Special Providence: Soul Alert

írta Adamwarlock | 2012.03.19.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Hunnia

Weblap: http://www.specialprovidence.hu/, http://www.myspace.com/specialprovidence.hu

Stílus: progresszí­v rock/jazz/fusion

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Kertész Márton - gitár Cséry Zoltán - billentyűk Fehérvári Attila - basszusgitár Markó Ádám - dob Tanka Balázs - ének (10. szám)
Dalcímek
01. Babel Confusion 02. Lazy Boy 03. Asparagus 04. K2 05. Untold Chapter 06. Incredible Flower 07. Standing Still 08. Soul Alert 09. Return To Childhood 10. Fences Of Reality
Értékelés

Én úgy vagyok vele, hogy nehéz ma már igazán intelligens zenét művelni. Nem, nem arra gondolok, hogy nincsenek jó zenészek vagy kreatív alkotók, akik  lenyűgöző hangszerismeretről és tehetségről tesznek tanúbizonyságot. Itt arról van szó, hogy nehéz már meglepni a közönséget, a kritikust pedig még nehezebb. A XXI. században már nem elég, ha egy zenekar virtuóz, nem elég, ha meglepő és sajnos nem elég az ötletesség. Sajnos ez a helyzet, a piacon dömping van, ezért a sok választási lehetőség közül ténylegesen csak az futhat be, aki… és itt jön a „mittudomén”, ha tudnám, én magam is megpróbálnám. Lehet, hogy a „jó időben, jó helyen lét” vagy épp egy megfelelő menedzser, talán az aktuális zeitgeistnak való megfelelés a siker titka. Tehát nem könnyű a sors, de egy valami biztos: újítani, megújulni, innovatívnak lenni ebben a szakmában k-ö-t-e-l-e-z-ő!

És ezért lett kiváló lemez a ’Soul Alert’! Van benne valami, ami megfog, amit első hallgatásra még nem is igazán tudtam megfogalmazni, hogy mi is lehet. A Kőbányai Zenei Stúdió és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendékeiből verbuválódott együttes nem kicsi virtuozitásról tesz tanúbizonyságot, azonban közel sem ez adja meg zenéjük varázsát. Ez csak egy eleme az atmoszférának, azonban a megfelelő – mondhatni nagyon is magas – zenei háttér nélkül valószínűleg a koncepció nem érné el ugyanezt a hatást. Nehéz dolguk van, lévén teljesen instrumentális lemezeket adnak ki (ugye itt kivétel a záró Fences of Reality), de kiadványaik szerintem egy kicsit is nyitottabb fülű és elméjű közönség számára teljesen befogadhatók.  

Néhány szót a szereplőkről: Markó Ádám és Fehérvári Attila alapjai még pontosan azon a határon mozognak, ahol a dob+basszus részlegnek egy ilyen produkcióban még el lehet menni, és állítom, hogy pontosan jó helyen torpannak meg: van egy határ, amit nem lehet átlépni. Én sohasem voltam híve az öncélú dobpergetésnek (kivéve a Mastodonnál) vagy a fölösleges basszusfutamoknak, amikor a delikvensek be akarják bizonyítani, hogy nem szabad ám lenézni a ritmusszekciót. A ’Soul Alert’-en nagyon erős jelenléte van mind a dobnak, mind a basszusgitárnak, de olyan módon, hogy nem telepednek rá a dallamot adó hangszerekre. Ez az igazi szimbiózis. Kertész Márton gitárosról is hasonlóképpen csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Hol a jazz futamokkal tarkítja a dalokat, hol a legkeményebb zúzásba megy át, végig nagyon intelligens módon. Az igazi hangulatot a gitár mellett a szintin működő Cséry Zoltán biztosítja. Az ő játékában érdemes odafigyelni az aprócska árnyalatokra, amik egy picit mindig megbolondítják egy-egy dallam végkimenetelét.

Ha azt kéne röviden leírnom, hogy végül is mitől kiváló ez a csapat, akkor valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy igazán „nyersen játszák” a progressziót. Itt nem beszélhetünk progresszív rockról vagy progresszív metalról vagy szimplán fúziós ihletettségről. Ez a szó legpőrébb értelmében progresszív ZENE. Vannak rockosabb, metalosabb darabok, amelyekben meglapul egy kis Dream Theater/Liquid Tension Experiment, de én sok helyen mintha Presser Gábor Electromantic lemezének hatását érezném (ettől függetlenül fogalmam sincs, hogy ismerik-e egyáltalán). Amihez hangulatilag és főleg gitárjátékban hasonlítani tudnám az az én személyes kedvencem, méghozzá a rövid időn belül feltűnt és eltűnt, lengyel Crystal Lake együttes.

Tény és való, hogy a Special Providence zenéjének zéró műfaji korlátja van, ezáltal semmiféle skatulyába nem vagyok képes beleerőltetni őket, ami szerintem egyértelmű pozitívum. Nekem nagyon bejövős az ilyen fajta instrumentális, elszállós utazás, így egyértelműen csak a legmagasabb elismeréssel tudom illetni a bandát. Nagyon okos koncepciók, friss, modern elemek, eltalált dallamok, és figyelemre méltóan laza megoldások jellemzik a ’Soul Alert’-et. Persze javítanivaló mindig van – hiszen az Asparagus kissé hosszabbra nyúlt, mint amit nyújtani tud, az Incredible Flower pedig a végére kezd unalmassá válni – azonban ezek mértéke eltörpül az elsöprő kreativitás és kiváló atmoszféra mellett. Az ítélet? Nagyon erős nyolcas. Azonban vigyázzunk! Sokaknak nem veszi be a gyomra az ilyesmit!

Pontszám: 8