Enslaved: RIITIIR

írta P.A. | 2012.10.04.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.enslaved.no/

Stílus: Progresszí­v extrém metal

Származás: Norvégia

 

Zenészek
Grutle Kjellson - ének, basszusgitár Ivar Bjí¸rnson - gitár,billentyű Arve Isdal (Ice Dale) - gitár Herbrand Larsen - billentyű, ének, mellotron, gitár Cato Bekkevold - dob
Dalcímek
01. Thoughts Like Hammers 02. Death In The Eyes Of Dawn 03. Veilburner 04. Roots Of The Mountain 05. Riitiir 06. Materal 07. Storm Of Memories 08. Forsaken
Értékelés

Az utóbbi évtizedben, úgy a 2000-ben megjelent 'Mardraum – Beyond the Within' című lemezük óta, az Enslaved muzsikája egyfajta metamorfózison ment keresztül. Az egykoron black metal zenét játszó együttes mára úgy lett extrém progresszív metal zenekar, hogy gyökereivel még mindig erősen kapaszkodik a nordikus black metal sötét talajába, de ugyanakkor minden kiadványukon található valami különlegesség, meglepetés. Véleményem szerint a norvég zenekartól még fércművet nem hallhatunk, így a 'RIITIIR' (a szigorúan megpörgetett „R” hang után a dupla „I”-t hosszan kell ejteni) címre keresztelt új lemez kapcsán olyan kérdések merültek fel bennem, hogy vajon az 'Axioma Ethica Odini' zsigeri ereje, brutalitása, vagy esetleg a 'Vertebrae' progresszívabb megközelítése köszön majd vissza, és persze, hogy tud-e még az Enslaved tovább fejlődni?

Az előrelépés már néhány hallgatás során tetten érhető, hiszen ennyire fogós, kimunkált tiszta éneket még nem hallhatunk Enslaved lemezen, minden szerzeményt ékes fejdíszként koronáz meg Herbrand Larsen billentyűs/énekes felejthetetlen dallamokkal, de aggodalomra semmi ok, Grutle Kjellson basszusgitáros/énekes még mindig felbőszült rozmár módjára hörgi el a rá kiszabott részeket, tökéletes egyensúlyt biztosítva így a megkapóan szépséges tiszta ének és a brutális extrém vokalizálás között. És ha már szóba került a jó hangú billentyűs, akkor ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy nem csak a mikrofon mögött teljesít kiemelkedően, hanem hangszerét is oly furfanggal kezeli, hogy a daloknak hol epikusan szárnyaló, hol mélabús melankóliával átszőtt, a háttérben meghúzódó, mégis jelentőségteljes alapokat biztosít. A két gitárost, Ivar Bjørnson-t és Ice Dale-t is csak méltatni lehet, mert nem csak a kíméletlen black metal, vagy súlyos doom esetleg pörgős death metal riffeket zúdítják ránk, hanem intelligens, magabiztos váltásokkal, és ízléses szólókkal olyan magas színvonalú nótákat építenek fel, hogy azokba belekötni egyszerűen lehetetlen. Ez a nyolc, sűrűn rétegzett, hosszú és bonyolult, de szórakoztató dal egy kikezdhetetlen mesterművé érik hallgatásról hallgatásra.

Dalt kiemelni lehetetlen, ha fegyvert szorítanának a fejemhez, akkor talán a Roots of the Mountainra tenném a voksom most, mint legjobb dal, mivel egy brutális sötét, durva riffelést követően, mindjárt a tiszta ének csodálatos dallama szabadít fel a nehéz gitárok alól, majd izgalmas kalandozásba kezdenek a zenészek, remek szólók, kiállások, váltások segítségével. Egyébként ennek a dalnak van egy másik apropója, hiszen a zárását (azzal a csodálatos akusztikus betéttel együtt) Ivar Bjørnson a gyermeke születésére várva írta (míg felesége a kórházban vajúdott).

De bármelyik szerzeményt vesszük górcső alá, egyértelműen kikristályosodik, hogy valami páratlant, elképesztőt sikerült ezúttal is alkotnia ennek az öt muzsikusnak, túlszárnyalva minden eddigi művüket.

Pontszám: 9