Tedeschi Trucks Band: Revelator

írta Bigfoot | 2011.12.18.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Sony Music Entertainment

Weblap: www.tedeschitrucksband.com

Stílus: blues, soul

Származás: Egyesült Államok

Dalcímek

Értékelés

A házaspár külön-külön is sokat letett az asztalra, most úgy döntöttek, magánéletük mellett a zenei erőiket is egyesítik. Bár ez nem új keletű, hiszen pár éve már adtak együtt koncerteket, azonban tavaly hivatalosan is bejelentették, hogy egy időre mindketten felhagynak szólótevékenységükkel, és a közös munkára koncentrálnak. Az új csapat debütáló albuma idén nyár elején jelent meg, és mindkét muzsikus kísérőiből néhányan csatlakoztak az új formációhoz.

Először azt mondanám erre az albumra, hogy igényes, minden a helyén van. Susan Tedeschi fantasztikusan énekel, férjura most is hozza azokat a félelmetes slide futamokat, melyek annyira híressé tették őt már tinédzser korában. (Most is csak harminckét éves ez a Derek gyerek.) Blues lemezt hallgatunk jókora soulos beütéssel, de a dög ott van a dalokban. Még azt sem lehet mondani, hogy valamelyikük erősebb az egyik műfajban, hiszen mindketten ügyesen keverik a két műfajt saját lemezeiken, és ez a kiváló mix itt is tetten érhető. Mindketten nagyon értik a műfajt. Ha ez nem így volna, akkor Derek nem lenne tagja az Allmann Brothers Bandnek (ahova rokoni szálak is fűzik), vagy nem játszott volna együtt Claptonnal, de Susan Tedeschit sem kérte volna fel BB King közös játékra.

Halljuk a dalokban a gyökereket, a slide gitár például egyértelműen a delta blues irányába visz, de a fúvósok, a háttérének kölcsönzik azt a bizonyos soulos ízt is (ilyen a Bound For Glory például a jó kis refrénjével), és Tedeschi asszonyság éneke is ezt a műfajt hozza, noha számos helyen Janis Joplinra emlékeztető hajlításokat is belevisz az énektémákba. Néha melodikus zene szól, azt hihetjük, valami rádióbarát szerzemény formálódik, de aztán jön az a jól ismert hangzású gitár, és már tudjuk, hol vagyunk.

Persze, erőteljesen szólal meg a gitár, de Derek Trucks alázattal kezeli. Sokszor szóhoz jut, csak mértékletesen bánik hangszerével, nem borítja fel az egyensúlyt, nem elfeledve a tényt, hogy bár a zenekarban ő és párja az első, ez kérem csapatmunka: a többi hangszer is fontos szerepet kap, különösen a billentyűs szekció. Kofi Burbridge, aki Derek bandájából került a családi vállalkozásba, nem szólózik sokat, viszont az általa leterített szőnyeg nagyon fontos eleme ennek az albumnak. Egyetlen kivétel a Love Is Something Else To Say, ahol egy jó kis gitárbárbajt hallunk. Egyébként az anyag írásába is besegítettek a közreműködő zenészek, de más külsősök is. Maga a formáció tizenegy tagot számlál, plusz hat kísérő zenész is ügyködött a stúdióban.

Hogy egy kicsit enyhítsem elfogultságomat hőseink irányába, annyit felrónék nekik, hogy saját lemezeikhez képest kevés meglepetést hoztak be az új projectbe. A ’Revelator’ bármelyikük diszkográfiájában elférne, hiszen eltérő zenei megoldásokat nem igen fedezhetünk fel a korábban hallottakhoz képest. Nem hiszem, hogy nagyon megerőltető volt összehozni ezeket a szerzeményeket. 

Pontszám: 8