Iron Mask: Black As Death

írta Jocke | 2011.12.13.

Megjelenés: 2011

Kiadó: AFM Records

Weblap: http://www.iron-mask.com

Stílus: Neoklasszikus Metal

Származás: Belgium

 

Zenészek
Mark Boals - ének Göran Edman - ének Roma Siadletski - hörgés Dushan Petrossi - gitárok Vassili Moltchanov - basszusgitár Mats Olausson - billentyűk Ramy Ali - dobok
Dalcímek
01. From Light Into Dark 02. Black As Death 03. Broken Hero 04. Feel The Fire 05. Genghis Khan 06. God Punishes, I Kill 07. Rebel Kid 08. Blizzard Of Doom 09. The Absence 10. Magic Sky Requiem 11. Nosferatu 12. When All Braves Fall
Értékelés

Az Iron Mask összetétele nagyjából olyan multikulturális jegyeket hordoz magán, mint maga Belgium, ahonnan a zenekar agytrösztje, Dushan Petrossi származik. Van itt belga, orosz, amerikai és svéd zenész is, de Oliver Hartmann és Götz Mohr jóvoltából a német kontingens is képviseltette magát korábban a vasálarcosoknál. Igen, korábban, ugyanis a stabil helyű, de mégis inkább vendégénekesnek számító Hartmann már nem vokalizál ezen az albumon, mint ahogy az előző két lemezen egész jól teljesítő Mohr sem. Helyettük érkezett Mark Boals, valamint Göran Edman, akik talán még jobban teljesítenek, mint Valhalla Jr-nak becézett kollégájuk. Bezonyám, hogy ismerősen cseng mindkét név! Boals és Edman idecsábításával ugyanis lassan kezd kerekké válni az a történet, ami anno a fiatal Dushanra is nagy hatással volt. A fénykorukon már túl lévő rockerek ugyanis az egokirály Yngwie Malmsteen mellett nyomták jó régen. Na jó, nem volt az olyan régen, főleg Boals esetében (nehogy az legyen, hogy „leöregeztem” őket).

Viszont lényeg a lényeg, hogy Dushan szépen, tudatosan elkezdett építkezni Malmsteen barátunk építőkockáiból. Mert ha még hozzátesszük, hogy az új billentyűs, Mats Olausson is a svéd gitár heronál nyomta, akkor szinte már a fél banda magán viseli nyomait. És akkor a végén maga a jó Petrossi: nagyon le sem tudná titkolni, hogy ki volt az inspirátora, de ezt már pedzegettük. Viszont az a durva, hogy még fizimiskára is stimmelnek, nem beszélve arról, hogy Malmsteenhez hasonlóan imádja gitárral fotóztatni magát, szőrig kigombolni az ingét és megtámogatni a szemhéjait egy kis festékanyaggal. De hát megesik az ilyen, ettől még lehet igényes zenét játszani, sőt, akár jobbat is, mint Malmsteen Nagyúr, aki manapság nem pakolgat le túl komoly dolgokat az asztalra.

Érdekes, hogy az Iron Mask eredetileg egy side projektnek indult, de aztán szépen túlnőtt az „anyabandán”, a Magic Kingdomon – ahogy ezt maga Petrossi is elismerte. 

Amúgy nem kell félnie azoknak, akik alapjáraton gyomorgörcsöt kapnak a Rhapsody-féle zenei világtól, mert az a megközelítés inkább a Magic Kingdomra jellemző. Az Iron Mask a neoklasszikus műfaj poweresebb oldalán egyensúlyoz: virtuóz, sok esetben bespeedezett játékra kell számítani, szinte visító gitárokkal, de másfelől van egyfajta pofás, heavy metalos kiállás is a dalokban.

Egyértelműen ezt a kettősséget, jobban mondva többszínűséget nevezném az Iron Mask legnagyobb erősségének. Nem kell szenvedni attól, hogy öncélú gitármáguskodások bénítják meg az összképet, és szerencsére a dallamosság sem fordul át giccsparádéba. Egy Iron Mask írásban gyakori vendég az Avantasia, mint kapcsolódási pont, és valóban el lehetne képzelni egy-két dalt Herr Sammet bandájában is. Bár ahogy az Avantasiánál, a 'Black As Death' esetében is a heavy metalosabb számok csalják a legszélesebb vigyort a képemre. Engem amúgy is meg lehet venni mindennel, amiben benne van a „rebel” szó, így hát nem csoda, hogy a megadallamos gitártémával kísért Rebel Kid az album kiemelkedő pontjává avanzsálódott nálam. Hasonlóan erős a magas tartományban középtempózó The Absence, amely pofás, rockos énektémát kapott, fülbemászó, dallamos refrénnel. A Genghis Khan pedig leginkább mongol ízű bevezetője miatt lesz különös hangulatú tétele az albumnak. Szerencsére sokáig lehetne folytatni a sort, mert egészen jól sikerült ez az album, és még két aprósággal folytatom a tömjénezést: úgy tűnik, hogy a hörgés is jó fogadtatásra talált, mert ismét felbukkan Roma Siadletski, hogy odagurgulázzon egyet, ahová kell, amiért újabb kis piros pontocska Dushanéknak. Végül pedig nem hagyhatom ki a borítót, amelyet egy chilei fiatalember, Genzo készített. Ha csak annyit mondanék, hogy tehetséges, az már-már sértő lenne rá nézve. Kegyetlen…

Pontszám: 8