OSI: Fire Make Thunder
írta TShaw | 2012.05.07.
Megjelenés: 2012
Kiadó: Metal Blade
Weblap: http://www.osiband.com/
Stílus: ambient/progressive rock
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Kevin Moore kultikus alak a Dream Theater kedvelőinek körében. Nem csak azért, mert a banda két talán legklasszikusabb lemezén billentyűzött, hanem azért is, mert ő volt a zenekarban az első, aki képes volt a szövegíró tollat, valamint a zenekarvezénylő pálcát egyszerre kézbe venni néhány dalának formába öntéséhez. Így született meg a Wait for Sleep és a Space-Dye Vest, de egyes vélekedések szerint a Surrounded, a Pull Me Under, a 6:00 és a The Mirror is javarészt az ő zenei elképzelései szerint készült el, bár nyilván volt ráhatása a dolgokra a többieknek is. Nem evidencia, de részemről egyértelmű, hogy a korai Dream Theater esszenciáját éppen ezek a dalok alkotják, éppen ilyen típusú nótákat képtelen gyártani a zenekar idestova 20 éve.
Lehet persze vitatkozni Moore képességein, technikai felkészültségén (amiben mondjuk Rudess nyilvánvalóan előnyben van), de nem érdemes, Moore zsenialitása már többször bizonyítást nyert. Ott vannak például kifejezetten elektromos töltetű, a gitárokat az űrbe száműző szólólemezei, melyek rengeteg prog. kedvelőt hódítottak meg maguknak, és ahonnét igazából már csak egy lépés volt az OSI létrehozása. Mint közismert, annakidején Moore szervesen részt vett a Fates Warning néhány kulcslemezének munkálataiban. Már a ’Perfect Symmetry’ felvételein is jelen volt, majd az ’A Pleasant Shade of Glory’ és a ’Disconnected’ lemezeken billentyűzött, végül 2005-ben a színpadon is megjelent a csapat társaságában. A zenekarhoz való kötődése végül egy igen hasznos barátság kialakulásához vezetett, aminek a megkoronázásaként Jim Matheos-szal közösen életre hívták az Office of Strategic Influence-szet. Közös munkájuk komolyságát mi sem bizonyította jobban, mint hogy a mostanság munkamániájáról híres Mike Portnoy is besegített a duónak, igaz, 2006 után ő már nem érzett késztetést a Moore-ral való közösködésre – maradt tehát a kettős felállás.
Játszótársuk ezúttal Gavin Harrison lett, a Porcupine Tree dobosa, aki azonban inkább megbízható session zenészként van jelen a produkcióban. Rá jellemző módon halálprofin üti a bőröket – már ahol Moore engedi neki –, egyébként viszont a kreatív munkában nem nagyon vett részt, azt meghagyta a két jó barátnak. Ők viszont újfent hozták a rájuk jellemző formát, legalábbis Moore biztosan. Az új lemez középpontjában ő áll, végig a rá jellemző depresszív, hátborzongató felhangú hangszerelési trükköket, effektezett énektémákat, lehangoló dallamokat halljuk az albumon. Matheos gitárosként ugyan szerves része a lemeznek, de a Moore életmű ismeretében az a benyomása az embernek, hogy itt tulajdonképpen a ’You Go Now’ című Chrome Key albumot halljuk, amire egy producer utólag prog. metal riffeket vágott – amolyan spectori pofátlansággal és ügyességgel. De inkább ügyességgel, mert a képlet így is működik. Moore élő, lélegző zenéje megállja ugyan a helyét önmagában is, de Matheos végig remek érzékkel pakolja hozzá az alapokhoz a saját maga reszelős gitártémáit, kvázi felteszi a pontot az i-re. Szólóra azonban nem nagyon hajlik a keze, bár ez ebben a zenei közegben tényleg nem eget rengető hiányosság – sőt, talán még meg is zavarná vele az összképet.
De akár mennyit (nem) teker Matheos, az OSI még mindig elsősorban Moore kézlenyomata. Végig ő dominál, zeneszerzőként, hangulatemberként és énekesként is – ilyen szempontból egyébként csodálom őt, mivel nem túl fényesen csengő hangját rendkívül okosan használja, ahol pedig kell, elektromos úton igazítgatja ki. Eddigi munkásságát tekintve mondhatnánk, hogy most is tisztességes iparos munkát végez, de az OSI lemezek mindig többek voltak holmi rutin alkotásnál, és bár meglepetésekkel már nem fog szolgálni, de ez alól a ’Fire Make Thunder’ sem kivétel.
Legutóbbi hozzászólások