Eagleheart: Dreamtherapy

írta Jocke | 2012.01.10.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Scarlet Records

Weblap: http://www.eagleheart.eu/

Stílus: európai jellegű power metal

Származás: Csehország

 

Zenészek
Vojta Simoní­k - Ének Michal Kus - Gitár, vokál Michal Jankuliak - Gitár Jirí­ Fiala - Basszusgitár Zdenek Vémola - Dobok Roland Grapow - Gitár, vokál/producer
Dalcímek
01. Insomnia (instrumentális) 02. Shades Of Nothing 03. Taste My Pain 04. Lost In The Dead End 05. Creator Of Time 06. Nothing Remains 07. Dreamtherapy 08. Burned By The Sun 09. Glass Mountain 10. Wheel Of Sorrow
Értékelés

Minden évben rengeteget beszélünk a Masters Of Rockról, meg télvíz idején a Winter előtaggal megtoldott mulatságról is, ennek ellenére szinte alig esik szó a Csehországból származó metalzenekarokról. Emlékszem, egy jó barátom a 2007-es MOR-ról hazafelé jövet hozott nekem egy szuvenírt, egy meglehetősen megtépett, összekarcolt „fesztivál cédét”, amelyet a belépő mellé vágtak hozzá. Alig játszotta le a hifi, de azt tudom, hogy volt rajta egy-két helyi banda egész jónak mondható muzsikája (aztán lehet, hogy az évek a kelleténél jobban megszépítették az emlékeket, de fogjuk rá, hogy ez maximálisan így volt). Igaz, fogalmam sincs már, hogy mely zenekarok voltak azok, és most hol heverhet az a jobb napokat látott papírtokos promóanyag, de a lényeg, hogy most itt egy cseh power formáció, amely második lemezével, a ’Dreamtherapy’-val egy egész korrekt, európai szintű produktumot készített.

Az európai szinteken és a kontinens térképen tovább böngészve, valamint az Eagleheart zenéjét hallva hamar a szomszédjukba jutunk, hiszen a leginkább „befolyásoló tényező” jelen esetben a német Helloween, ill. Masterplan, de kár lenne tagadni, hogy a Stratovarius munkássága is inspirálólag hatott a cseh ötösre. Utóbbi párhuzam már a külsőségekből is feltűnhet, elég csak egy pillantást vetni a borítóra (ez mondjuk elég durva!), illetve magára a banda nevére gondolni (a Stratovarius Eagleheart c. dala 2003-ban jelent meg az ’Elements’ első részén, pont akkor, amikor hőseink, pontosabban Michal Kus megalapította a zenekart). De a német vonalon már csak azért sem kell meglepődni, mert az ex-Tökfej, valamint jelenlegi Masterplan bárdista Roland Grapow producerként és vendégzenészként is segédkezett a ’Dreamtherapy’ elkészítésében.

Most már csak az a kérdés, hogy miből dolgozott, és mit tudott kihozni ezekből az alapanyagokból! Vojta Símonik egy jó megjelenésű, átlagon felüli adottságokkal megáldott énekes, de még van mit csiszolnia saját magán, hogy tökéletes legyen a végeredmény. Az ilyen Strato-(ős)-Helloween jellegű performanszokhoz jobban passzolna, ha a tiszta, magas énekhangja is jó mélyen a húsba vágna, tele lenne hallójáratokat megtöltő energiával – ez sajnos ritkán történik meg, de kompenzálja mindezt dallamos verzéivel és refrénjeivel.

A két drusza, vagyis Michal Kus és Michal Jankuliak nagy feelinggel gitározgatnak egymás mellett, sőt, mit gitározgatnak: néhol olyan speedelésbe kezdenek, hogy arra csak vad léggitározás lehet a normális emberi reakció. Sokszor leírom, de most sem hagyhatom ki: ahol ilyen tökéletesen kiegészítik egymást a keményebb, viszonylag egyszerű riffelgetések és a technikásabb gitárjáték, ott igen nagy az esély arra, hogy valami egészen kiváló eredményt kapunk. Jók a ritmusváltások, a kellő helyen gyorsul, avagy lassul be a játék, és mindezekhez olajozottan illeszkednek az „európai jellegű power metalban” már-már kötelezőnek számító billentyűtémák is. Zdenek Vémola is dicséretet érdemel életteli kalapálásának okán, aki olykor-olykor még el is vonja a figyelmet Michalék játékáról.

Valami miatt azonban mégsem lesz olyan magas ez a pontszám (azért félni sem kell); noha a hangzás tiszta, a témák pedig viszonylag izgalmasak, mégis hiányzik az igazán sodró lendület, és az a megdörrenés (énekre és gitárra is értve), amely az említett „példaképek” jobb lemezeinek szintjére emelné ezt a korongot. De ne felejtsük el, hogy egy második albumos zenekarról van szó, akik már most képesek érzelmekkel teli slágergyanús szerzeményeket (Lost In The Dead End), igazi szimfo-bombákat (Dreamtherapy) és sejtelmes, kicsit Gamma Ray-ízű hosszabb dalokat (Wheel Of Sorrow) írni.

Pontszám: 7.5