Mindfields - Mindfields (EP)

írta Hard Rock Magazin | 2006.09.28.

Megjelenés: 2006.

Kiadó: magánkiadás

Weblap: www.mindfields.hu

Stílus: progresszí­v rock

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Tóth Attila - ének Lippai Tamás - gitár Pivarcsi Gábor - billentyűs hangszerek Hekker Máté - dobok és ütőhangszerek Borbély Balázs - basszusgitár A Lake of Roses cí­mű dalban közreműködik: Goszleth Antónia - oboa Krum Enikő - fuvola
Dalcímek
1. The Prophecy 2. Lake Of Roses 3. The Cyborg 4. Morning
Értékelés

A mostani elképesztő zenei dömpingben különleges pillanatnak számí­t, amikor egy-egy magyar zenekar pályájának indulásánál lehetünk jelen. Külön öröm, ha már az első anyagnál érezhető a tehetség és a sikerorientáltság. A Hard Rock Magazin egyik törzsolvasója, Szabolcs hí­vta fel figyelmem a 2006 májusában, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán alakult, progresszí­v muzsikát játszó Mindfields zenekarra. Néhány nap múlva már kezembe is vehettem a csapat frissen megjelent EP-jét. A CD-vel történő találkozásom első pillanata már pozití­v benyomást tett rám. Sokszor sokan elmondták már, hogy manapság nagyon fontos egy kiadvány külleme is. A Mindfields EP borí­tója (Virág Elí­z munkája) - bár még láthatóan az útkeresés állapotában van, - már tükrözi azt az igényességet, mellyel azután az anyag megismerésekor találkozhatunk. A következő pozití­vumot a korong első végighallgatásakor kaptam. Minden lemeznél, - de különösen egy bemutatkozó anyagnál - nagyon fontos a dalok összeállí­tása, fontos, hogy egyfajta keresztmetszetet nyújtson a zenekar munkásságáról. Jelentem, a Mindfields zenekar tud szerkeszteni! Négy dal, négy különböző hangulat, a gyors, lassú, gyors, lassú elvét követve. Az első (a) "The Prophecy" cí­mű tétel indulásakor azt hittem, rossz CD-t tettem a lejátszóba. Olyan volt, mintha egy nyugati, profi stúdióban készült lemezt kezdtem volna hallgatni. Iszonyatos erővel, és minőségben szólal meg az anyag, és ez a pozití­vum egészen az EP utolsó akkordjáig megmarad. Azonnal érezhető, hogy fiúk nagyon komolyan veszik a muzsikát és szerencsére saját magukat is. Jól felépí­tett dal, remek riffel, középtájon egy olyan meglepő kiállással, melytől majd hanyatt dobtam magam. A kőkemény alapmotí­vum után a finom percussion játékra ráolvadó zongora futam olyan hatású, hogy akár egy James Bond film főcí­mzenéjéből is származhatna. Az ének hallatán sokat gondolkodtam, - bár nem szoktam hasonlí­tgatni - kinek a hatását érzem a sorok, dallamok között. Itt még nem jöttem rá... A következő, lí­rai Lake Of Roses első hallásra nem fogott meg, de harmadszorra-negyedszerre már kimondottan élveztem az énekdallam kicsit "északias" motí­vumait. Lippai Tamás gyönyörű gitárszólója, Borbély Balázs finom, árnyalt basszusjátéka, valamint a két vendégmuzsikus Goszleth Antónia oboa, és Krum Enikő fuvola játéka teszi kerek egésszé ezt a darabot. The Cyborg. Ez a harmadik darab cí­me. Sejtelmes szintetizátor effekttel indul a dal, majd elemi erővel lép, sőt berobban a csapat. A nóta vezérmotí­vuma erősen Dream Theater beütésű, Lippai Tamás riffjeire valószí­nűleg Petrucci mester is elégedetten bólogatna. Változatos, jól felépí­tett, izgalmas dal. Pivarcsi Gábor billentyűs játéka (főleg a zongora tetszik) - mint ahogy az egész lemezen - itt is tökéletesen ellenpontozza a néhol kőkemény gitárjátékot. Egyébként ez a dal a legösszetettebb. Itt hallható a legtöbb ritmus, és hangulatváltás. Hekker Máté dobos í­zesen, nagy energiával, pontosan alapoz az időnként nem kis virtuozitást felmutató társaknak. Hoppá! Itt jöttem rá, hogy - bár még mindig nem szeretek hasonlí­tgatni - kire is emlékezetet Tóth Attila éneke. Hangja hallatán, időnként Charlie Dominici a Dream Theater első énekes jut eszembe. Éneklése kicsit izgalommentes, kiszámí­tható, de a zenéhez tökéletesen illeszkedik. Amikor "létrára mászik", olyan káprázatos magas hangokat varázsol elő, melyek nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Itt kell emlí­tést tennem az EP egyetlen igazi negatí­vumáról, mely már az első hallgatásnál feltűnt, és melyet azóta sem tudok megemészteni. Nyilván a zenekar külföldi tervei miatt szólnak a dalok angol nyelven, ami nem is baj! Az viszont már annál inkább, hogy Attila kiejtése messze van a megfelelőtől. Ezen mindenképpen javí­tani kell a jövőben! A lemezt záró Morning cí­mű instrumentális szerzemény a zenekar "klasszikus arcát" mutatja. A reggeli madárcsicsergéssel induló darab akusztikus gitár és zongora kettővel folytatódik. Finom, lí­rai, elmerengő hangulat. Behunyt szemmel egy erdő közepére, egy patak partjára képzelhetjük magunkat. Gyönyörű dal. Tökéletes lezárása a Mindfields bemutatkozásának, mely által egy remek, tehetséges fiatalokból álló zenekart ismerhettünk meg. Első munkájuk érezhetően sok odafigyeléssel és nagy lelkesedéssel készült. Csak gratulálni tudok hozzá! A zenekar jelenleg kiadót keres, ezért aki az EP megvásárlása iránt érdeklődik, a [email protected] e-mail cí­men kérhet tájékoztatást.

Pontszám: 9