fbpx

H.E.A.T: Address The Nation

írta meszo | 2012.04.12.

Megjelenés: 2012

Kiadó: earMusic

Weblap: http://www.heatsweden.com/

Stílus: hard rock/AOR

Származás: Svédország

 

Zenészek
Erik Grönwall - ének Eric Rivers - gitár Dave Dalone - gitár Jimmy Jay - basszusgitár Jona Tee - billentyűsök Crash - dob
Dalcímek
01. Breaking the Silence 02. Living on the Run 03. Falling Down 04. The One and Only 05. Better Off Alone 06. In and Out of Trouble 07. Need Her 08. Heartbreaker 09. It's All About Tonight 10. Downtown
Értékelés

Épp az elmúlt napokban folytattam hosszas elmélkedést a kereskedelmi televízióadók ismét futó tehetségkutató műsoraiban látottakon. Filozofálásom tárgyával azt hiszem, nem árulok el semmiféle zsákbamacskát, ugyanis gondolataim szinte szóról szóra megegyeztek az oldalunkon korábban már megjelent médiakritika jellegű írások által megfogalmazottakkal. Bennem is ismét felmerült a szokásos kérdés, miszerint hol maradnak az igazi tehetségek, illetve elgondolkozóba ejtett szeretett műfajunk méltatlan mellőzése ezen műsorokból. Mielőtt még túlságosan is elkanyarodnánk az eredetileg kitűzött témától, gyorsan elárulom Nektek e kitérőm okát.

Az ilyesfajta eszmecserék során gyakran szokás, mintegy összehasonlítási alapként felhozni a skandináv országokat, amelyek folyton folyvást bebizonyítják, hogy a hiba alighanem a mi „készülékünkben” van. Tőlünk jócskán északra ugyanis az efféle tehetségkutatókban megtörténik az, amiről kishazánkban még csak nem is álmodhatunk: a valódi talentumok kutatása…  Arrafelé bizony még a rock és a metál műfajai sem tartoznak az „eltitkolt művészetek” közé, és e műsorok is az eredetileg hangoztatott célnak megfelelően működnek. Ennek legújabb beigazolódása pedig épp e hanghordozón található meg, és erről mindenki meggyőződhet, akinek valamennyire is helyén vannak a hallójáratai… A svéd nemzetiségű H.E.A.T ugyanis harmadik albumára éppen egy bizonyos Swedish Idol című műsor ifjú győztesét igazolta, akinek neve Erik Grönwall. Megkérem a tisztelt AOR rajongókat, hogy amennyiben még nem hallottak e két vastagon szedett névről, sürgősen jegyezzék fel őket 2012-es listájukra! Ugyanis a két név „összegeként” megkapjuk az év egyik legkellemesebb melodikus rock meglepetését! Na de ne szaladjunk ennyire előre…

A fiatal csapat több kérdésre is egyértelműen megadja a választ friss korongjával. Többek között egyértelműen eloszlatja az esetleges pesszimista hallgatótábor kételyeit, miszerint a megatorok funkciója csak a sablonos ötletek „ápolása és eltakarása” volna. Emellett pedig egy személyes jellegű történetem is fűződik az albumhoz. Történt ugyanis, hogy a tőlem olvasható, Jeff Scott Soto legfrissebb szólólemezéről szóló kritikám írásakor egy kissé kétségbeestem. Az album erősen elgondolkoztatott azzal kapcsolatban, hogy vajon Soto produkciója sikerült magához képest kevésbé ütősre, avagy az én lelkesedésem változott-e meg az általa képviselt stílus iránt. A választ pedig abban a pillanatban kaptam meg egyértelműen, amikor is elindítottam az ’Address The Nation’ című korongot.

Ahogy a Breaking The Silence himnikus refrénje, és sodró lendülete rám zúdult, rögtön tudtam, hogy a fent említett két variáció közül az előző érvényes. Egyúttal igencsak kellemes meglepetés ért, ugyanis rég hallottam nyolcvanas években gyökeredző hard rock dalt, ilyen frissességgel, és ilyen minőségben előadni. A számomra teljes mértékben ismeretlen négybetűs csapat azonnal megindult a hozzám vezető úton. Innentől pedig már csak néhány dal volt szükséges hozzá, hogy barátaimmá avanzsáljanak a svéd ifjak, ugyanis ez az album nem csak magas színvonalat képvisel, hanem egy igazi slágergyárként is szolgál. A nyitás nagyszerűségét csak fokozza a régimódi szinti hangszínekkel induló, majd hatalmas énekdallamokkal operáló Living On The Run című izmos AOR sláger, ahol Erik hangja is nagyszerűen kibontakozik. Orgánumát hallva olyan érzésem támadt, mintha a fénykorában lévő Eric Martin, illetve az ifjúkori Jon Bon Jovi keresztezését hallanánk, de persze e hasonlatok csak gyenge körülírásai a fiatal énekes elképesztő tehetségének.

Az úriemberek nem csak a középtempó, hanem a lassú, lírai dalok terepét is kiválóan uralják, ennek első bizonyítéka a The One And Only, amelynek refrénjét nem lehet egykönnyen elfelejteni. De ugyancsak kiválóra sikeredett a keményebb kötésű zenehallgatók által akár „csöpögősnek” is nevezhető In And Out Of Trouble című szerzemény is, amelyhez szintén a megszokott színvonalú refrént sikerült megírni a fiúknak. Bár elsőre jómagam is kissé felvontam a szemöldökömet a poposnak is nyugodtan nevezhető, szaxofonos hangszerelés hallatán, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy az igényesség ebben a dalban is tagadhatatlan. Grönwall hangja kapcsán különböző párhuzamokat hoztam fel, amelyek a dalokban ugyancsak megjelennek. A csúcskorszakát élő Bon Jovi érzés például több dalban is felbukkan, élen a Heartbreaker ’Slippery When Wet’ időszakát megidéző „óóóóó-zós” refrénjével, hogy méltóképp szakszerűen fogalmazzak… De Mr. Big-szerűen blues alapú riffekkel is találkozhatunk az It’s All About Tonight című dalban. A végeredmény azonban egy olyan nagyszerű album, amely nem csupán a nagy nevek érdemeinek felmelegítéséből, hanem a tehetséges csapat önálló érdemeiből áll, és azt hiszem, a műfaj rajongóinak nincs oka panaszkodni!

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások