Intronaut: Habitual Levitations

írta P.A. | 2013.03.16.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Century Media

Weblap: http://www.intronautofficial.com

Stílus: Progresszí­v metal/post metal

Származás: USA

 

Zenészek
Sacha Dunable - ének, gitár Joe Lester - basszusgitár Dave Timnick - gitár, vokál, ütős hangszerek Danny Walker - dob
Dalcímek
01. Killing Birds with Stones 02. The Welding 03. Steps 04. Sore Sight for Eyes 05. Milk Leg 06. Harmonomicon 07. Eventual 08. Blood from a Stone 09. The Way Down
Értékelés

A kaliforniai Intronaut egy érdekes ágát játssza a progresszív metalnak. Náluk nyomát sem találjuk a színteret nagyban behálózó Dream Theater hatásoknak, ezzel szemben összetett, gyakran poliritmikus muzsikájukban gyakori vendég a melankolikus post-metal, sőt nyomokban a jazz is. A negyedik lemezénél járó zenekar lelkesen szippantotta magába olyan együttesek hatását, mint a Tool, a Cynic vagy a Mastodon, így zenéjük úgy tud játékos és bonyolult lenni, hogy befogadása mégsem kíván különösebb erőfeszítést.

A 'Habitual Levitations' a zenekar eddigi legkönnyebben emészthető műve, melyen - szemben a 'Valley of Smoke' című lemezükkel - az igazi daloké a főszerep, kevesebb teret engedve a borult gitárszólóknak és a Tool hatású erőteljes basszus/dob játéknak. De a zene úgymond egyszerűsödése mellett a melodikus, tiszta ének további gyarapodása és a durva vokalizálás szinte teljes nélkülözése is jellemzi az új dalokat, ami akár pozitív dolog is lehetne, de sajnos Sacha Dunable dallamai nehezen tapadnak és jellegtelen hangja nem tud semmit hozzátenni a remekül felépített, különös műgonddal megkomponált dalokhoz. Hogy a 'Habitual Levitations'-t mégis érdemes meghallgatni, arról az olyan dalok gondoskodnak, mint a zaklatottan pulzáló, vad The Welding, a méltóságteljes, magaszatos és nem kevés Mastodon-jegyet magán hordozó Sore Sight for Eyes vagy a sötét, borongós hangulatú, pszichedelikus, magával ragadó Eventual. De a kiemelteken kívül bármelyik dalban találni olyan momentumokat, amik a gyenge énekteljesítmény ellenére kellemes élménnyé varázsolják ezt a lemezt.

A zenészekre nem lehet panasz, még akkor sem, ha az együttes korábbi lemezein tapasztalható virtuóz, vehemens játék kevésbe számottevő, hiszen még mindig találunk káprázatos dob és basszus korporációt, sőt Joe Lester ujjai nem egyszer Jaco Pastorius elvetemült játékát idézve szaladnak hangszere nyakán és  Danny Walker is elkepesztő intenzitással és kreativitással puföli a bőröket.

Egy könnyebben emészthető, de zeneileg változatos és szerteágazó lemezzel próbálja leigázni az Egyesült Államokat az Intronaut a Meshuggah társaságában. A zenekar azonban Európát is bejárja, Magyarországon április 11-én játszanak a Rocktogonban a The Atlas Moth és a Castle társaságában.

Pontszám: 7