Galneryus - Advance To the Fall
írta garael | 2006.08.23.
Megjelenés: 2005
Kiadó: VAP
Weblap: www.syu-net.jp/galneryus/top.html
Stílus: neoklasszikus power
Származás: Japán
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Bevallom őszintén- jóllehet elég sokat olvastam a japán kultúráról és történelemről, a szigetországban burjánzó power metal életről vajmi kevés fogalmam van. Azt persze tudom, hogy a Nagy Metal Recenzió kilencvenes évekbeli uralkodása alatt a grunge csapásai elöl menekülö fém vitézek a felkelő nap országába menekültek némi túlélő túrára, valamint a dallamos heavy metal egyik legerősebb bástyájaként Japán a bónusz nóták paradicsoma és a hatalmas koncertek etalon megrendezője napjainkban is. Nos, tehát az ismert volt előttem, hogy Nipponban igen népszerű szeretett zenei stílusunk - bár némileg érthetetlen számomra, főleg a hagyományos udvari zenét, a gagaku-t ismerve, hogy a tradicionális Japán eszményeibe és értékrendszerébe hogyan tudott "beférkőzni" a rock n roll - de arról, hogy ázsiai barátaink is remek együtteseket termeltek ki, bizony, csak hallomásból és elvétve értesültem. Most pedig itt van ez a power brigád, mely némileg negálva a hagyományos japán zenei örökségről alkotott elképzeléseimet a földre kényszerítik állam fantasztikusan dallamos metáljukkal, melyben egyszerre van ott az európai kontinens speedelős- malmsteenes világa, filmzenei öröksége, valamint Amerika hard rockjának felhőtlen optimizmusa, és zongora központú dallamos powere. A 2001-ben alakult japán brigádról nem sok mindent tudtam kideríteni, lévén weboldaluk ékes kalligráfiájában nem találhattam számottevő információt: mindenesetre bemutatott művük a második megjelent nagylemez, mely klasszikus powerben fogant, csipetnyi progresszivitással átitatott, sláger dallamokkal operáló zenét rejt. A szerzői koncepció engem az amerikai Impellitterire emlékeztet, ki gitárhősként is úgy tud dalokat írni, hogy azok ne öncélú virgák és szólóburjánzások, hanem dallamorientált, közönségbarát egységek legyenek. Fantasztikus, hogy mennyire ismerik a japán fiúk az európai és amerikai zenei örökség világát, kezdve a francia film noir édes bús melódiáitól (Silent Revelation) a jazzes bárzenék füstös, elmélkedő közegéig (Eternal Regret), s a Dream Place "édeskés" melódiáit bármelyik glam banda is megirigyelhetné. Yamada B énekes hangja kellően simulékonyan tolmácsolja a speed futamokba helyezett, de alapvetően hard rockos dallamokat, ám ha kell, reszelősen ad némi nyomatékot a poweresebb témáknak. A gitáros szekció néha a Dragonforce-ot megszégyenítő sebességgel mutatja be a japán sebesség fogalmát, melyhez a billentyűk esetenként progresszív futamai adnak némi neoklasszikus körítést.
Legutóbbi hozzászólások