At Night I Fly: September Kills (EP)

írta Tomka | 2012.11.05.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Szerzői Kiadás

Weblap: http://atnightifly.hu

Stílus: Modern progresszí­v/power metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Bátky Zoltán - ének, billentyűs programok Horváth András Ádám - akusztikus és elektromos gitár Hegyaljai-Boros Zoltán - basszusgitár Nagygyörgy Gábor - dobok Vendég: Hidasi Barnabás - billentyűs hangszerek (és szintetizátor-szóló a September Kills-ben)
Dalcímek
01. Alienated 02. September Kills 03. Spiral 04. Stolen Seconds
Értékelés

Ideje volt már ennek a lemeznek – régen hallhattunk már igazi, BZ-s metal lemezt. Hiszen a Wendigo jó ideje hiátusát tölti, a Stonehenge pedig, hiába a Metalfestes reunion-koncert, úgy látszik, nem állt be a kortárs lemezipar felpörgetett tempójú taposómalmába – a Phoenix Files pedig, hiába a nagynevű tagok és a bemutatkozó EP, nem kapta meg az őt megérdemlő figyelmet. Most viszont itt van a Dreyelands gitárosával, Horváth András Ádámmal közösen alapított At Night I Fly, amely a könnyedebb hangvételű ’Scars For Sale’ után, újfent ismerős területre vezeti Magyarország egyik legjobb metal-énekesének rajongóit. Nyilván mindenki arra kíváncsi elsősorban, hogy milyen stílusban nyomul a zenekar: a ’September Kills’ alapján valahol a Wendigo és a Stonehenge határvidékére lehetne belőni a műfajt, vagyis a powerbe hajló, de slágeres refrénekkel felvértezett, direkt ható szerzemények ugyanolyan súllyal esnek latba, mint a Stonehenge álmodozó, lágyabb progresszivitása – a külföldi nagyok közül pedig talán a Fates Warning dalközpontú prog-metalja áll a legközelebb az ANIF-hoz, annak is az új évezredbeli, modern változata. Ám ha valaki egzakt stílusdefiníciót kívánna, akkor csak annyit mondanék: BZ-metal ez, az énekestől megszokott és elvárt színvonalon.

A ’September Kills’ felépítése egészen egyszerű: két poweres és két progresszívebb dalt rejt, így villantva fel a zenekar két különböző arcát. Habár négy dalból messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni, de annyi biztos: az Alienated és a September Kills a Wendigo legnagyobb slágereivel is felveszi a versenyt. A fajsúlyos soundba csomagolt, szaggatott riffek, a futurista hangulatot kölcsönző billentyűs színezések, az elegánsan ívelt dallamok – minden a helyén van, hogy egy újabb Thousand Voices szintű közönségkedvenc szülessen. És ha már az ezerféle hangnál tartunk: a ’September Kills’ jelentős fegyverténye, hogy Bátky Zoltán az egyik legváltozatosabb és legjobb teljesítményét hozza rajta. A már bőségesen feltérképezett tartományok mellett szívesen kalandozik el mélyebb regiszterek felé, és az egész lemezt cseppet melankolikus, meleg dallamokkal vonja be – miközben a dalszövegek továbbra is társadalomkritikus éllel bírnak.

A kémia flottul működik BZ és Horváth András Ádám között, a dalok egytől egyig gördülékenyek, és szabad teret engednek a különböző hangszeres díszítéseknek, trükköknek, de közben nem vesztik el fókuszpontjukat. Egyszerűen csak lélegeznek: a Spiral derekán például egy jazzes gitár-intermezzo fért meg, a 8 perces Stolen Seconds pedig már tényleg prog-metalos szerzemény, amelyben minden őrület megengedett. De Andrásék sosem engedik túlságosan szabad pórázra a dalokat: a Stolen Seconds-ben is olyan meleg hangzású, a dalt keretező vezérdallamot játszik a gitár, hogy az bármilyen fülbemászó énekmelódiával felér. A számokhoz a ritmusszekció sem csak asszisztál, Hegyaljai-Boros Zoltán basszusgitárja búvópatakszerűen bukkan fel minden dal egy-egy fontos pontján, és Nagygyörgy Gábor dobosnak is akad elég dolga követni András ritmusképleteit.

A nemzetközi porondra illő produkciónak Hidasi Barnabás plafonszaggató soundja tesz igazságot, amely gondoskodik arról, hogy minden egyes riff gyomron vágjon, és minden basszusfutam ropogjon. A ’September Kills’-t hallgatva már csak az a kérdés, milyen irányba viszik el stílusukat a zenészek, és az összetettebb, progosabb dalokat, vagy a modern power metal hatásait helyezik előtérbe. Mondjuk a Spiral vagy a Stolen Seconds példája azt mutatja: még a komplexebb dalokat is olyan dallamosra faragják, hogy azok könnyedén befogadhatóak maradjanak. Habár a Wendigo, a Stonehenge, vagy a Dreyelands zenei univerzumát nem bővítik ki a BZ és Horváth András Ádám írt dalok, a ’September Kills’-nél ígéretesebb bemutatkozás jó ideje nem született Magyarországon. Az pedig már csak hab a tortánt, hogy a lemezt végighallgatva az az érzése támad az embernek: ez még jobb is lesz!

Pontszám: 8