Wolfchant: Embraced by Fire

írta Ivetka | 2013.03.25.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Noiseart Records

Weblap: http://www.wolfchant.de/

Stílus: Epic pagan metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Lokhi - hörgés Nortwin - tiszta ének Skaahl - szólógitár Ragnar - ritmusgitár, akusztikus gitár Sarolv - basszusgitár Gvern - billentyűk Norgahd - dobok
Dalcímek
1. Devouring Flames 2. Embraced by Fire 3. Element 4. Turning into Red 5. Einsame Wacht 6. Autumns Breath 7. Freier Geist 8. Winters Triumph
Értékelés

Nagy rajongója vagyok az „epikus pogány metalnak”, azonban a Wolfchantnek csupán néhány dala keresztezte az utamat eddig: ezekről mindig megállapítottam, hogy nagyszerűek, hihetetlen dallamvilággal és bombaerős kórusokkal, ám addig sosem jutottam el, hogy egy teljes lemezt is meghallgassak tőlük. A zenekar egyébként egész terjedelmes múltra tekint vissza, az ’Embraced by Fire’ már a hatodik sorlemezük, idejét éreztem hát, hogy beleássam magam a muzsikájukba.

Szimfonikus, filmzenés intróval nyitnak a németek, amelynek egyes dallamai a Karib-tenger kalózai c. film jól ismert főtémájára emlékeztetnek. A csaknem három percnyi szimfonikus dallamismétlés után már-már power metalba illő ikergitárokkal érkezik a címadó Embraced by Fire. Az első gondolatom az volt, hogy micsoda hangzás! Vaskos szimfonikus sávok támogatják a riffeket, méltán nevezik magukat „epikusnak”. A verzék annyira nem fogósak, a refrén pedig teljes egészében Wintersun, mindezért viszont kárpótol minket a fantasztikus szóló, ami ismét inkább a power metal jegyeket erősíti.

A Turning Into Red ígéretes dudaszóval indít, ami sajnos később már nem csendül fel újra, kapunk viszont gyönyörű kórusokat, hősi éneket, gitárszólót, sőt még egy arpeggio-morzsát is, ami akár a Rhapsody-nál is megállná a helyét. A fentebb említett finomságokkal tűzdelt zúzda a dal felénél balladás átvezetőbe torkollik, aztán a lemez legjobb refrénjével zár. Abszolút kedvencem az ’Embraced by Fire’-ről.

A játékidő második felében sem csökken a lendület, viszont eredeti ötleteket itt sem találunk: gothic metalos billentyűk nyitják az Einsame Wachtot, az Autumn’s Breath pedig szinte teljes egészében a régebbi Ensiferumra hajaz, a Vargos Freiki vendégszereplésével rögzített Freier Geist pedig ismét a Wintersunhoz nyúl vissza.

Az ’Embraced by Fire’ nem első hallásra ütős lemez, érnie kell. Nincsenek elsőre megjegyezhető refrének vagy együtt-dúdolható dallamok, sokkal komolyabb és összetettebb anyag ez, sok hallgatást igényel a teljes befogadása. Wolfchanték nem az eredetiséggel hódítanak meg; innen-onnan ellesett ötleteket gyúrnak össze hihetetlenül profi módon, fantasztikus, epikus hangzásvilággal. Számomra kedves szimfonikus és power metalos mozzanatokat csempésznek az ízig-vérig zúzós, pogány metalba. A fentebb emlegetett zenekarok rajongóinak mindenképpen kötelező darab. 

Pontszám: 7

Legutóbbi hozzászólások