Devil's Train: Devil's Train

írta MMarton88 | 2012.03.12.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Edel/EARMusic

Weblap: http://www.devilstrain.com

Stílus: Hard Rock

Származás: Görögország

Dalcímek

Értékelés

A Devil’s Train zenekar a Mystic Prophecy éléről már jól ismert R.D. Liapakis énekes zsírúj hard rock zenekara. Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy mi a francnak volt szüksége a fickónak még egy bandára, az MP-ben egy adag masszív turnéztatással bőven lenne lehetőség a felsőbb power metal ligákba való jutáshoz, de hát ezt ő biztosan jobban tudja. Szóval itt egy új projekt, melybe sikerült bevonnia az eddig tökismeretlen Laki Ragazas gitárost, valamint a Stratovarius egykori legendás ritmusszekcióját, Jari Kainulainen basszusgitárost, és Jörg Michael dobost. (Kíváncsi lennék, vajon Timo Tolkkit is megkörnyékezte-e... hehe)

Na de térjünk vissza: Devil’s Train, power metal szuperarcok hard rock projektje. A debütalbum kifejezetten nem rossz, sőt, sőt! Mondjuk ami 15 perc után a süket számára is tök nyilvánvalóvá válik az az, hogy Liapakis barátunk a „how to write power metal songs for dummies” című könyv mellett a „how to write hard rock songs for dummies”-t is az elejétől a végéig benyalta, lévén, hogy sikerül a stílus összes kötelező kliséjét, fordulatát, elemét, panelét összehalmoznia a lemezen.

Ebből kb a végeredményre is lehet következtetni. Korrekt, sőt, nagyon jó dalok halmaza, melyek azért valljuk be őszintén, az igazi kreativitástól mentesek. Kicsit analógiát vonva a MP lemezekkel, megállapíthatjuk, hogy Liapakis egy átlagos vagy inkább közepesen ügyes dalszerző, akinek a nagy áttörés, és az igazán ütős, nagyot szóló himnuszok összehozása ezúttal sem sikerült. De még így is baromi élvezetes, jóféle hard rock dalokkal telepakolt egy lemezt, ami simán elszórakoztathatja a stílus bármelyik hívét. Nem dobod el az agyad, nem esik le az állad, de pár hallgatás után az összes refrén belemászik a füledbe, és sok kellemes percet okoz.

Ezen felül pedig ki kell emelni a bitang hangzást, amivel azért igazi súlyt kapnak a kicsit egykaptafa dalok, no meg Laki Ragazas gitáros munkáját, aki fenemód feelinges szólókkal pakolta tele a lemezt. Játéka igazán kiemelkedő a stílus gyakorta szürke eminenciái között. Helyet kapott egy feldolgozás is az anyagon, a klipes American Woman, ez egy kicsit rejtély számomra, mert valljuk be őszintén, az átirat azért nem lett az igazi, és a korongon bőven találni ennél jóval erősebb számokat.

Pontszám: 6.5