Overkill: The Electric Age

írta MMarton88 | 2012.04.11.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Nuclear Blast

Weblap: http://www.overkill.com

Stílus: thrash metal

Származás: USA

 

Zenészek
Bobby "Blitz" Ellsworth - Ének Dave Linsk - Gitár Derek "The Skull" Tailer - Gitár D.D. Verni - Basszusgtiár Ron Lipnicki - Dob
Dalcímek
01.Come and Get It 02.Electric Rattlesnake 03.Wish You Were Dead 04.Black Daze 05.Save Yourself 06.Drop the Hammer Down 07.21st Century Man 08.Old Wounds, New Scars 09.All Over But the Shouting 10.Good Night
Értékelés

Az Overkill a thrash metal Ossianja... már ami a rendszeres, megbízható lemezmegjelentetést illeti. 😉 Itt egy több mint 30 éves banda, akik elkészítették a 17. albumukat. Ráadásul, ha végignézek a diszkográfián, ez a csapat ritkán szokott hibázni. Az előző korong, az ultracombos 'Ironbound' nálam 2010 egyik kiemelkedő alkotásának bizonyult, a kérdés csak az volt, hogy vajon ezúttal sikerül-e még feljebb tornászni a lécet, vagy sem?

Az Overkillt még anno a ’Killbox 13’ kiadása környékén ismertem meg, s azon túl, hogy első pillantásra magával ragadtak Jersey metalkirályai, véleményem szerint ettől a lemeztől kezdve kezdték el amolyan „második aranykorukat” megélni. Sem a ’ReliXIV’-vel, sem a folytatásokkal nem hibáztak. Hogy mi a titka ennek a már hosszú ideje kitartó magas teljesítménynek? Ki tudja? A csapat felállása már régóta stabil, és igencsak ráéreztek a srácok arra, hogy mi is az, ami igazán testhez álló nekik. Blitz hangja egész egyszerűen tökéletesen passzol  az őszinte, inkább agresszív, mint brutális – muzsikához. A gitármunka pedig számomra rendkívül szórakoztató mind a riffeket, mind a szólókat tekintve.

Ezen felül pedig nem szabad megfeledkezni arról a nagyjából tökéletességre csiszolt profizmusról, amivel a banda egyengeti a lépéseit. A produktumról süt az egység, a borítóképtől egészen a számösszeállításig. Nem akar az Overkill túlmutatni magán. Alapvetően a sebesebb dalok dominálnak, így igazán lendületes, sőt, helyenként már-már punkosan vadóc a muzsika. Valahogy úgy érzed, hogy Blitz akármelyik pillanatban előugorhat a hangfalból, hogy lekeverjen egy nagy maflást. Egyszerű, nyers és arcbamászó a végeredmény.

Tíz szám, ötven perc. Az album minden tekintetben tökéletesen illeszkedik az utóbbi idők Overkill lemezei közé. A hangzás remek, egy rövid, vészjósló intro után már indul is a darálás. Igazából semmi újat, vagy semmi olyant nem vonultatnak fel, amit ne hallottunk volna már korábban is. A szokásos, tipikusan Overkill-es kórusok, dallamok, témák köszöngetnek vissza, a jól bejáratott arcbamászó, agresszív, mégis pőre thrash metallal. Egyszóval a csapat már-már védjegyszerűvé vált világával. Miért nem kerültek be „a nagy négyesbe”? Vagy talán még a kicsit kibővített 6-os 7-es-be sem? Talán pont a már említett pőre, punkos attitűd okán. Kevesebb a keménykedés, és az aprítás, feszesebb, tökösebb, és ezáltal vadabb a muzsika. Hallgasd meg a 21st Century Mant, ebből aztán hiányzik minden fölösleges cicoma. Hogy egy kissé közhelyes legyek: az Overkill nagyszerűsége az egyszerűségben rejlik. Sokan tanulhatnának tőlük.

A lecsupaszítottság ellenére (vagy inkább e miatt) fantasztikus a végeredmény. Egész egyszerűen élvezetes. Jól áll nekik, amit csinálnak, és kész. A Come And Get It koncerteken tuti favorit lesz, de az Electric Rattlesnake, vagy a nyugis introból kibontakozó Good Night is simán a nyári fesztiválok moshpitmenyországává változtathatják bármelyik metalrendezvény küzdőterét. Nincs is értelme szaporítani a szót, az Overkill jó eséllyel idén is jól el fogja a verni a teljes thrash színteret (bár a Kreator meg a Testament ebbe még beleszólhat).

Pontszám: 8