Eclipse: Bleed And Scream

írta meszo | 2012.09.17.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: http://www.eclipsemania.com

Stílus: Hard Rock

Származás: Svédország

 

Zenészek
Erik Martenssom - ének, gitár, basszusgitár Magnus Henriksson - gitár Robban Bäck - dob Johan Berlin- billentyűsök
Dalcímek
01. Wake Me Up 02. Bleed and Scream 03. Ain't Dead Yet 04. Battlegrounds 05. Bitter Taste 06. Falling Down 07. S.O.S. 08. Take Back The Fear 09. Unspoken Heroes 10. About To Break 11. After The End Of The World
Értékelés

Lám, idén sem maradunk Erik Martenssom nevével fémjelzett produkció nélkül, ráadásul a svéd fiatalember ezúttal főcsapata élén bizonyíthat a dallamokra éhes közönségnek, amire utoljára négy évvel ezelőtt került sor. Négy év hézag persze rengetegnek tűnik a mai felgyorsult világban, ám akik közelebbről szemlélik az utóbbi évek hard rock és AOR albumait, tudhatják, hogy Martenssom főhős a két szökőév közti időt egyáltalán nem tétlenkedéssel töltötte. Többek közt neki köszönhetjük a 2009-ben megjelent fantasztikus W.E.T. albumot (emlékszünk még, ugye?), illetve az aranytorkú Toby Hitchcock is őt kérte fel első szólóanyagának egyengetésére, mely egyébként szintén kiválóan sikerült.

Tehát sok minden történt a 2008-as ’Are You Ready To Rock’ (cseppet klisés cím…) óta, és sok dolog megváltozott a rockzenei közegben. Ám az Eclipse törekvései változatlanok maradtak, tehát ezúttal is a friss és energikus, ámde hagyománytisztelő hard rock muzsika létrehozását tűzték ki célként. A beharangozóként közzétett címadó dal által pedig arról is egyértelműen megbizonyosodhattunk, hogy dalt írni sem felejtettek el a fiúk. Sőt, az előzetessel sikerült elérniük, hogy friss lemezük számomra a szeptember leginkább várt kiadványává avanzsált. Ne is szaporítsuk tovább a szót, inkább nézzük, mit ad nekünk idén az Eclipse!

Nincs itt kérem szépen semmiféle túlnyújtott expozíció, a zenekar röpke intrót követően belecsap egy feszes hard rock témába. A dolog valahogy úgy fest, avagy szól, mintha egy 'Slip of the Tongue’ korabeli Whitesnake-et hallanánk, de persze az ének belépésével minden a helyére kerül, és kópiaérzetnek nyoma sincs. Erik Martenssom ugyanis Coverdale mélyről jövő, őserejű tónusától jócskán eltérő, magasabban csengő orgánummal rendelkezik, ráadásul édeskésebb hangszíne erőteljesebben tereli a produkciót az AOR irányába. Ennek ellenére az összképben egyértelműen a hard rock dominál. A Whitesnake mint hatás mindvégig jelen van, ám szerencsére a csapat tagjainak esze ágában sincs „kettesszámú Fehérkígyóként” funkcionálni, egyedül talán a The Unspoken Heroes című szerzemény alapriffjénél érzem úgy, hogy a srácok talán kicsit túl sokat hallgatták mestereiket… További különbség a nagy elődökkel szemben, hogy az Eclipse egyfajta északiabb, hűvösebb hangvételt képvisel, mely alapján le sem tagadhatják skandináv származásukat.

A dalok egytől egyig erőtől duzzadóak, töltelékekről tehát egyáltalán nem beszélhetünk. Egyetlen hibaként a kissé sablonos koncepciót tudnám említeni. A témák, illetve refrének az album végére kissé összefolynak. A dinamika és az együttes sodró lendülete azonban képes mindezt kompenzálni, hangszeres fronton pedig egész egyszerűen nincs mibe belekötni. A hangzás ugyancsak kifogástalanul sikerült, egyedül talán a dobsound az, ami számomra kissé mesterkéltebb a kelleténél, ám negatívumot e téren sem tudnék említeni.

Tehát ahogy ismertetőmből kivehető: a ’Bleed And Scream’ egyértelműen megérte a várakozási időt. A hard rock világnak pedig egyértelműen szüksége van az olyan csapatokra, mint az Eclipse!

Pontszám: 8