Europe: Bag of Bones

írta TShaw | 2012.05.02.

Megjelenés: 2012

Kiadó: earMUSIC

Weblap: www.europetheband.com

Stílus: blues/hard rock

Származás: Svédország

 

Zenészek
Joey Tempest - ének, gitár John Norum - gitár, vokál John Levén - basszusgitár Mic Michaeli - billentyűsök, vokál Ian Haugland - dob, vokál Joe Bonamassa - gitár Anton Fig - dob
Dalcímek
01. Riches to Rags 02. Not Supposed to Sing the Blues 03. Firebox 04. Bag of Bones 05. Requiem 06. My Woman My Friend 07. Demon Head 08. Drink and a Smile 09. Doghouse 10. Mercy You Mercy Me 11. Bring It All Home Japán bónusz track: Beautiful Disaster
Értékelés

Joey Tempest és csapata menthetetlenül a Bon Jovi szindróma áldozata lett – vagyis találtak egy eladható, de nem cikisen kommersz zenei közeget, amiben igazán elemükben érzik magukat, és még az alkotás is görcsmentesen megy. Fiatalabbak már ők sem lesznek, és miután már kipróbálták magukat a sötétebb hard n’ heavy-ben is, az öregedés klasszikus jelének tekinthető irányzat, a blues felé fordultak. Persze biztosan volt ebben némi stratégia is – ha Európában lenne legalább egy picinyke kultusza is a country-nak, valószínűleg már együtt turnéznának a Bon Jovival, de mivel ezen a környéken mostanság a Black Country Communion az igazán menő retrock, maradt nekik a blues. Amúgy nem volt ez teljesen meglepő döntés, John Norum a régisulis blues iránti vonzalmával már korábban lebukott, ahogyan a manapság a BCC-t kormányzó Kevin Shirley ajtaján sem véletlenül kopogtattak, és akkor még nem is beszéltünk a tavaly megjelent koncertfelvételről, amiben teljesen átszabták a zenei stílusukat – valamint a nyakamat rá, hogy a tagok iPodjain még mindig ott van a Deep Purple, a Uriap Heep és a Led Zeppelin diszkográfia.

Egyébként a ’Bag of Bones’  hallatán éppenséggel igen könnyű elképzelni, ahogy a kölyök Tempest és Norum a tükör előtt léggitározik a Good Times Bad Times-ra, vagy valamelyik másik klasszikusra. Most pedig meglett, anyagi biztonságban élő felnőttekként valóra váltják gyerekkori álmukat, és a maguk módján tényleg Ian Gillanné és Jimmy Page-dzsé válnak. De persze csak szigorú mértékkel, nem azzal a fel- és elszabadult energiával, mint anno a stílusteremtők. Sokkal inkább megfontolt és kimért – vagy öreguras, nézőpont kérdése – eleganciával. Kevin Shirley okosan adagolja a régimódi, blues alapú hard rockot, úgy, hogy közben ne csináljon egy újabb BCC-t az amúgy teljesen más közegből érkező Europe-ból. Nem igazán engedi őket elkalandozni, minden számba matematikai pontossággal gyúrja bele a Deep Purple nosztalgiát, miközben Joey Tempest és John Norum bármennyire szeretné, képtelen letagadni a múltját. Mert miközben a ’Bag of Bones’ egy lendületes, energikus, de attól még ötven év körüli blues rock lemez, megbújik mögötte a nyolcvanas évekre kacsingató partihangulat, az ifjúság iránti vágyakozás. A Mercy You Mercy Me-ben például határozottan érezni az egykori glamszterkedés emlékét, a Shepherd’s Bush DVD-ről már ismert Doghouse egyszerű és felszabadult partirock, a Bring It All Home bluesnak álcázott power ballada, de ugyan így a Firebox is elférne egy múltidéző, hithű Europe albumon. Ezek mellett az apró finomságok mellett eltörpül a tény, miszerint a Portnoy-i munkamániával megáldott Joe Bonamassa is gitározik egy jóízűt a címadó nótában – ha nem lenne leírva, bizisten nem venném észre Norum játéka mögött. És egyébként Anton Fig dobolása sem hallatszik ki egyik dalból sem, de ez már tényleg részletkérdés…

Alapvetően tehát a Europe átalakulása közel sem annyira gyászos és kiábrándító, mint a Bon Jovi elpuhulása. A hard rock kedvelők nem fognak nagyot csalódni ebben a lemezben, még annak dacára sem, hogy igazi slágert például nem sikerült írniuk az albumra. Aki pedig még mindig a The Final Countdown miatt kíváncsi a zenekarra, most legalább rájön, hogy azok az idők már igen régen elmúltak (amúgy tessék HEAT-et hallgatni!). Nem hinném, hogy szerencsés dolog lenne erőltetni a régi, általuk már régen megunt, keményebb, heavy metal-közelibb irányzatot, hiszen azzal valószínűleg csak az erős középszerre futná nekik – így meg kaptunk egy korrekt, a zene szeretetétől átitatott, vidám blues rock albumot.

Pontszám: 6.5