Dario Mollo & Tony Martin: Third Cage

írta Bigfoot | 2012.01.24.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: www.dariomollo.com

Stílus: heavy metal, hard rock, AOR

Származás: Nagy Britannia, Olaszország

 

Zenészek
Dario Mollo - gitár, basszus, billentyűsök Tony Martin - ének Fulvio Gaslini - basszugitár Dario Patti - billentyűsök Brian War - billentyűsök Roberto Gualdi - dob
Dalcímek
01. Wicked World 02. Cirque Du Freak 03. Oh My Soul 04. One Of The Few 05. Still In Love With You 06. Can't Stay Here 07. Wardance 08. Don't Know What It Is About You 09. Blind Fury 10. Violent Moon
Értékelés

Harmadik albumát készítette el a Black Sabbath volt torka az olasz gitárossal, de ez a rész kissé túlhordott lett, hiszen tíz évet kellett várnunk, hogy trilógiává nőjön a két muzsikus közös tevékenysége. Tony Martin egy fantasztikus hang, ehhez nem fér kétség, meg kell hallgatni, mit rakott le az asztalra abban a két rövid periódusban, amikor a Sabbath frontembereként tevékenykedett. A 89-ben megjelent ’Headless Cross’ nem csak a Sabbath egyik legjobb lemeze lett, de a globális rocktörténet jeles alkotásai között is ott a helye. Hogy színpadi egyéniségként milyen, erről már megoszlanak a vélemények.

Bár a páros előző két albuma sem egységes zenei koncepcióról árulkodik (a másodikon mit keres a Zeptől a Dazed And Confused?), itt sem egy stílus irányába indultak el. Pedig a Wicked World sabbathos riffet vág az arcunkba, ha már az anyazenekar első albumán is van egy ilyen című nóta. Na, gondoltam, valami jó kis tökös heavy lemezt raktak a fiúk össze, amivel az ember adrenalin szintje tartósan emelkedett állapotba kerül. Sajnos, a későbbiekben lehervadt a lelkesedésem. Bár a Cirque Du Freak hallgatásakor még mindig ebben a hitben voltam, hiszen a dal a Martin-féle Sabbath érát hozza bizonyos elemekben, de azért már valami gyanús kezdett lenni: a végén kicsit amerikaira sikerült, főleg a kiabáló refrénnel, és még effektekkel is megpakolták, ha már a huszonegyedik században élünk. Az Oh My Soul keleties témája hasonlít az előző album zárására, a Poison Rosesre. Van valami Dio-szerű érzés, de elmúlik. A One Of The Few nyálas amerikai rockja az, amitől én személy szerint kettéfejelem az asztalt, ennyire azért nem kellene prostituálódni. A Still In Love With You újra Ronnie James Dio szellemét idézi, talán úgy, ahogy Drága Ronnie a Gates Of Babylont énekelte a Rainbowban, ráadásnak Dario Mollo is odapakol egy virgát, nem is rosszat. Sajnos nem sokáig tart a jóérzés, mert a Can’t Stay Here ismét az amerikai rock kliséit idézi, de ez azért közel sem olyan rettenetes, mint az Oh My Soul. Ugyanez a vonal folytatódik a Don’t Know What It Is About You-ban, egymás után két ilyen egy kicsit már sok. A Blind Fury a Sabbath ’Cross Purposes’ lemezéhez nyúl vissza, különösebb ötlet nélkül, a záró, kissé epikus Violent Moon lágy gitárral indít, a háttérben billentyűs aláfestéssel. Martin szinte elbeszélő stílusban kezdi az éneket, minden szót pontosan kiejtve. A felénél feltekerik a hangerőt, és nem lehet nem ráismerni a Rainbow zseniális nótájára, a Stargazerre.

Pontszám: 6.5