Tourniquet: Antiseptic Bloodbath

írta Tomka | 2012.09.14.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Pathogenic Records

Weblap: http://www.tourniquet.net

Stílus: Progresszí­v thrash/power metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Hiába sír mindenki eredetiségért, az originál metal zene mégsem fogy jól a piacon. A Tourniquet zenéjének mindegyik arca sajátos profillal rendelkezik – a hangzás, a dalszerkezetek, az ének, vagy a dobjáték –, de metal berkeken belül is alig ismerik őket. Pedig Ted Kirkpatrick zenekara közérthetően művészkedik, csak éppen kilóg mindenféle skatulyából. Már akkor is kilógott, amikor többé-kevésbé progresszív thrash metalt toltak 1990-ben, a ’Stop the Bleeding’ c. alapművükön – hiszen ki hallott még olyan US power metalos szólókat, és égbekiáltó sikolyokat egy áramvonalas thrash lemezen? De Gary Lenaire – vagy ami azt illeti, Aaron Guerra – gitárjátékában is mindig ott volt a klasszikus íz, a neoklasszikus iskola szólómintája, még ha kettő emelkedett shredding között éppenséggel black metalba hajlított, mázsásra tördelt thrash-riffekkel dobálóztak is. Hogy a Tourniquet jó évtizeddel korábban is profibban tolta a műfajkeverő trendeket, mint maiak nagyja, az nem meglepő (hiszen minden vonulatnak vannak előfutárai), de a zenekar egyedisége nem csak a stílusok biztos kezű manipulálásában rejlik.

Ott van mindenekelőtt Kirkpatrick legendás dobolásában, amiben szokatlan poliritmika, fifikás díszítések és bivaly duplázások is megtalálhatók. Kirkpatrick ars poeticája szerint nem csak ritmus-, hanem egyenrangú hangszerként használja a dobot. Szintén az ütős hozta be a Tourniquet zenéjébe a klasszikus zenei hatásokat – ’In the Shadow of the Masters’ c. 2011-es szólólemezén pl. különböző klasszikusok [Bach, Mozart, stb.] mellé játszott fel „dobkíséretet” –, amelyek dallamívek vagy konkrét zenei utalások formájában rendre visszaköszönnek a gitártémákban. Ráadásul az alapvetően roppant technikás, tempó- és témaváltások miriádjaival sűrített gitárjáték olyan sajátos, egyszerre harapós és dallamos hangszínen szólal meg, hogy azt tanítani kellene – pedig a Tourniquet sosem tapsolhatott el milliókat egy lemezfelvételre.

Miután a zenekar klasszikus felállása a ’Pathogenic Ocular Dissonance’-szel csúcsra járatta a technikás-progresszív thrash metalt és az élet nagy kérdéseit orvosi metaforákban megfogalmazó dalszövegeket, és a heavy metalosabb ’Vanishing Lessons’-zel és főként a ’Crawl to China’-val kikísérletezte magát, 2000-ben tértek vissza a jól bevált formulákhoz (’Microscopic View of a Telescopic Realm’). Ha úgy tetszik, az idei ’Antiseptic Bloodbath’ a ’Microscopic’ kistestvére – annyiban, hogy a korai receptet egy epikusabb formában valósítja meg, és nem okoz neki gondot, ha echte power metalba hajlik a mókázás. Magasztos doom metal, nagyzenekari kísérlet, remegő cselló- és trombitaszólamok ugyanúgy az ’Antiseptic Bloodbath’ zeneiségének részét képezik, mint a mostanság nem éppen gyenge thrash vagy power metal színteret lealázó gitártémák.

Igen, az ’Antiseptic Bloodbath’ annyira jó, annyira kreatív és változatos, hogy megunni nem, csak élve boncolni lehet, a fekete fémjelzésű riffekre himnikus refrént pakoló címadótól a direkte bunkó 86 Bullets-en keresztül a mindenféle giccstől mentes epikát megéneklő The Maiden Who Slept in the Glass Coffinig. Utóbbi talán az egész életmű legdallamosabb bejegyzése, lassan őrlő, fenséges riffekkel és melódiákkal, míg a rákövetkező Chamunda Temple Stampede egyszerre modernen betámadó, majd mocskosan cool rekedt énektémákkal operál. Hogy a Tourniquet zenéje – sok metal albummal ellentétben – nem hajlik giccsbe, arról a dalszövegek üde iróniája mellett Luke Easter tökéletlen hangszíne is tehet. Szokni kell, ez tény, hiszen a harsány, érces kiabálástól a poweres magasakig terjed produkciója, és közben mindig akad egyfajta furcsa mellékíze ennek az orgánumnak. Igaz, a dalszövegek az orvosi metaforák helyett direkt vallásos és állatvédelmis üzenetekkel vannak tűzdelve, de az iróniának még így is helye van Kirkpatrick eszközkészletében (lásd a Chart of the Elements-et).

Amellett, hogy az ’Antiseptic Bloodbath’ talán a legdallamosabb Tourniquet-lemez, más különlegessége is akad. Az izmos, sűrű riffelés most sem kizárólag Aaron Guerra érdeme: a vendéggitárosok névsora már önmagában elegendő indok lenne a lemezvásárlásra. Hogy azt mondja: megzúzza a Chamunda Temple Stampedet Karl Sanders a Nile-ból, Marty Friedman kápráztat a The Maiden Who Slept in the Glass Coffinban, a nyitódalban pedig a Trouble-os Bruce Franklin villant egyet, de Pat Travers is felbukkan a címadóban. A vendégszereplők azonban tökéletesen simulnak bele a Tourniquet zenei univerzumába, miközben hozzáadják az egyéniségüket a dalokhoz. A Tourniquet zenéje továbbra is lenyűgözően kreatív, eredeti és élvezetes – a technika sosem hajlik öncélúságba, mindig könnyedén követhető a produkció. Ezt díjazza is a közönség: az egész lemezt a Kickstarter oldalon adományozott pénzmagból vették fel és hozták össze, így Kirkpatrickék nem csak a zenei trendeknek kínálnak élvezetes alternatívát, de a lemezkészítés finanszírozásának is. Persze, ehhez olyan zene kell, amiért érdemes fizetni…

Pontszám: 9.5