Pretty Maids - Wake Up to the Real World
írta garael | 2006.10.27.
Megjelenés: 2006
Kiadó: Frontiers Records
Weblap: www.prettymaids.dk
Stílus: heavy metal
Származás: Dánia
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A vikingek annak idején kalandozásaik során valószínűleg egy olyan fertőzésen estek keresztül, melynek hatása csak jó egy évezred múltán aktivizálódott a génekben, s melynek neve az epidemológusok szerint valószínűleg a vicingus metallicus volt. A vírusnak köszönhetően aztán először a svédek, illetve a finnek, majd a dánok is demonizálód... izé, metalizálódtak, és új vért áramoltatva az öreg eurometal vénákba feltámasztották halottából a heavy metal Frankensteint. A fertőzésnek azonban már a nyolcvanas évek elején is mutatkoztak jelei, mégpedig éppen egy dán hordánál, kik a keresztségben a Pretty Maids nevet kapták, majd a folyamat, ha nem is robbanásszerűen, de folytatódott: King Diamond mester kultikus státuszt vívott ki magának, csakúgy, mint a modern kori Beyond Twilight és a Wuthering Heights De maradjunk most az először említett bandánál, melyet két úriember, Ken Hammer ( lehet ennél metálosabb név?) és Ronnie Atkins alakított meg 1981-ben, létrehozva a sokáig első számú dán heavy rock/metal csapatot. A következő években aztán sorra szállították egyenletes színvonalú albumjaikat, melyekkel ha szupersztári státuszba nem is, ám a megbecsültek ligájába bőven belefértek. Az egyéni dallamvilággal és riffeléssel megalkotott 10 stúdió album bizonyítja, hogy a dán harcosoknak sikerült az, ami csak nagyon kevés csapatnak: rájuk jellemző, amolyan Pretty Maids -es univerzumot létrehozni. A jellegzetes, brit hard rockban gyökeredző dallamok, és a NWOBHM csapatai által inspirált riffek Atkins hangjával és Hammer gitárszólóival biztos rajongótábort toboroztak az öreg kontinensen. A 2003-as live album után a dán harcosok - némileg megroggyanva a hosszú életpálya súlya alatt- úgy döntöttek, egy időre elvonulnak, hogy, s most idézzem Arany János szavait: "...Letészem a lantot. Nyugodjék./Tőlem ne várjon senki dalt. Ám szerencsére a további klasszikus sorokkal ellentétben az együttesből nem halt ki a tűz, s a pihenő az állandó hajtó élsportolóknál hasonlatos hatást váltott ki: friss munkakedvvel, és újult erővel vetették bele magukat a következő album készítésébe, melyen tény meg is látszik, izé, hallatszik. Persze egy ilyen régi bandától ne várjon senki gyökeres változást, a csapat nem váltott europowerbe, nem merültek el a prog. rock mély tavába sem, ám a hangzás, és egyes részletek arról tanúskodnak, nem homokba dugott fejű struccként töltötték a három évet. Az olyan erőtől duzzadó, tökös heavy metal bombák, mint a Kill The King energiáját magáévá tevő Brave Young New Breed, a modern , újkori Megadeth-t idéző riffel ellátott Terminal Violance, a kétlábdobos Why Die For A Lie c. rohanás, vagy a riffelésénél fogva a modern metalba is átkacsintó I Am The End bizonyítják: öregember nem vénember. Természetesen a jó öreg lírai nóták sem maradhattak el, ám én inkább az olyan hard rockban gyökeredző dallamokkal ellátott ropogós nótákat kedvelem, mint a nyitó Wake Up To The Real World, vagy az azt követő All In The Name Of Love. A brit zene előtti tisztelgésként a Perfect Strangert is feldolgozták - tisztes iparos munka, ám azért a Dream Theater - é jobb volt. Hammer gitáros hozza a szokásos formát: nem szólózza szét a dalokat, ám ízes játékával remek támogatást nyújt az énekesnek, ki jóllehet nem egy hangszálakrobata, ám biztonsággal, hamis hangok nélkül hozza a dallamokat, melyek a jellegzetes Pretty Maids érzést tolmácsolják modern riffköntösbe bújtatva. Az új dobos, a Royal Huntból importált Allan Tschicaja dobolásával bizonyítja, hogy nem volt rossz választás.
Legutóbbi hozzászólások