Eternal Tears of Sorrow: Saivon Lapsi

írta Ivetka | 2013.03.11.

Megjelenés: 2013

 

 

Kiadó: Suomen Musiikki

Weblap: http://eternaltears.fi/

Stílus: Melodikus death metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Altti Veteläinen - hörgés, basszusgitár Jarmo Kylmänen - tiszta ének Jarmo Puolakanaho - gitár Mika Lammassaari - gitár Janne Tolsa - billentyű Juho Raappana - dobok
Dalcímek
01. Saivo 02. Dark Alliance 03. Legion of the Beast 04. Kuura 05. Dance of December 06. The Day 07. Sound of Silence 08. Beneath the Frozen Leaves 09. Swan Saivo 10. Blood Stained Sea 11. Angelheart, Ravenheart (Act III.: Saivon Lapsi)
Értékelés

Az Eternal Tears of Sorrow sosem örvendett túl nagy népszerűségnek hazánkban, ám engem könnyedén megvettek a 2006-os ’Before the Bleeding Sun’ c. albumukkal. A 2009-es ’Dark Waters’ már nem tetszett annyira, aztán négy év után megérkezett a hetedik sorlemez, a ’Saivon Lapsi’... A zenekar stílusismertetője a „melodikus death metal”, ám a halálmetálra jórészt csak a hörgés utal, egy-két zúzósabb dalrészlet mellett.  Leginkább egyszerű melodikus vagy szimfonikus metalként lehetne jellemezni őket, zenéjük az Amorphisra hajaz, főleg a líraibb vagy középtempósabb dalok esetén, de a Nightwish ’Lappi’ ciklusának dallamvilágát is felismerni véltem itt-ott. Eddigi legerősebb ütőkártyájuknak kétségkívül a hangulatteremtés számított, a menetelős riffek hátterében megbújó női kórusok vagy a gótikába hajló billentyűfutamaik a modern világból mitológiai messzeségekbe varázsoltak. Ezt a képességüket sajnos némiképp elvesztették új anyagukkal...

Valóban a melodikusság dominál az egész lemezen, profi zeneszerzői képességekkel rendelkeznek a srácok. Szerencsére a hangszeres tudásukat is megcsillogtatják, szinte minden dalban elrejtenek egy-egy gitárszólót, sőt, még billentyűszólóval is találkozhatunk. Érdekes, hogy a lágyabb, ambientes intró után két bodomos, zúzós tételt kapunk (ezek nem is tetszettek annyira, nem olyan kiemelkedőek, mint az epikusabb alkotásaik), majd az album előrehaladtával a tempó lassacskán elcsitul, és a nyugalom a Sound of Silence balladájában tetőzik, aztán kifárad, nem is igazán lépi túl a középtempót.

A kedvenceim közé sorolnám a Dance of Decembert, már-már filmzenébe illő kórusokkal és szimfonikusokkal támogatott átvezetője miatt. A gitártémák, a refrén mögött pötyögő zongora itt is egyértelműen az Amorphis hangulatát varázsolja elő. A korábban már említett balladában női ének is megszólal, a dallamok nem teljesen ismeretlenek, mégis fülbemászó, az album egyik legjobb alkotása. Itt mutatkozik meg a ’Saivon Lapsi’ kétpólusú volta: a hangulatteremtés mellett képes a legnagyobb mértékű illúziórombolásra is, a meseszép Sound of Silence-et elektronikus zene beütésű billentyűk követik, amik egy gyenge középszerű dalba vezetnek.

A lemez innentől kezd elfáradni, egy-két mozzanatot kivéve unalomba torkollnak a dalok. A tisztább énekes dalrészletek nem tetszettek, a dallamokat nem éreztem ideillőnek, popularitást és túlzott egyszerűséget tükröztek és kilógtak a komorabb témák sorából. Az album mesterműve egyértelműen a záró tétel, a címadó Angelheart, Ravenheart (Act III: Saivon lapsi). Sötét riffjeihez nagyszerűen passzol a verselős, finn nyelvű hörgés, ami aztán nagyívű billentyűtémában oldódik fel. Méltó utódja ez a ciklus korábbi lemezeken szereplő dalainak.

Pontszám: 6

Legutóbbi hozzászólások