Rotting Christ: Kata Ton Daimona Eaytoy
írta P.A. | 2013.03.22.
Megjelenés: 2013
Kiadó: Season of Mist
Weblap: http://www.rotting-christ.com
Stílus: Black metal / dark metal / extrém metal
Származás: Görögország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Rotting Christ talán nem a legszerencsésebb névválasztás a görög zenekar számára, hiszen annak ellenére, hogy Sakis Tolis többször is hangot adott keresztény egyház ellenességének, újkori dalaikban mégsem az egyszerű gyűlölködés és sátánimádat a mérvadó, hanem sokkal inkább a mitológia és az ahhoz kapcsolódó eszmék. Persze az 1987-ben alakult banda a több mint negyed évszázados pályafutása során készített grindcore, death és black metal lemezeket egyaránt, valamint történetük kezdetén a norvég black metal vonulat legelvetemültebb zenekaraival is turnéztak sokszor botrányos körülmények között. Mindenesetre a Sakis Tolis, Themis Tolis testvérpár alkotta banda mára kialakította jellegzetes hangzását, melyben a black metal gyökerek mellett felütötték fejüket a melodikus dallamok, a heroikus kórusok, a törzsi ritmusok, a dark, valamint az indusztriális metal egyes elemei is.
A 'Kata Ton Daimona Eaytoy' egy utazás, mely az olyan ősi kultúrák, mint a sumer, a görög, az inka, a maya vagy a szláv sötét, ezoterikus és okkult oldalát járja körül, ennek köszönhetően érdemes több időt szánni a lemez megismerésére, még akkor is, ha a zene nem feltétlenül bonyolult, vagy nehezen befogadható. Sőt ezeket az új szerzeményeket leginkább úgy tudnám jellemezni, mint extrém ruhába bújtatott dallamos, melodikus metalt, melyre az extrém jelzőt szinte teljesen felesleges ráaggatni, hiszen a harcias, vad, – ha úgy tetszik – black/death metal riffekket bődületes mennyiségű és minőségű instant ható dallammal, melódiával, sőt Iron Maiden rokon iker-gitár kiállásokkal vértezik fel, így az szinte bármelyik jámbor lelkű fémzene hívőt magához tudja édesgetni.
Az album legnehezebben befogadható része Sakis Tolis brutális hörgése, amit a zenéhez hasonlatosan elegáns, magasztos, vastag kórus ölel keblére, így téve azt könnyen befogadhatóvá. Az egyszerű felépítésű és viszonylag közérthető dalok szerencsére mégsem fordulnak kommerszbe, hiszen a Rotting Christ védjegyének számító vészjósló, fenyegető, nyugtalanító hangulat végigjárja a dalokat, egyedi ízt kölcsönözve nekik. Ezt a rideg atmoszférát igyekeztek a hangzással is biztosítani, mely metsző és zord, ami a dob megszólalásának kifejezetten ártalmasnak bizonyul, ugyanis Themis Tolis hangszere erőtlenül, természetellenes hangon szólal meg. A lemez talán legnagyobb hibája, hogy a dalok egysíkúak, hasonló panelekből, azonos szerkezetben épülnek fel, egyedül csak a Cine IubeĹŸte Ĺži Lasă című román népdal átirat töri meg a lemez egyhangúságát, amiben Eleni- és Suzana Vougioukli drámai előadásmódját csodálhatjuk.
A görög zenekar egy nagyszerű lemezzel öregbíti tovább hírnevét, mely ugyan nem tökéletes, de mindenképpen élvezetes, minőségi produkció, harcias, vehemens, de kellően szimpla és ragadós melódiákkal átitatott dalokkal.
Legutóbbi hozzászólások