Galneryus - Advance To the Fall

írta garael | 2006.08.23.

Megjelenés: 2005

 

 

Kiadó: VAP

Weblap: www.syu-net.jp/galneryus/top.html

Stílus: neoklasszikus power

Származás: Japán

 

Zenészek
Yuhki - billentyű (Ark Storm) Tsui - basszus Yama-B - ének Syu - gitár (Animetal, Aushvitz, Valkyr) Satoh -dob
Dalcímek
01.Stillness dawn 02.Silent revelation 03.Ancient rage 04. Fate of the sadness 05.Deep affection 06. Dream place 07.Glorious aggressor 08. Whisper in the red sky 09.The scenery 10. Eternal regret 11.Quiet wish 12.Fly with red winds 13.Under threat (bónusz)
Értékelés

Bevallom őszintén- jóllehet elég sokat olvastam a japán kultúráról és történelemről, a szigetországban burjánzó power metal életről vajmi kevés fogalmam van. Azt persze tudom, hogy a Nagy Metal Recenzió kilencvenes évekbeli uralkodása alatt a grunge csapásai elöl menekülö fém vitézek a felkelő nap országába menekültek némi túlélő túrára, valamint a dallamos heavy metal egyik legerősebb bástyájaként Japán a bónusz nóták paradicsoma és a hatalmas koncertek etalon megrendezője napjainkban is. Nos, tehát az ismert volt előttem, hogy Nipponban igen népszerű szeretett zenei stí­lusunk - bár némileg érthetetlen számomra, főleg a hagyományos udvari zenét, a gagaku-t ismerve, hogy a tradicionális Japán eszményeibe és értékrendszerébe hogyan tudott "beférkőzni" a rock n roll - de arról, hogy ázsiai barátaink is remek együtteseket termeltek ki, bizony, csak hallomásból és elvétve értesültem. Most pedig itt van ez a power brigád, mely némileg negálva a hagyományos japán zenei örökségről alkotott elképzeléseimet a földre kényszerí­tik állam fantasztikusan dallamos metáljukkal, melyben egyszerre van ott az európai kontinens speedelős- malmsteenes világa, filmzenei öröksége, valamint Amerika hard rockjának felhőtlen optimizmusa, és zongora központú dallamos powere. A 2001-ben alakult japán brigádról nem sok mindent tudtam kiderí­teni, lévén weboldaluk ékes kalligráfiájában nem találhattam számottevő információt: mindenesetre bemutatott művük a második megjelent nagylemez, mely klasszikus powerben fogant, csipetnyi progresszivitással átitatott, sláger dallamokkal operáló zenét rejt. A szerzői koncepció engem az amerikai Impellitterire emlékeztet, ki gitárhősként is úgy tud dalokat í­rni, hogy azok ne öncélú virgák és szólóburjánzások, hanem dallamorientált, közönségbarát egységek legyenek. Fantasztikus, hogy mennyire ismerik a japán fiúk az európai és amerikai zenei örökség világát, kezdve a francia film noir édes bús melódiáitól (Silent Revelation) a jazzes bárzenék füstös, elmélkedő közegéig (Eternal Regret), s a Dream Place "édeskés" melódiáit bármelyik glam banda is megirigyelhetné. Yamada B énekes hangja kellően simulékonyan tolmácsolja a speed futamokba helyezett, de alapvetően hard rockos dallamokat, ám ha kell, reszelősen ad némi nyomatékot a poweresebb témáknak. A gitáros szekció néha a Dragonforce-ot megszégyení­tő sebességgel mutatja be a japán sebesség fogalmát, melyhez a billentyűk esetenként progresszí­v futamai adnak némi neoklasszikus körí­tést.

Pontszám: 10

Legutóbbi hozzászólások