Flotsam and Jetsam: Ugly Noise
írta Jocke | 2013.01.17.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Üdvözöljük Önöket a Flotsam and Jetsam Vidámparkban! Hadd mutassuk be fő attrakciónkat, a tízállomásos hullámvasutat, melyet épp nemrég bővítettünk a tizenegyedik elemmel. Foglaljanak hát helyet, csatolják be öveiket és induljunk el egyenesen a csúcsról! Felhívjuk figyelmüket, hogy látogatóink véleménye igen szerteágazó az egyes állomásokról, így némelykor a hullámhegy tetején lovagolva, máskor a völgy alján érezheti magát a kedves vendég. Felkészültek? El szeretnénk büszkélkedni a legújabb bővítésünkkel. Indulás!
A nyolcvanas évek második felének (első) két Flotsam and Jetsam albumát a rajongók a thrash műfaj legjobb alkotásai közé sorolják, sőt, találkoztam már olyan véleménnyel is, miszerint a ’Doomsday for the Deceiver’ (1986) egyenesen a legjobb thrash album, amely abban az időszakban született. Tény, hogy a ’Doomsday’ egy klasszikus, de a kijelentésekkel már csak azért is óvatosan kell bánni, mert a Flotsam and Jetsam rajongók és ellenlábasok hullámzása épp olyan, mint lemezeik minőségének ingadozása. Egyetértés tehát aligha lesz. Először is: eléggé megoszlanak a vélemények, ha szóba kerül a Flotsam; vannak, akik el nem tudják képzelni, hogy mi a jó ebben a „másodvonalas próbálkozásban”, mások pedig simán beleszerelmesednek abba a zenei élménybe, amit a banda nyújtani tud. Másodszor pedig: tény, hogy az erős kezdés után némi visszaesés következett be, a kilencvenes évek lemezei nem tudták megközelíteni az első két album szintjét, s bár volt egy-két jó dobásuk azóta, számomra csak a legutóbbi művel, a ’The Cold’-dal tudták ismét kivívni az elismerést Knutsonék.
Ha már megemlítettem az 1983 óta a fedélzeten (mondjuk ezt pont nem találó kifejezés, hiszen a „flotsam”, ill. a „jetsam” tengerben úszó, vagy partra vetett szemetet és hajótörmelékeket jelent) lévő Eric Knutsont, fontos megjegyezni, hogy idénre szinte teljes egészében összeállt az előbb már említett ’Doomsday for the Deceiver’ legénysége. A ’The Cold’ utáni mozgolódásban ugyanis visszatért Kelly-David Smith dobos és Ed Carlson gitáros is, sőt, Michael Gilbert is 13 év szünet után került elő a „hideg album” munkálataira. Az egyetlen hiányzó Jason Newsted, aki két társával épp most szült meg egy EP-t, saját magáról elnevezett bandájával…
A nagy reunion azonban nem jelenti azt, hogy a Flotsam visszatér a ’80-as évekbe! Egy modernebb thrash albumot kapunk, amely a kilencvenes évekbe repít vissza minket. Azt már most hozzáteszem, hogy az ’Ugly Noise’-nak azért kell néhány nekifutás, ellenkező esetben könnyen az maradhat, amit a neve is sugall… de természetesen messze nem az. Ugyan a ’The Cold’ szintjét nem éri el, de vannak itt is csemegék, kellemes hallgatnivalók. Ott van például a Cross the Sky, egy középtempós, klasszikus gitárszóló nélküli thrashelés, vagy a zongorával indító nyitó- és címadó nóta, a borongós, sötét Ugly Noise, tipikusnak mondható, mégis élvezetes thrash-refrénnel és sorozatos, gyomorba vágó riffekkel; vagy akár az érzéssel tolt, rockos Rabbits Foot. Azonban amennyire thrash metal (illetve sok helyen groove-thrash) a Flotsam and Jetsam mai arculata, annyira progresszív és power metal is. Ha hasonlítgatni akarunk, akkor ne csak a Metallicához mérjük őket, akad itt egy kicsi Queensryche-ból is, bár talán a ’The Cold’-ra inkább jellemzőbb volt ez a párhuzam – minden esetre a Play Your Part simán elmenne QR-nótának is.
Persze nem minden fenékig tejfel, van egy-két nóta, amit nyugodt szívvel lehagyhattak volna a lemezről – a Motherfuckery például már címében is kérdőjeles, hát, még ha meghalljuk a tökéletesen unalmas, elektronikával kísért dalt. Ha azonban ezektől eltekintünk, akkor egy több mint hallgatható, és igenis szerethető albumot kapunk az arizonai „srácoktól”. Nem szabad azt várni, hogy a régi-új felállás kirázzon a kisujjából egy ’Doomsday’ kettőt, a fals és túl magas elvárások ugyanis sokszor csalódást eredményezhetnek.
Legutóbbi hozzászólások