Evoken: Atra Mors

írta Mike | 2013.02.09.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Profound Lore Records

Weblap: https://www.facebook.com/evokendoom

Stílus: Funeral doom metal

Származás: USA

 

Zenészek
Vince Verkay - dobok John Paradiso - ének, gitárok Don Zaros - billentyűk David Wagner - basszusgitár Chris Molinari - gitárok
Dalcímek
01. Atra Mors 02. Descent Into Chaotic Dream 03. A Tenebrous Vision 04. Grim Eloquence 05. An Extrinsic Divide 06. Requies Aeterna 07. The Unechoing Dread 08. Into Aphotic Devastation
Értékelés

Elveszett mindenki, aki áthalad eme vészjóslón kanyargó ösvényen,
a remény csupán saját illúziójának megcsúfolása”
(An Extrinsic Divide)

A latin „atra mors” magyarul annyit tesz, mint „fekete halál”, utalva a pestisjárványra. Nincs is, mi jobban kifejezné az Evoken 2012-ben napvilágot (sosem) látott remekművének reményvesztett hangulatát. Az ’Atra Mors’ ugyanis minden idők egyik legnyomasztóbb, legsötétebb alkotása. Végtelenül kilátástalan világot tár elénk a közel hetvenpercnyi zenei pokoljárás, az irdatlan súlyú dalmonstrumok lehúznak a lélek legmélyebb mocsarába, és az utolsó hangok lecsengéséig tartanak ott lenn, keményre cserzett kezekkel fojtogatva. Hiszen itt már réges-régen kihunyt minden fény…

A funeral doom metal egyébként sem az önfeledt slágerdalocskákról szól, a New Jersey-i Evoken azonban még ennek a fölöttébb szuicid műfajnak is az egyik legrútabb szörnyetege. És az egyik legjobb is, teszem hozzá. Értem ezalatt, hogy a stílus jellegéből fakadó monotonitást karakteres megoldásokkal ellensúlyozzák; nem elégednek meg a kínzó ürességet, kútmély komorságot megfestő atmoszféra megteremtésével, tízperces-negyedórás eposzaikat ötletes és emlékezetes zenei témákkal színesítik. Igaz, náluk minden szín szénfekete… Az Evoken annak idején a svéd alapbanda, a Thergothon azonos című demós daláról kölcsönözte a nevét, amikor is 1994-ben megalakult a Funereus romjain. A tavaly nyári lemezmegjelenés pedig már önmagában örömteli esemény, elvégre az egyik legjobb funeral doom metal csapat nemcsak hogy igen kevésszámú anyagot adott ki pályafutása során (szám szerint ötöt mindössze), de az előző albumuk, a 2007-es ’A Caress Of The Void’ óta csupán egy 4 új szerzeményt rejtő split-kislemezzel rukkoltak elő.

Az ’Atra Mors’ rendkívül kifejező borítójánál megfelelőbbet el sem tudnék képzelni ehhez a zord zenéhez; voltaképpen a ’98-as, debütáló ’Embrace The Emptiness’ frontgrafikájának „inverze”, de ha lehet, még komorabb képi világú, talán a legnyomasztóbb az egész diszkográfiában. Sőt, továbbmegyek: igen-igen kevés ehhez foghatóan sötét, gyászos borítóval találkoztam eddig, pedig láttam már egynéhányat életem során. Noha Nick Orlando, az Evoken alapító tagja öt évvel ezelőtt kilépett a bandából, eme veszteség nem ejtett csorbát az új stúdióalbum minőségén, ugyanis az utóbbi idők egyik legjobb, legizgalmasabb funeral doom alkotását tisztelhetjük az ’Atra Mors’-ban. A temetéskor megkonduló haranghoz hasonlatos hangzás a zene irdatlan súlyához méltóan sűrű és nehéz, a ritmusgitár pedig akképp szól, akár valami feketén örvénylő, feltartóztathatatlan lávafolyam.

A lemez véleményem szerint legjobb pillanatai közé tartozik a bő 11 perces Descent Into Chaotic Dream, amelynek az első felében tulajdonképpen nem is hallhatók riffek, javarészt afféle „szellősebb”, akusztikus játék dominál, mégis úgy árasztja magából a roppant sötétséget és sivárságot, ami még ebben a nyomorúságos műfajban is a párját ritkítja. Az utolsó 2 perc pedig maga a fájdalmasan fenséges pokolra szállás azzal az egyszerű, ámde hátborzongatóan hatásos – mi több, gyönyörű! – gitármotívummal. Kétségkívül minden idők egyik legragyogóbb funeral doom szerzeménye ez! A kétperces Requies Aeterna azonban szöges ellentéte a zord dalmonstrumoknak: egy törékeny szépségű, őszhangulatú akusztikus darab szomorkás csellókísérettel, kiválóan illeszkedik az album zenei szövetébe. Kísérteties hegedűtémával nyit az Into Aphotic Devastation, akárha pengét húznál-vonnál a csuklódon, s amidőn minderre rágördül az ólomsúlyú doom metal, egyszeriben feketébe öltözik az égbolt is…

Az ’Atra Mors’ egy éjsötéten tündöklő gyémánt. A soha véget nem érő szenvedés és kietlenség hangjegyekbe oltott víziója…

„Örök lesz az alkony, szívszaggató, ahogy
a messzeségben egy harang szól – hírnöke az elmúlásnak.
Csak ez kiábrándult harangjáték
tud felébreszteni ebből a rémálomból.”
(Descent Into Chaotic Dream)

Pontszám: 9