Steve Lukather: Transition

írta karpatisz | 2013.02.07.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Mascot Records

Weblap: http://www.stevelukather.net

Stílus: Klasszikus rock, blues-rock, jazz fusion

Származás: USA

 

Zenészek
Steve Lukather - ének, gitár, producer C. J. Vanston - billentyűs hangszerek, producer, vokál (1-7) Steve Weingart - billentyűs hangszerek (5, 9) Renee Jones - basszusgitár (3) Eric Valentine - dob (6, 7, 8) Lee Sklar - basszusgitár (1, 2) Nathan East - basszusgitár (8) John Pierce - basszusgitár (4, 6, 7) Tal Wilkenfeld - basszusgitár (5) Gregg Bissonette - dob (2, 5) Chad Smith - dob (4) Tos Panos - dob (1, 3) Phil Collen - vokál (1) Jenny Douglas - vokál (2, 7) Richard Page - vokál (4, 6) Kristina Helene - vokál (4) Renee Jones - vokál (8) Jack Raines - vokál (8) Lenny Castro - ütős hangszerek (2, 3, 6, 8) Trev Lukather - gitár (4)
Dalcímek
01. Judgement Day 02. Creep Motel 03. Once Again 04. Right The Wrong 05. Transition 06. Last Man Standing 07. Do I Stand Alone 08. Rest Of The World 09. Smile
Értékelés

Azon szerencsések közé tartozom, akik Steve Lukathert már öt hazánkban tartott koncerten is láthatta: szólólemezeinek ('Ever Changing Times' és az 'All’s Well That Ends Well') budapesti bemutatója mellett a ToToFalling In Betweenbemutatóját és a 2012-ben újra aktív csapat varázslatos buliját. Azonban a legelső találkozásom a mesterrel mindig különleges emlék marad számomra. Az El Grupo fellépése igazi zenei csemege volt, hisz a jazz, rock, funky és latin jegyeiből táplálkozott a koncert. Az új szólóalbum híre rögtön dupla örömet hozott magával, hiszen a lemezbemutató időpontját is megkaptuk ajándékba.

A ’Transition’ című album az elődjéhez hasonlóan három változatban is napvilágot látott. A hagyomás CD mellett bakelit lemezen és egy korlátozott példányszámú digipack formában jelent meg. Az utóbbi tartalmában nincs eltérés, de a lenyűgöző külső mögött több fotó található és a mérete is egy picivel nagyobb, mint a megszokott.

Luke mester új dalai egytől egyig csodálatos alkotások és az embernek egy szava sem lehet, mert profi produktumot kapott. Ennek ellenére olyan érzésem van a lemezzel kapcsolatban, mintha „őrlángon” működne a történet. A népszerű közösségi oldalakon is követhető Steve Lukather szerint ez az album mindent elmond, amit ő gondol a mai modern világról. „Bementem a stúdióba, bedugtam az erősítőbe az új Luke III-as gitárom és elkezdtem játszani. A dallam és a zene elsődlegessége volt a célom." 

Egy olyan zenész-zeneszerző-előadó, aki a rock, jazz, jazz-fusion és a blues műfajától indulva a filmzenéig szinte mindenre képes, most mintha a saját albumán háttérbe szorult volna. Én inkább a billentyűs hatás elsődlegességét érzem, persze ez nem minden számról mondható el. Azért a jellegzetes Lukather-féle hangszínek, ízek mindig megtalálhatók. Érdekes, hogy az ’All’s Well That Ends Well’ hangulata pozitív, most a friss korong esetében mégis inkább a teljes melankóliát érzem dominánsnak.

Az átlagban 5 és fél perc hosszú dalok közül az albumot nyitó tétel igazán jó felütés és kedvcsináló. A középtempós indítás után a gitárszóló hozza meg az igazi színt a szerzeménybe.

Az album címadó dala az egyik igazi különlegesség. Az instrumentális felvezető után egy érdekes ritmikai osztást hallhatunk a gitár és a billentyű között. A folytatásban a lágy szintetizátor és gitárszóló vezet át az énektémához. Ha egy dalt kiemelhetnék, akkor egyértelműen a Do I Stand Alone-ra esne a választásom, csodálatos dallama és jó hangulata miatt.

Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy a március közepén induló lemezbemutató turnéra kik érkeznek majd Luke segítségére. A lemez legtöbb dalában billentyűző C. J Vanston, vagy a korábbi szerepléseken már bizonyított Steve Weingart (szerintem utóbbi volna a jobb választás). A dobos személye nem lehet kérdés, hogy ki lesz: természetesen Eric ’Big Chocolate’ Valentine. Véleményem szerint az új kompozíciók kissé átalakulnak majd, jobban érezhető lesz az 55 éves gitárnyűvő mester személyisége.

Pontszám: 6.5