Wintersun: Time I

írta MMarton88 | 2012.11.11.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.wintersun.fi/

Stílus: Epikus/melodikus death metal

Származás: Finnország

 

Zenészek
Jari Mäenpää - ének, gitár, billentyű Teemu Mäntysaari − gitár Jukka Koskinen − basszusgitár Kai Hahto − dob
Dalcímek
01. When Time Fades Away 02. Sons of Winter and Stars 03. Land of Snow and Sorrow 04. Darkness and Frost 05. Time
Értékelés

„Jó munkához idő kell.” Micsoda klisé! Kritikám tárgya büszkén nevezhet az „extrém metal Chinese Democracy-ja” címre, ugyanis a Wintersun zenekar második lemezére nyolc esztendőt kellett várnunk! A Wintersun eredetileg az Ensiferum frontember Jari Mäenpää szólóprojektje volt, csakhogy az első lemez megjelenésekor társai jól kirúgták az anyabandából, így főhősünk ettől fogva szívét lelkét a Wintersunba ölhette. Micsoda mázli, ellenkező esetben lehet még 2020-ban is a ’Time’-ra várnánk! Na de ne legyünk gonoszak, mert noha a hosszú várakozásnak rengeteg negatívuma van, a korong legnagyobb pozitívuma is ebben rejlik: méghozzá arról van szó, hogy ez album jó! Mit jó? Nagyon jó! Kiemelkedő, seggberúgós, szenzációs, zseniális, egetrengető... de mielőtt megkezdem a szisztematikus seggnyalást, egy halk negatív megjegyzést hadd szúrjak be: rövid! Mert bizony ez igen csak csekély... 5, azaz öt dalról beszélünk, amelyekből 2 csak átvezető, ráadásul a címadó utolsó 3 perce is inkább csak outro... szóval 8 év után kapunk Jaritól 30 perc fémzenét, ami nekem még akkor is kicsit lehúzás meg átvágás jellegű, hogy be van ígérve a ’Time’ második része a jövő évben valamikorra. Amin majd megint lesz 3 szám 30 percben, és amiért megint kicsengethet a rajongó x ezer forintot.

Az északi/finn folk metal fénykorát szeretem a Finntroll ’Jaktens Tyd’ albumától aposztrofálni, egészen az Eluveitie ’Slania’ lemezéig. A Turisas, a Korpiklaani, az Ensiferum, vagy a fent említett csapatok ebben az időintervallumban megajándékoztak minket pár egészen zseniális koronggal, a stílus pedig népszerűségét tekintve is egyre magasabb csúcsokra hágott... aztán valahogy a megújulásra nehezen képes műfaj belefáradt önmaga kliséibe, s noha még mindig hébe-hóba kapunk egy-két jobb albumot, a színtér korántsem olyan ütős, mint hajdanán volt. Jari dalszerzői vénája azonban – részben a csigalassúságú munkatempónak köszönhetően – nem fulladt ki 2012-re, így amikor feltettem a ’Time’-ot, egyrészt leesett az állam, másrészt hatalmas mosolyra is ferdült szájam széle: a legszebb hagyományokat felelevenítve, egy olyan alkotást sikerült összehoznia a srácoknak, amire büszkén nézhetünk a műfaj, illetve a színtér egy csúcsteljesítményeként.

Zeneileg persze az Ensiferumos gyökerek a dominánsak, mind a harcias, melodikus death metal, mind a dallamvilág őket juttatja eszembe. A folkos betétek helyét azonban szimfonikus jelleg, kórusok, és nagyzenekari betétek veszik át. Amolyan Rhapsody-sított Ensiferum lemezről van tehát szó, ráadásul összetett szerkezetű, hosszú, sok-sok hallgatást igényló nótákkal. A korong legjobbja  toronymagasan a nyitó Sons of Winter and Stars. Zseniális hangszerelésű és felépítésű, több részből álló epikus mestermű, melyben a vad death metal, a monumentális kórusok, a blastbeatek, és a melodikus dallamok tökéletesen illeszkednek egymásba. Erősen év dala gyanús alkotás, mely azonnal igen magasra emeli a lécet. A Land of Snow and Sorrow egy melodikusabb, lassabb tétel, a refrén alapján ebből könnyedén lehetett volna írni egy rövid, slágeres tételt, de szerencse, hogy nem így történt. Epikussá bontva működik a dolog igazán. Az persze zavaró, hogy rögtön a második dal egy kevésbé marcona szerzemény, de mivel mindössze három tételről van szó, ezt egyrészt el kell nézni, másrészt az albumot a dalonkénti hallgatás helyett érdemesebb talán egyben emésztgetni, hisz hangulatában, és érzelemvilágában borzasztó egységes és koherens az összkép.

„Darkness and frost are starting to reach the heart of this land with a cold disease.” A címadónak már az első sorai azonnal összefoglalják azt, hogy miről is szól eme album, és a muzsika. Ez sem egy gyors tétel, ám a kétségbeesés melódiái és a harag kegyetlensége gyönyörűen olvadnak eggyé egy melodikus, érzelemdús, végtelenül epikus, és hangszerelését tekintve finoman kidolgozott mesterműben. Gyakorlatilag ezek az apró részletek azok, amelyek különlegessé teszik a ’Time’-ot. Persze lehet Jarit azzal vádolni, hogy nem képes 7-8 frankó kis death slágert összerittyenteni, de szerintem hősünk jól döntött, hogy inkább a hangszerelésre, a szimfonikus betétekre, és a dalok epikusságára koncentrált amellett, hogy rengeteg érzelemmel is megtöltötte nótáit. Kapaszkodó gyanánt pedig remek melódiákból jócskán akad itt.

Pontszám: 8.5