Amok: Szent Vér

írta garael | 2006.10.07.

Megjelenés: 2005

Kiadó: Hammer Records

Weblap: www.amok.hu

Stílus: doom-gothic metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Ispán András - basszgitár Szloboda Tibor - ének Ruszity Vladimir - gitár Matlári Miklós - billentyű Patarcsity Sztanko - dob (stúdió felvételeken)
Dalcímek
A Halottlátó Szent Vér Északi Fény Sámánima Árnyékharc Isten Teste Omnis Moriar Sötét Hajnak, Fehér Éj A Lélekrabló A Zöld, A Bí­bor, És A Fekete Tested A Folyó Az Átok Ámok
Értékelés

A metal világban dúl a szimfonikus-monumentális power, black és egyéb stí­lusban fogant crossover alkotások vihara. Hol sampler, hol konkrét nagyzenekar segí­tségével - kinek mennyi pénze van - érik el a heavy metal hangzáson túlmutató és új értékeket teremtő zenei világot, megközelí­tve az operák és szimfonikus komolyzenei művek lelket átjáró hatását. Néhány zenekarnak azonban nincs szüksége vonósok tucatjaira, harsonákra, komplett nagyzenekarok verejtékes munkájára, hogy megteremtsék azt a monumentalitást, melyet Rhapsody és társai - egyébként pazar módon - prezentálnak. Idén az Astral Doors albumánál í­rtam hasonlót, ám most különösen örülök, hogy egy magyar banda esetében is leí­rhatom ezt a különleges világteremtő képességet, mely a katedrálisok évszázados bölcsességét és robosztus rendí­thetetlenségét jelení­ti meg a zene nyelvén. Még a kilencvenes évek közepén, a bennem dúló Black Sabbath láz hatására vettem meg egy ismeretlen magyar együttes csúf, számí­tógépes borí­tóval ellátott albumát - természetesen kazin -, a Game Overt. A felcsendülő zene az a fajta doom volt, mely egyszerre tartalmazta a korai Sabbath súlyosságát és a későbbi, Tony Martinos éra szimfónikus, epikus hangzását, ugyanakkor egy olyan egyedi, komor, fatális hangulatot is tükrözött, mely megkülönböztette őket az addig általam tapasztaltaktól. Ezzel az albummal - és a megteremtett zenei világgal - végre nem egy külföldről importált lyukat tömtek be, hanem elébe menve a trendeknek - már ha ennél a stí­lusnál beszélhetünk trendről - valami újat sikerült teremteniük a metal-válságos években. Később ez a csodálatos egyedi világ módosult, a gótikus hatások némileg azt a súlyosságot vonták ki a zenéből, amely megadta azt a "szomorú dögöt" ( nem a szomszéd depressziós lányról beszélek, aki nem akart velem hálni) a csapatnak, amit olyannyira szerettem. Az irányvonalban eszkalálódó vita aztán szakí­táshoz vezetett, s a két létrejött utódcsapat yin és yang-ja kettészakí­totta a Nevergreen-i világot. Az Amok név nem véletlenül utal a debüt album komor slágerére: a csapat ugyanabban a dimenzióban mozog - némileg modernizált formában - , mint a Game Over életre kelt óriása. A gótikus hatások visszaszorultak, bár nem tűntek el teljesen, ám a doom-éra mood-ja szerencsére "átvette a hatalmat" az Amok univerzumban. (ez persze zenei értelemben veendő, a szövegvilág - jóllehet nincs ilyen irodalmi műfaj - remekül idézi a gótikus regények hangulatát.) Már a kezdő számban sikerült a fiúknak olyan atmoszférát teremteni, amire a kritika elején utaltam, a dalszövegek pedig olyan komplex egységben állnak a zenei megvalósí­tással, amely ritka a magyar metaltörténelemben. A baljóslatú, a bibliai Jelenések könyve mondatait idéző sorok hozzák létre azt a filmzenei hangulatot, mely a metal robosztusságával kiegészí­tve késztetik a hallgató fantáziáját egyfajta képi absztrakcióra. A hangszeres szekcióra semmi rosszat nem mondhatok, és az énekes, Szloboda Tibor egy más súlycsoportban adja a mázsás pofonokat, mint Nevergreen-es elődje. A dalok - a stí­lusból eredendően - általában a lassú, középtempós döngölde -tartományban mozognak, a bika riffek cammogó, ám megállí­thatatlan elszántsággal görgí­tik a lassan kibontakozó , epikus hatású dallam-sziklákat, melyek tonnás súllyal zuhanva süví­tenek a memóriából kitörölhetetlen emlékek hangokat. A lemezen két régi-új dal is található: az egyik a már emlí­tett Ámok - most már szerencsére a tartalomhoz méltó megszólalással - és a Bencsik Samu emlékére együtténekelt "A zöld, a bí­bor és a fekete", mely zenei nekrológ hangulatában, Ámok-stí­lusra igazí­tva-súlyosí­tva illeszkedik az egységes hangulati világba.

Pontszám: 9