Hobo: Farkashajsza
írta P.A. | 2013.02.20.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Nem az első alkalom, hogy Földes „Hobo” László a huszadik század legendás szovjet (orosz) színész-költőjének, Vlagyimir Szemjonovics Viszockijnak a verseit dolgozza fel. Az első Viszockij-átdolgozásai 1998-ban jelentek meg lemezen 'Adjatok a Kutyáknak Húst' címmel, majd a tavalyi év folyamán bemutatták a 'Ballada a Két Hattyúról' című nagy sikert aratott színdarabot Vidnyánszky Attila rendezésében, mely Viszockij életének tragédiáját egy szovjet telefonközpontos nő (akit Szűcs Nelli alakít) elbeszélésében mutatja be. Ehhez az előadáshoz készült ez a lemez, amelynek címe az egyik legismertebb Viszockij-dal, a 'Farkashajsza'. A zenei átdolgozásokat ezúttal Póka Egon végezte, a fordításokat pedig Magyar Fruzsina, Kozma András és Zsemlye János készítette, ezekből írta a dalszövegeket Hobo. A 'Farkashajszá’-ra hét teljesen új dal került (A sorsról, Dal a Szentimentális Bokszolóról, A Költőkhöz, Kegyetlen, Vad Kormányzóság, Ballada a Két Sebzett Hattyúról, Csak a "Nem" és Csak a "Sem", Fekete Szemek), míg a többi korábban megjelent dalok újragondolásai.
A hasonló, verseket dalokban feldolgozó műveknél gyakori probléma, hogy a költemények mellett a zene csorbát szenved, így kerek nóták helyett csupán zenével kísért szavalást hallhatunk, ami teljesen más élmény, mint amit egy igazi dalban elénekelt vers nyújt. Hobo és Póka Egon viszont kiváló egyensúlyt tudott teremteni, és így a szövegek, versek mellett a zene is nagy hangsúlyt kapott, igazi blues-rock dalokat hallhatunk, melyek csodásan adják vissza a költemények hangulatát. Csak a bónusz dalként megjelölt Az Én Hamletem jelent kivételt, ahol tényleg háttérbe szorulnak a hangszerek, de ezzel együtt is remek lezárása a lemeznek. Itt kell megemlíteni Fekete Kovács Kornél trombita- és Marosi Zoltán tangóharmonika játékát, hiszen a két zenésznek köszönhetően elevenednek meg igazán ezek a szerzemények. Nemcsak a sanzonok szórakoztató hangulatát, hanem az orosz irodalom fájdalmas keserűségét is mesterien adják vissza hangszereikkel, mindezt szenvedélyesen, de kellő teret engedve a verseknek és az azokat szavaló, éneklő bárdnak, Hobónak.
Aki remekel, hiszen olyan át átéléssel és áhítattal tolmácsolja Viszockij sorait, mintha a sajátjai lennének, így a 'Farkashajsza' nem csupán egy csodálatos főhajtás, hanem igazi Hobo lemez is. A tragikus sorsú orosz énekes-költő versei pedig jó választásnak bizonyulnak, mert letisztult költészete nem csak bárki számára érthető és átélhető, hanem rendkívül változatos is. Találkozhatunk humoros iróniától (Dal a Szentimentális Bokszolóról), a Salamovi Gulag irodalom súlyosságával sokkoló, keserű bánatos dalig (Ne Írj Több Verset) sok mindennel. Nincs is értelme a hosszas elemzésnek, boncolgatásnak. Ezek a dalok bárkit megérinthetnek, aki egy kicsit is fogékony a szép és jellegzetesen keserédes orosz költészetre, valamint szereti Hobo erőteljes, kifejező előadásmódját és az egyedi hangulattal bíró tangóharmonikával, valamint trombitaszóval és kürttel különlegessé varázsolt rock alapú blues muzsikát.
Az örökifjú Földes László februárban ünnepelte 68. születésnapját és kívánom neki, hogy még nagyon sokáig legyen ereje és egészsége folytatni művészetét, mert munkái, elhivatottsága és kitartása jó például szolgálhat bárki szamara.
Legutóbbi hozzászólások