Crashdiet: The Savage Playground

írta Vica | 2013.03.13.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: http://www.crashdiet.org

Stílus: Sleaze, glam metal

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

A svéd Crashdïetnek igazán érdekes a története – az Universal Records egész egyszerűen úgy talált rájuk, hogy a tagok épp egy bolt előtt piáltak, és bejött az UR munkatársainak ez a rock’n’roll imidzs. Azóta az akkori énekesük, Dave Lepard sajnálatos módon saját kezével véget vetett életének, a többiek pedig azt nyilatkozták, soha többet nem folytatják a zenekart – de aztán fél évvel később mégis úgy döntöttek, hogy tovább viszik a bandát. Mostanra már a harmadik énekesüket fogyasztják, és Simon Cruzzal készült el a ’Savage Playground’ című album is, sorban a negyedik Crashdiet korong.

Az album a „jön a nyár és tűz nap, és szabad vagy” hangulatot adja vissza: lüktetés, frissesség árad a számokból, és sok a fülbemászó dallam. Hallatszik az anyagon, hogy nem azon dolgoztak, hogy minél technikásabb dalokat produkáljanak, de ez egyáltalán nem negatívum, ugyanis nagyon jók abban, amit csinálnak. Követhető dalszerkezetek, szépen összerakott dalok, ritkán érezzük csak azt, hogy valami el lenne túlozva, vagy túlságosan sokszor elismételve.

Az album stílusából ered, hogy kicsit „egykaptafák” a dalok, de ez egyáltalán nem válik unalmassá, mindegyikbe jutott egyediség bőven, és szépen operálnak a dallamokkal is: egyik sem összecsapott mű. A gitár mindig szépen felvezeti a fődallamot, amit aztán az ének továbbvisz. Az énekről meg kell jegyeznem, hogy Simon Cruz érthetően artikulál és szép erőteljes, pontos, kellemesen karcos hangja van, ami tökéletesen passzol ehhez a stílushoz. Szívesen meghallgatnám, hogy írnak Crashdieték rockballadát, de azért ez a műfaj nem kimondottan hiányzik az albumról.

A 'The Savage Playground'-ot egy kislemez előzte meg a Cocaine Cowboys című dallal: egy akusztikus betéttel nyitunk, amit egy már-már metalos folytatás követ, viszonylag egyhangú verze, válaszolgatós-kiabálgatós refrén, de legalább a gitárszóló kellemes. A Change The World világmegmentős szöveg és zeneileg is ez a hangulata az együtténeklős refrénnek. Emellett olyan témákat boncolgat még a ’The Savage Playground’, mint a kokain és a drog ördögi köre, az anarchia, vagy épp a fogyasztói társadalom vaksága (Sin City).

Sajnos vannak dalok, mint például a Drinkin Without You, ami nagyon-nagyon ígéretesen indul, majd közepes, unalmas dallamú refrénjével ellaposítja az egész nótát, de aztán szerencsére visszatér a jó kis gitárdallam és a verze: nagyon nagy szakadék van a két rész közt, nem tudom, hogy sikerült ezt így összehozniuk a srácoknak. Akadnak kiemelhető dalok, és vannak olyanok, amik egész egyszerűen elmennek az ember mellett; viszont amit kiemelkedőnek neveztem a cikkben, az bármilyen zenei fronton megállja a helyét. Ilyen például a Circus, amely személyes kedvencemmé vált remek felvezetésével, rohanó ritmusával és magával ragadó, énekelhető refrénjével.  

Mit lehet mondani az albumról összességében? Nem kevés, nem sok, pont elég minden hangszerből, és a háttérvokálok is nagyon szépen kiegészítik és kifestik a refréneket. Könnyen emészthető, szerethető, bárki bármikor tinédzsernek érezheti magát hallgatása során.

Pontszám: 7