Junkies: Mi van veled? Semmi?
írta Ivetka | 2013.03.03.
Megjelenés: 2012
Kiadó: 1G Records
Weblap: http://www.facebook.com/Junkiesmusic
Stílus: Punk, rock and roll
Származás: Magyarország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A Junkies másfél év kihagyás után tavaly tért vissza a színtérre szeptemberi Zöld Pardonos koncertjével, majd decemberben meg is jelentették vadonatúj lemezüket, amit a ’Mi van veled? Semmi?’ névre kereszteltek. A lemez mindössze kilenc tételt tartalmaz, bő félórás játékidejével mégis kettősséget mutat: a kezdeti lendület után igencsak elfárad a végére.
Ifjabb „rocker” koromban sosem tudtam azonosulni a Tankcsapda-kaliberű populárisabb rockzenekarokkal, talán egyedül a Junkies volt az, akik dallamos zenéjükkel és (ön)ironikus szövegeikkel közelebb tudott férkőzni hozzám. Nosztalgikus érzésekkel vettem tehát kezembe az új lemezt, miután a 2006-os ’Szép új világ’-ot ronggyá hallgattam annak idején. Sok újítással nem találkozhatunk, éppen azt kapjuk, amit a Junkies név képvisel: fülbemászó dallamokat, humoros, frappáns szövegeket, néhol már-már bugyutának ható rímekkel; Szekeres András orgánumát, ami egyes daloknak nagyon jól áll, másutt viszont van egy kis zavaró karc benne (a Nincs pardon rapelősebb verzéjében, például).
Habár a Junkiest sosem jellemezték a zúzós gitárriffek, az új lemez rendelkezik talán a legpopulárisabb hangzásvilággal. Elviseltem volna némileg hangosabb gitárokat a hangsúlyosabb ének és dobok rovására. Az album kettősségét az adja, hogy szerepelnek rajta elsőre fogós, fülbemászó dalok, amik biztos, hogy sokáig nem fogják elhagyni sem a fejemet, sem a lejátszómat; de a szerzemények nagy része mégis csak úgy elsiklik mellettem. Általában egy sablonra épülnek, nehezen megkülönbözthetőek, ha nem lett volna belőlük ilyen kevés, meg sem tudtam volna jegyezni a címüket.
A nyitó Nincs pardon, ami egyben az album beharangozó dala is volt, főleg a refrénjével tarol, a verze flegma énektémája kevésbé tetszetős, a szöveg viszont megmenti a helyzetet. Az A szerelmedtől lettem ilyen az abszolút sláger és kedvenc, kitűnő koncertnóta lesz, kerek egészt alkot, a szöveg figyelése közben pedig néhol igen jókat vidultam (a legjobb az „eltévedt Alien, ha él ilyen”), ajánlom mindenkinek, kellemes perceket fog okozni. A lemez közepére beékelődő Frizura ébreszt fel az elunalmasodó pillanatokból, talán ez a legpunkosabb szerzemény a lemezen, és így a szívem csücskévé vált. A mélypontot a 2012-es albumok már-már kötelező témáját boncolgató Világvége jelenti, ami lassú, elszállós, és még némi Kispál és a borz ízt is felfedezni véltem benne. Az ilyen jellegű dalokkal hadilábon állok, úgyhogy sajnos ez sem fogott meg. Az angol nyelvű Halloween sem igazán illik ide, olyan, mintha egy teljesen más zenekart hallanánk.
Összességében nem hagyott maga után rossz szájízt a ’Mi van veled? Semmi?’, sőt, egész sokszor és szívesen hallgattam, ám semmiképpen sem kiemelkedő mű (bár az új Tankcsapdát veri nálam). Reméljük élőben sokkal jobban előjön a zenekarból az a fiatalos lendület, ami még mindig ott bujkál a riffek között.
Legutóbbi hozzászólások