devil’s Bloodtól Year of the Goatig. A titok itt is az egyszerűség (mint a „retro rockban”), vagyis a gyökerekhez való visszatérés: sallangmentes kompozíciók, amik úgyis ütnek, hogy csak pár, pofonegyszerű akkordból tákolták össze őket, s tetejébe olyan dallamokat kerekítettek, amiket csak a sírgödör feledékeny homálya tud kitörölni az emlékezetből.

Hogy az ’A Godlike Inferno’ vagy a ’Deathlike’ könnyen addiktívvá válhat, azért elsősorban Nathan Opposition dallamai felelnek. A srác – ahogy azt kitalálhatjuk – nem egy nagy énekes, viszont a hangja tagadhatatlanul egyedi; szokni, szokni kell, de a harmadik hallásra már nem a különc hangszín, hanem a puritán, lecsupaszított melódiák ülnek a fülbe. Szerencsére azért az Ancient VVisdom fejlődőképes, s habár a ’Deathlike’-on is ugyanazt sütik el, mint elsőre, de most változatosabban, érettebben teszik mindezt. Széltében-hosszábban is tágasabb érzelmi spektrumot ölelnek fel a dalok, a borúlátás mellé lélekemelő pillanatok is társulnak, köszönhetően a ’Deathlike’ dualista szemléletének, amin keresztül az élet és a halál kettősségét igyekeztek megfogalmazni és hangjegyekbe önteni az amerikai zenészek.

Legsikerültebb pillanataik közé tartoznak, amikor nemzeti örökségüket is ápolják, és az akusztikus folkba beleszövik a Bob Dylan nevével fémjelzett énekes-dalszerző tradíció szélfútta, szabadságillatú dallamait, vagy éppen a – nem a John Wayne, hanem a Cormac McCarthy-féle – western-hangulatot csepegtetik el a szurtos halálslágerekben. Akár a The Beginningről, akár a Last Man On Earth-ről esik szó (utóbbi főhajtás a horrorikon Vincent Price felé), az emberen túlmagasló, az elmúlás ígéretét és az élet felfoghatatlan misztikumát hordozó grandiózus tájképek emléke dereng fel, mikor megidézik ezt a régi amerikai műfajt. Talán csak természetes, hogy e mellé már csak az ősrock és a blues jöhet be hatásként. Ami azt illeti, egy-két dalban már az elektronikus gitárt is előkapják, s habár nem alkotnak bluesos doom mesterművet a Hexvessel His Portal Tombjának mintájára, azért mégiscsak igyekeznek tágítani repertoárjukat a keményebb műfajok irányába.

Persze, a lényeg a könnyedségen van, a légies, morbid könnyedségen, amivel a vég, a halál, vagy az újjászületés témakörét járják körül Nathanék. A Let The End Begin édesbús gótikájától a Deathlike magasztos melankóliájáig, a Far Beyond Good & Evil csalogató lüktetésétől az I Am Rebirth punkos sodrásáig, a Look Alive foszladozó-elrothadó dallamaitól a Waiting To Die keserves litániájáig, a Death or Victory megbékélést sugárzó soraitól a Here Is The Grave epikus végszaváig, a ’Deathlike’ a halál árnyékában halálegyszerű dallamokat költ. S egy haláltagadó, azt a közgondolkodásból száműzni igyekvő kultúrában szóljon erről is a kikapcsolódást nyújtó könnyűzene, ne csak a péntek esti bulizás nehézségeiről. Azt úgyis megtapasztalhatjuk hetente egyszer – a halált pedig soha; csakis a művészeten keresztül.

Pontszám: 8