Firewind: Few Against Many

írta Jocke | 2012.05.29.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Century Media

Weblap: http://www.firewind.gr

Stílus: Heavy/Power Metal

Származás: Görögország

 

Zenészek
Apollo Papathanasio - ének Gus G. - gitár Bob Katsionis - gitár, billentyűk Petros Christo - basszusgitár Johan Nunez - dobok Vendég: Apocalyptica (7. dal)
Dalcímek
01. Wall of Sound 02. Losing My Mind 03. Few Against Many 04. The Undying Fire 05. Another Dimension 06. Glorious 07. Edge of a Dream 08. Destiny 09. Long Gone Tomorrow 10. No Heroes, No Sinners
Értékelés

Pedig mennyire nem szerettem ezt a bandát annak idején… ha jól emlékszem, valamikor 2005 táján, a ’Forged by Fire’ album előtt vagy után olvastam róluk a Hammerben. A mellékelt fotón bizonyos Gus G. egy csúnya, piros bőrnaciban pózolt, Chity Somapala énekesről meg minden elmondható volt, csak az nem, hogy túlzottan szép külsővel áldotta volna meg az Isten. Persze sok esetben nagy baklövés a kinézetre adni, ahogy az ez esetben is beigazolódott: a Firewind szép lassan ez európai power metal élmezőnyébe kapaszkodott fel – bár halkan megjegyzem, hogy a piros naci már a múlté, nem beszélve Somapaláról, akit Apollo Papathanasio váltott fel az ’Allegiance’ lemeztől fogva (ergo csak sikerült megemberesedni).

Annak ellenére, hogy Apollót egy rendkívül jó énekesnek tartom, most mégsem róla szól elsősorban a történet, hanem Kostas Karamitroudisról, ismertebb nevén Gus G.-ről. Gondolom, nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy Gus az egyik, vagy talán a legnagyobb személyes kedvenc. Micsoda bandákban zenélt és zenél, és még mindig csak 32 éves lesz pár hónap múlva – a Firewind mellett jelenleg főállásban bűvészkedik Ozzy mellett is, de volt itt Mystic Prophecy és Dream Evil is az évek során, pontosabban még nagyjából egy évtizede (érdekes, utóbbi zenekart soha nem tudtam megkedvelni). Számomra a nagy kérdés egyértelműen az volt, hogy a Gus képes lesz-e a „másik munkája mellett” egy minőségi Firewind korongot írni (tehát vissza tudnak-e térni a ’The Premonition’ színvonalára, ugyanis a ’Days of Defiance’ szerintem sem sikerült olyan jóra), másodsorban pedig az érdekelt, hogy tudják-e überelni a Mystic Prophecy tavalyi ’Ravenlord’-ját.

Nos, meghallgattam a ’Few Against Many’-t, és azt kell mondjam, hogy igen. Ja, és igen a válasz a második kérdésre is. A Firewind hetedik korongja egy ellentmondást nem tűrő, letisztult heavy/power anyag, bivaly erős hangzással, remek énekesi teljesítménnyel, minden fölös cicoma nélkül. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy kevés olyan zenekar van Európában, amelyik valóban tudja, mi az, hogy tökösség – a Firewind bizony közéjük tartozik.

Már a nyitó nótában, a kislemezes Wall of Soundban jelzik a srácok, hogy itt kőkemény heavy metal fog folyni, klasszikusan, 10 tételben, 45 percben (szerintem ez az arány az etalon). Kicsit háttérbe szorul a billentyű az albumon (megmondom őszintén, ezt most nem bánom), Gus G. és Bob Katsionis inkább arra koncentrál, hogy hogyan kell nyomni a metalt az Úr 2012. esztendejében. Néha Gus Kapitány magányos felfedezőútra indul egy szál gitárjával, de a jellemző az egész albumot végigkísérő agresszív, nyers erő, de a nem túl hosszú és bonyolult refrének mégis fogósak tudnak maradni. Ehhez persze kell Apollo remek teljesítménye is, aki különösen az Apocalypticával készült Edge of a Dreamben alkot nagyot, megmutatva, hogy néha a keménylegényeknek is vannak érzelmeik. Főleg a középtempó dominál a ’Few Against Many’-n, aki sebességre vágyik, az az ötös Another Dimensionnal vigasztalódhat (bár abban is van bőven ritmusváltás és ez által középtempósabb rész). Annak rendje s módja szerint nincs is gyenge pont a lemezen, mindegyik egytől-egyig zseniális – de, ha már egyszer belekezdtem, akkor a plusz pontokat a címadónak, a megarefrénű Gloriousnek és az abszolút méltó lezárásnak, a No Heroes, No Sinnersnek adnám.

Pontszám: 8.5