Kreator: Phantom Antichrist

írta MMarton88 | 2012.06.10.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://kreator-terrorzone.de/

Stílus: Thrash metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

"Nézd a szívemet, sima és hideg. Nem sebezte meg harag, gyűlölet..." Na hát nagy szerencsére Mille Petrozzá-ét igen, méghozzá nem is kis mennyiségben. A Kreator a mai thrash színtér egyik legerősebb, és legmegbízhatóbb csapata. Azon felül, hogy hazájukban abszolút első ligás metalbajnokoknak minősülnek, rendszeresen, végtelen profizmussal, és magabiztossággal zúzzák szét az európai fesztiválokat, koncerttermeket. Noha volt nekik is egy kísérletezősebb időszakuk, az elmúlt évtizedben újfent magukra találtak, és már sok-sok éve minőségibbnél minőségibb lemezekkel örvendeztetik meg a thrashereket. Az, hogy a ’Phantom Antichrist’ az idei év egyik legerősebb thrash lemeze lehet, már hónapok óta borítékolható volt.

Meglepetten vettem ugyanakkor észre, hogy mind a netes sajtó, mind a rockerek nem okvetlenül estek hasra a friss Kreator anyagtól. A kérdés annál is inkább érdekesnek tűnt, mivel engem már első hallgatásra is kilóra megvett a lemez, nem értettem, hát, hogy mi a baj. Petrozzá-ék nem mertek nagyot kockáztatni, az utóbbi évek vonalán elindulva, stílusát tekintve egy „már-már” biztonságosnak is mondható albumot hoztak össze. Ergo, nincs benne semmi új, semmi váratlan, semmi meglepő. Alapvetően a 'Come Of Souls'-os időkre hagyatkozva, az utóbbi évek hangzásának megfelelő, néha kicsit heavysbe fulladó, ám alapvetően kíméletlen, ugyanakkor dallamos thrash korongot gyúrtak össze. Ha már 2-3 lemezzel ezelőtt is csak legyintettél, mondván, hogy önismétlésből, és sok éves panelek újrahasznosítgatásából nem lehet a világot megváltani, akkor valóban lehet okod csalódottságra.

Ellenben érzésem szerint Millé-ék már épp eleget feszegették a múltban is a határaikat, és amíg képesek olyan, kétségtelenül sablonos, ám kegyetlenül seggberúgós thrash himnuszokat komponálni, mint a címadó, hát megeszi a fene, hogy kinek mi hiányzik erről a lemezről. A tempó alapvetően gyors, s noha ezúttal talán kicsit több a tempóvariálgatás, mint amihez hozzászoktunk, okosan csinálják a dolgot a srácok, helyet adva ezzel az egyes dalokban a brutális, gyors darálásoknak, és a melodikus refréneknek is.

A ’Phantom Antichrist’ egy szörnyeteg, a korong első fele nem hagy túl sok nyugalmat a hallgatónak. Vad tekerések, rendkívül arcbamászó refrének, és kíméletlenül vad, nyers zúzdák tesznek arról, hogy alaposan megmozgathassuk a nyakizmunkat hallgatás közben. Gyakorlatilag a címadó, a Death To The World, vagy a személyes kedvenc Civilization Collapse, United In Hate duó is tuti koncertfavorit. Viszont a korong második felére egyrészt a tempó is kicsit már leül, másrészt talán a dalok is kevésbé karakteresek. Ennek ellenére a lemez egészét végigkíséri az a védjegyszerű kreatori hangulatvilág, mely évek óta a csapat sajátja. Mille képzettségben nem bővelkedő, ám vad, gyakran már-már sikoltozást, acsarkodást imitáló hangja tökéletesen passzol mind a kíméletlen zenéhez, mind az ezúttal is a kivetettségről, az elfojtott dühről, agresszióról, társadalom-, illetve világellenességről szóló dalszövegekhez. Nem kell velem egyetérteni, de én személy szerint ezt várom el egy thrash lemeztől. Tíz dalnyi tömör gyűlölet és agresszió, úgy, ahogy azt manapság csak kevesen tudják a nagyérdemű felé tolmácsolni.

Pontszám: 8